A szerzetesi élet – I.


Mit jelent szerzetesnek lenni és miből tudhatod meg, hogy a szerzetesi élet neked való?

Erről még sok mondanivalónk volna, de nehéz nektek kifejteni, mert közömbösen hallgatjátok. – Zsid 5,11.

Válaszomat Pál apostol szavai kölcsönvételével kezdem. Mindenki számára érthetően magyarázza az Úr, főbb céljaink egyikét: “Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” – Mt 5,48. És annak a zsidónak, aki megkérdezte, hogy hogyan lehet tökéletes, Ő azt válaszolta: “Ha tökéletes akarsz lenni – felelte Jézus -, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!” – Mt 19,21.

A Szentírásban sok olyan hely van, amely rámutat Isten jóakaratára azok számára, akik Krisztusban tökéletes életre vágynak. Urunk példamutatása az, amelyet Saját életével mutatott nekünk, amely ábrázolja a tökéletességre vezető utat, – jobban, mint bármilyen parancs, vagy előírás. “Így hát aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.” – Lk 14,33. “A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” – Mt 8,20.

A szerzetes, mint ahogyan az igaz, nem más, mint aki ezt az utat választja és egész életében ezen az úton halad.

Azok az eszközök és a fegyver, amelyek segítik őt a cél elérésében pedig a következőek: a világról való lemondás, vagyontalanság, a munka szeretete és az összpontosítás.

Az ok, ami a szerzetesi küzdelemhez köti az embert, az nem más, mint annak az embernek, a magában való leküzdése, amelyet az ősszülők bukása hozott a világra. Mert a bűnbeesés után “az emberi szív vágya ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra”. – vö. Ter 8,21. Ezért szükséges eltávolítani minden olyan okot, ami az ember megjavulását gátolja, hogy a bűnbánat által helyre lehessen állítani és természetünknek visszaadni az ő kezdeti egyszerűségét.

A szerzetesi élet velejárója a megtartóztatás, ami egy az eszközök közül: a kegyelem segítségével visszaállítani az elvesztett istenképűségünket. A világról való lemondás és a vagyontalanság fogadalmát pedig a szerzetes azzal valósítja meg, hogy csakis a legszükségesebb dolgokat birtokolja, az élet más szükségleteire való pazarlás nélkül. Éppen ezért eltávolodik az anyagi jóléttől, ami provokálja és felkorbácsolja az érzékeket, a szertelenség és az élvezetek fogságába vezetve az embert.

Az értelmetlen okok eltávolítása által, a világról való lemondás mentesíti az elmét a céltalan szétszórtságtól, valamint arra ösztönöz, hogy az ember felülvizsgálja gondolatait és cselekedeteit, amelyek teljesen észrevétlenül eltávolították az embert az ő eredeti küldetésétől.

Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár. – Zsoltár 48,13. Amikor az elme felfogja, hogy tévelyeg, imádságban fordul Istenhez, megvilágosodik és megújul, és Isten törvényeinek betartására érez késztetést.

Ekkor Isten kegyelme, a korábbi bűnös élet miatt elszomorodva, újra tevékenyen kezd bennünk hatni és a megtisztuláshoz és megszentelődéshez vezet bennünket – vagyis, életünk céljához. Ezen nevezetes oknál fogva a szentatyák kiváltképp a szerzeteseknek ajánlották elméjük védelmét.

Ezen mód, a szerzetes minden igyekezete és egész élete a tiszta elme védelmére irányul, hogy ne legyen benne lehetőség helytelen gondolatok keletkezezésére, mert ezek következtében, tényleges tettekre és bűnökre kerül sor. Az, aki a szerzetesi életet akarja követni, az változatlanul köteles, hacsak részben is, ismernie saját jellemét és megítélni, hogy képes-e ilyen módon leélni az életét.

Miután az ember a monostorba lép, próbának veti magát alá, és állandóan tanítják és magyarázzák neki az élet szabályait. Az első lépcsőfoka ennek a nevelésnek a tevékeny szófogadás és a szabályzatoknak való alárendeltség, az arra kijelölt lelki vezetőnek, vagy a testvériség elöljárójának. A próbatétel két részből áll: az első, amikor az ember az ő személyére kiszabott feladatokat teljesíti, a második pedig, amikor a szerzetesi szabályzat betartásán fáradozik.

A próbatétel sikeres időszaka és az igumen meggyőződése után következik a felnyírás, amikor az újoncok megváltoztatják nevüket, és egyesülnek a szerzetesek közösségével.

Az Isten teremtményeinek való engedelmesség – nem megalázás, mint az egyes munkahelyeken történik, hanem ellenkezőleg, a létezés szférájában a teremtmények alapvető állapotát jelenti, mivel egyikük sem autonóm módon létezik. Helyesen húzza ezt alá az Úr: Nélkülem semmit sem tehettek. – Jn 15,5.

Tekintettel arra, hogy az engedelmesség mindig is volt és meg is marad a teremtmények létezésének lényegének és körülményének. Mindez a bűnbeesés után lett véglegesen szükségessé, mivel az enyészet és a halál életünk részévé lett.

Nem az Isten nélküli (Tőle független) élet és az eltávolodás elátkozása lett az enyészet és a halál oka?

Maga a Teremtő mondta meg előre Ádámnak, hogy azon a napon, amikor megszegi a parancsot és megszűnik engedelmeskedni, meghal. Nem azt mondta az Isten, hogy megöli őt, de saját hibája következtében elszakad Teremtőjétől, az élet forrásától. A teremtmények nem létezhetnek Teremtőjük nélkül.

Ebben a formában a kifejezések – szófogadás, engedelmesség – az életben való létezésünk képét és alapját jelzik, és semmi esetben sem valamiféle külső indokot.

Ennek világos bizonyítéka – az Úr, a mi életünk Megújítója Megváltoztatója. Ő, a bűn nélkül való, Neki nem volt szüksége engedelmességre és függőségre ahhoz, hogy bennünket megújítson, rámutatott az engedelmesség szükségességére: “Nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött. – Jn 5,30. És küldetése beteljesítésének bizonyságaként azt mondja: “A feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem”. Jn 17,4.

A szerzetesi élet még egy körülménye a törvénye – a munka szeretete, mint annak jele, hogy felvettük keresztünket, amit az Úr elkerülhetetlennek tart. “Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen”. – Mt 16,24. A kereszt felvétele nem csak a felhívás beteljesítésétől ment meg, amit Ádám meghazudtolt, megkóstolván a tiltott gyümölcsöt, de az élvezetek kedvelésétől is, amelybe ő esztelenül és törvénytelenül beleesett.

A mi Urunk, az Ő emberszeretete következtében a kereszt vállalásával megvetette a szenvedélyt, a halál anyját,  mindazok elé állítva ezt a képet, akik követik Őt. Ha bármilyen engedetlenség és a törvény megsértésének eredményeként a beteljesítés mutatkozik, vagyis a szenvedélyesség, akkor ezt összezúzni csakis sok küzdelem árán, és kitartó ellenállással lehet.

Folytatás ITT

Explore posts in the same categories: Lelkiség

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: