A temetetlen halott


Temetetlen halott volt az inaszakadt, ki midőn meglátott Té­ged, így kiáltott: Irgalmazz nékem óh Uram, mert az ágyam kopor­sóm lett nékem. Mi hasznom van az életből? Nem használhatom a Juhkapu fürdőjét, mert nincs senkim, aki bemerítsen, midőn fel­kavarodnak a vizek; hanem Hozzád folyamodom, a gyógyulás For­rásához, hogy én is a többiekkel együtt kiálthassam: Mindenható Urunk, dicsőség Néked. (vecsernye)

Krisztus megszólítja a beteg embert (Jn 5,1-15) és azt kérdezi tőle, hogy meg akar-e gyógyulni. Az pedig, a körülmények magyarázásába kezd. Ilyenek vagyunk mi is. Amikor Isten meghatározott dolog elé állít bennünket, nem a lényegre figyelünk, de elhanyagolható, sőt felesleges dolgokkal foglalkozunk.

Így múlnak el és tűnnek el életünkből azok a szent és isteni lehetőségek, amelyeket felkínál számunkra Isten. Hányszor kell még újra eljönnie – testi és lelki – betegágyunkhoz egyaránt, hogy a feltett kérdésre határozott választ adjunk?

Ebben a fényes húsvéti utóünnepben ezért tárja szemünk és értelmünk elé az Egyház a béna ember történetét, hogy észrevegyük, felfedezzük magunkban a bénaságot, amelybe a bűn és a hanyagság taszított bennünket olyannyira, hogy már lelki tehetetlenségünkben mozdulni sem bírunk. Képtelenek vagyunk felállni, vagy kinyújtani kezünket a bennünket felemelni akaró, hozzánk érkező Isten felé.

Krisztus azt mondja mindenkinek a mai napon: Temiattad lettem emberré, és te azt mered mondani, hogy nincs emberem? A gyávaság és a lustaság képes csak ilyen szavakat kihozni belőlünk. Ne engedjünk a kísértőnek, ne engedjük, hogy Krisztus elhaladjon mellettünk.

Lehet, hogy a béna emberhez hasonlóan, 38 vagy ennél is több éve hisszük azt, hogy nincs, aki rajtunk segíteni tudna. Lehet, hogy jól elkábítottak bennünket, és arra tanítottak, ez nem is lehet másképp. De meddig akarunk még bénán üldögélni, és  a vélt sebeinket nyalogatni? Hányszor kell még Krisztusnak megismételnie a kérdést: meg akarsz gyógyulni?

Keljünk hát fel és járjunk! Járjunk abban a fényben, amely beragyogta az egész világot Húsvét hajnalán, hátra hagyva rothadó betegágyunkat, belekapaszkodva Annak üdvözítő jobbjába, Aki képes kiemelni bennünket az enyészetből.

igumen Szerafim 

Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: