András – a Krisztusért balgatag


október 1./14.

Sokan tudnak arról, hogy az Istenanya az egész világért imádkozik, legfőképp azokért, akik szeretik az Ő Fiát. Ezt az imádságos közbenjárást és a világ dolgaiba való együtt érző beavatkozást Oltalomnak nevezik. Külön ünnepet tartunk ennek az Oltalomnak, noha az Oltalom folyamatosan történik, ami azt jelenti, hogy méltó a mindennapos ünneplésre.

Az Egyháznak ki kellett választania egy olyan eseményt, amely minden csoda szimbólumává válik, amelyet a mi javunk érdekében visz végbe az Istenszülő. Van ilyen esemény, és egy olyan emberhez kötődik, aki előtt több tárul fel, és aki mélyebben lát. Éppen ezért, az ünnepről beszélve lehetetlen, hogy róla ne essék szó.

Ezt az embert Andrásnak hívják. András – a Krisztusért balgatag.

Eszement – így fordítják a balgatag kifejezést. Az ilyenek külső megjelenése, viselkedése és az ilyenekhez a közösség részéről való hozzáállás, minden időben ezzel összhangban volt, amennyiben a komoly hozzáfűzést – “Krisztusért” – senki nem mondta ki hangosan és azok ruhájára sem volt ez a felirat kitűzve.

Az eszement az eszement, és csorog a nyála, esztelen a tekintete, különös a beszéde. Az ilyen emberektől mindenki igyekszik távolabb húzódni, és háborgásuk esetén, erőszakos gyógykezelésnek vetik alá.

András külsőleg pontosan ilyen volt, de az önkéntes esztelenség homlokzata mögött, szüntelen elmei küzdelmet folytatott – imádkozott.

A szentekről beszélni nem könnyű. Mindig fennáll a veszélye a magasztos beszédnek és a szélsőségnek. A sárban ülve a sólymot dicsérni – egyáltalán küzdelem ez?

Igen, mégis lehet róla beszélni, abban az esetben, ha valamennyire ezt megérted. Mert az egyszerű bűnös halandónak épp olyan nehéz megérteni a szentet, mint a halnak a madarat. Mert hát annyira különbözőek, noha ugyanazon a napon is lettek teremtve (Ter.1,20).

Akinek nincs lába, az a közösség szemében nagyobb tiszteletnek örvend, mint az eszement. Sajátos módszer szükséges az eszementség képviseléséhez. Lám, Dávid is eszementnek mutatta magát azért, hogy mentse életét (1Kir 21,13-15).

András pedig eszementnek mutatkozott azért, hogy eltitkolja a felső világhoz való közelségét, hogy nyugodtan imádkozhasson, hogy ne dicsérjék szentsége miatt, sem pedig, hogy ne zaklassák a hívő emberek kéréseikkel.

A világhoz való összes viszonyulásból, az eszement számára, csak a szidalmazás és a figyelmen kívül hagyás marad. De ő éppen ezt keresi. Kívánsága a megalázásban és a gúnyolódásban teljesedik ki, ezért nagyobb ő a vértanúknál is. A vértanú bizonygathatja kínzóinak mondván: esztelenek vagytok és hazugságokat hisztek, én pedig, Pálhoz hasonlóan, az igazság szavát hirdetem nektek. Az eszement ezt nem mondhatja. Ezzel szemben, neki bárki mondhatja. “te esztelen”, ő pedig csupán bambán mosolyog, vagy valamilyen hangot ad ki.

Az önkéntes esztelenség annyira mesteri, hogy a valóságos eszementségtől nem lehet megkülönböztetni, mert a védelem sajátos tárházának arculatával rendelkezik. A tárház alatt az imádságot értjük. Mert meg kell azt védeni a dicsérettől, a hiábavalóságtól, a világgal és a közösséggel való elkerülhetetlen kapcsolattól, legyen bár az a közösség keresztényi, de ugyanakkor a szenvedélyek fogságában lévő.

Szemmel látható, hogy az imádság tüze abban, akinek ilyen védelemre van szüksége, nem lehet közönséges. Vagyis, a tárháznak igazinak és mindenféle adalékoktól mentesnek kell lennie.

A balgatagság nem csupán az ima birtoklása, de sokkal inkább eszköz az ima megőrzéséhez.

Ugyan lehet azt gondolni, vagy mondani: Ha te ilyen szent vagy, és szívedben ilyen lángolóan imádkozol, vonulj inkább a pusztaságba, vagy egy hegy magaslatára és ott éljed ezt a rendkívüli életedet. Miért is tolakodsz a piacokon, alszol a küszöbön, és más zavargásokat keltve?

A helyzet az, hogy a balgatag éppen a világ miatt él a világban. Ő már nem fut el a világból, a botrányoktól félve, de céltudatosan benne él, hogy az imádság, amely a balgatagban van, melengesse a világot, amely a lelki események tekintetében vak.

Mindezekről beszélve, emlékezzünk a fent említettekre: a hal nem érti meg a madarat. Vagy talán a hidegvérű és a hidegszívű hal meg tudja érteni, hogyan ver a szélben suhanó sirály forró szíve? Ezt a madarat a hal csupán a víz tömegén keresztül láthatja, lentről felfelé, “mint a tükörben, homályosan” – vö: 1Kor.13,12.

Éppen ezért, András – madár. Ő “nem vet, nem arat és csűrökbe sem gyűjt” (Mt6,26). Őt Isten táplálja, éspedig olyan mannával, amely az Apokalipszisre való emlékezésre kényszerít: “a győztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ, a kövön új név áll” (Jelenések 2,17). András látja azt, amit rajta kívül senki más nem lát. Látja gonosz lelkeket, amelyeknek sok bosszúságot okoz életformájával. Látja az Angyalokat, akik védelmezik őt. Látja a szenteket és társalog velük. És végül, látja az Úr Jézus Krisztus Anyját. És ez a látás rakta le az alapját az ünnep keletkezésének.

pravmir.ru -Sf-

Explore posts in the same categories: Szentek élete

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: