Zerefer – a démon


Egyik démon így szólt a másikhoz:

– Testvérem, Zerefer! Ha valamelyikünk a démonok közül, bűnbánatot tart, vajon befogadja-e őt az Isten, vagy sem? Ki is tudhatná ezt? Mondd meg nekem.

Zerefer azt válaszolta:

– Ha gondolod, elmegyek ahhoz a nagy öreghez, aki nem fél tőlünk és megkérdezem tőle.

– Menj, – mondta a másik. De nagyon vigyázz, mert ő látnok és leleplezi a csalást, és akkor nem fogja akarni megkérdezni az Istent. De azért csak menj. Lehet , hogy sikerrel jársz majd elhatározásodban, és ha nem, akkor pedig elvégezvén dolgodat, visszajössz.

Ekkor Zerefer elment az öreghez, hamis arculatot öltve magára, elkezdett sírni és jajgatni előtte, mint egy ember. Az Isten ki akarta nyilvánítani, hogy Ő senkit sem vet el, hanem minden Hozzá fordulót befogad. Ez egyszer nem tárta fel az öreg előtt, hogy az ördöggel van dolga, aki eljött, hogy próbára tegye őt. Úgy tekintett rá az öreg, mint egy egyszerű emberre. Meglátván őt, azt kérdezte tőle:

– Ki vagy te, ó, ember? És mi történt veled, hogy ennyire sírsz, és oly nagyon jajgatsz?

– Szent atyám! – mondja az ördög. Én nem ember vagyok, de egy gonosz démon, amilyenné, beismerem, bűneim sokasága miatt lettem.

Az öreg megkérdezte:

– És ugyan mit akarsz te tőlem? – azt gondolva magában, hogy csupán csak alázatból nevezi magát démonnak, mert még ez idáig az Isten nem tárta fel az öreg előtt a csalást.

A démon azt mondta:

– Semmi többet annál mintsem,  hogy kérleld a te Uradat Istenedet, hogy tárja fel előtted, hogy megengedi-e Ő az ördögnek, hogy bűnbánatot tartson. Mert én nem vagyok megkeresztelve, és ezért, mint démonra, úgy tekintek magamra.

Az öreg így válaszolt:

– Ma csak térj vissza az otthonodba, és majd holnap gyere el hozzám, akkor majd válaszolok neked.

És azon az estén, széttárta szent kezeit az öreg, imádkozott az Emberszerető Istenhez, mondván:

– Uralkodó, Uram, Jóságos és Irgalmas, Aki minden ember üdvét akarod, és hogy eljusson az igazság ismeretére! Hallgass meg engem ebben az órában, és tárd fel a Te méltatlan szolgád előtt: befogadod-e az olyan embert, aki bűnösségében még a démonokat is felülmúlta?

Az öreg e szavait követően, hirtelen, mint egy villámlás, az Úr Angyala termett az öreg előtt és azt mondta neki:

– Lám, mit mond az Úr: Miért kérdezősködsz te erőm képességeim felől egy démon érdekében? Mert az csalással folyamodott hozzád, hogy próbára tegyen téged.

Az öreg megkérdezte:

– Miért nem tárta fel nekem az Úr az igazságot?

Az angyal azt válaszolta:

– Ne keseregj. Az üdvösség házának építéséhez, a bűnösök érdekében, szükség volt erre, hogy nyilvánvalóvá váljon Isten kimondhatatlan emberszeretete, valamint az, hogy Isten senkit sem vet meg a Hozzá közeledők közül. Még akkor sem, ha az ördög, vagy maga a sátán jönne el, vagy bármelyikük az elveszettek közül. Ezzel együtt pedig – hogy valamilyen formában feltáruljon a démonok törhetetlen kétségbeesése. Ezért hát, ha újra eljön hozzád a kísértő, ne azonnal fedd meg őt, de először mondd azt neki: tudd meg, hogy az Emberszerető Isten soha senkit és semmiért nem vet el a Hozzá fordulók közül, és azt üzeni számodra, hogy befogad téged, amennyiben teljesíted azt, amit megparancsolok neked. Amikor majd ő ezeket fogja hallani, megkérdezi tőled, hogy miben áll a megtérés, akkor ezt válaszold neki:

– Ezt parancsolja számodra az Úr: Ismerlek, hogy ki vagy te, és hogy honnét jöttél ide, hogy próbára tegyél Engem. Te – ősrégi gonoszság, te – bevehetetlen gőg! Hogyan lennél képes méltó bűnbánatot tartani? A továbbiakban pedig, hogy az ítélet napján semmit se hozhass majd fel mentségedre, halljad hát, hogyan kell, hogy hozzáláss a bűnbánathoz.

Ezt mondja az Úr: három évig maradj egy helyen, ne menj el sehová. Éjjel és nappal, kelet felé fordulva, mondd: Uram! Könyörülj rajtam, ősrégi gonoszon! Ezen túl pedig, még ismételd el százszor hangos szóval: könyörülj rajtam, elhomályosult csalón. Mondd neki: amennyiben mindezt kellő alázattal elvégzed, akkor Isten Angyali közé számláltatsz majd. Ha beleegyezik, hogy ezt megtegye, fogadd őt magadhoz bűnbánattartásra. De tudd, hogy az ősrégi rossz nem változik új jósággá. És végül majd mindent, ami történni fog, írd le, hogy a megtérni kívánkozók, ne kétségeskedjenek. Hogy eme tapasztalat nyomán szilárd meggyőződésre jussanak, hogy sohasem szabad elhamarkodottan kétségeskedni saját üdvösségünk miatt”.

Miután az Isten Angyala mindezt elmondta, felszállt a mennybe. Másnap, kora reggel jött az ördög, és már messziről megint a síró ember látszatát keltette, az öreg irgalmáért esedezve. Az öreg azonban nem kezdte el őt azonnal szidni, csalása miatt, csak szívében gondolta: rossz órában jöttél ide, te zsivány ördög, mérges kígyó, ősrégi gonosz, zsarnok, szörnyeteg! Aztán majd azt mondta neki:

– Tudd meg, hogy amint azt ígértem, könyörögtem Istenhez. Az Isten elfogadja bűnbánatodat, ha  megteszed azt, amit Ő, mint Erős és Mindenható, számodra rendelt.

A démon megkérdezte:

– És mint rendelt el számomra az Isten?

Az öreg azt válaszolta:

– Megparancsolta, hogy három évig maradj egy helyen, és éjjel nappal hangos szóval ismételd el százszor a következő szavakat:

Istenem! Könyörülj bűnösségemen! És majd ismét ehhez hasonlóan, ugyanúgy százszor:

Istenem! Könyörülj rajtam – ősrégi gonoszon! És harmadjára:

Istenem! Üdvözíts engem, elhomályosultat és átkozottat!

Ha mindezt megteszed, az Isten elfogadja bűnbánatodat, és mint korábban, az Ő Angyalai közé sorol téged.

Zerefer, a démon, sokat nevetett az öreg szavai felett, majd azt mondta neki:

– Ha úgy akartam volna, hogy bűnösnek és ősrégi rossznak, látomásoktól elhomályosultnak, sötétnek, és átkozottnak nevezzem magamat, akkor azon lettem volna már kezdeteknél, és késedelem nélkül üdvözültem volna. Na de most nevezzem magamat ősrégi rossznak? Nem – ez lehetetlen. Azért, mert engem most dicsőség övez. Mindenki nekem szolgál, félnek és remegnek tőlem. És én most szerencsétlennek, csalónak, és ősrégi rossznak nevezzem magamat? Nem, öreg, nem. Hogy én, aki uralkodok az összes bűnösön, haszontalan szolgává legyek, aki alázattal tart bűnbánatot? Nem, öreg, nem. Ezeket mondva, a tisztátalan démon, ordítozva távozott.

Látva ezt az öreg, felállt imádkozni, mondván: “Valóban helyesen mondta az Angyal, hogy az ősrégi rossz, nem változik új jósággá”.

azbyka.ru/otechnik/Amfilohij_Ikonijskij -Sf-

Explore posts in the same categories: Lelkiség

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: