Beszéd Júdás árulásáról I.


Szerettem volna szeretteim, folytatni beszédemet Ábrahámról, ezzel mintegy megnyújtva a lelki lakomát, de az áruló hálátlansága ezekről az utóbbi eseményekről készteti beszélni nyelvünket. Ennek a napnak az eseményei arra ösztönöznek bennünket, hogy az ő meggondolatlan tettéről beszéljünk.

A mai napon a mi Urunk Jézus Krisztus saját tanítványa által a zsidók kezére adatott. Te kedvesem, ezt hallva ne keseredj el, hogy elárulták az Urat, pontosabban mondva, szomorkodj és sírjál, de ne az elárult Jézus, hanem sokkal inkább az Őt eláruló Júdás miatt. Mert ugyanis önmagában véve az elárult Jézus megváltotta a világot, az áruló Júdás pedig kárhozatra adta saját lelkét. Az elárult Jézus ezért a mennyekben az Atya jobbján ül, az áruló Júdás pedig a pokolban, várva a könyörtelen és örök büntetését.

Látod hát, hogy miért kell ma keseregned, látod, hogy miért is kell ma sírnod? Azért, mert Maga a mi Urunk Jézus Krisztus látva Júdást, lelkében megrendült, és könnyezett. De vajon miért is rendült Ő meg? Szemmel láthatóan a felett, hogy ennyi tanítás és tanács után Júdás mégsem vette észre, hogy mekkora mélységbe taszítja önmagát. Az Úr látva tanítványa eme nagy esztelenségét, megsajnálta azt, megrendült és könnyezett. Az összes evangélista is beszél erről, hogy erőteljesen bizonyítsák az igazságot. Megrendült az Úr, látva a tanítvány végtelen hálátlanságát, ezzel arra okítva bennünket, hogy mindenekelőtt azok felett siránkozzunk, akik rosszat tesznek, nem pedig azok felett, akik elviselik a rosszat. Akik sanyargatást és igaztalanságot szenvednek el, mindenképp méltók arra, hogy boldognak nevezzék őket. Ezért is mondja Krisztus: Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, övék a mennyek országa. – Mt 5,10. Látod már, hogy milyen haszonra mutatott Ő rá, azok számára, akik elviselik az igaztalanságot?

És nézd csak meg egy másik helyen, hogy milyen könyörtelen büntetés vár azokra, akik a rosszat teszik. Hallgasd csak meg a boldog Pált, aki azt mondja: Mert ti, testvéreim, követői lettetek Isten júdeai egyházainak, amelyek Krisztus Jézusban vannak. Ti ugyanazt szenvedtétek el saját népetektől, amit ők a zsidóktól, akik Urunkat, Jézust és a prófétákat is megölték, minket pedig üldöznek, ezért az Isten előtt nem kedvesek, és az embereknek is ellenségei. Akadályoznak bennünket, hogy a pogányoknak ne hirdessük az evangéliumot az üdvösségükre. Így betelik egyszer s mindenkorra bűneik mértéke, s már rajtuk is az Isten haragja, végérvényesen. 1Tessz. 14-16.

Látod hát, hogy mindennél jobban helyénvaló siránkozni és szomorkodni azok felett, akik a rosszat teszik? Ezért rendült meg az irgalmas Úr és sírt, látva a tanítvány merész tettét, kinyilvánítva ezzel a tanítvány iránti együttérzését és az Ő irgalmának nagyságát, hogy egészen mindvégig, az árulás pillanatáig, nem szűnt meg azon fáradozni, hogy a tanítvány más belátásra jusson. Ezért is jobb, ha miatta sírunk és kesergünk, mivel az Úr is miatta aggodalmaskodott. Megrendült lelkében és azt mondta: egy ma közületek elárul Engem. Ó, milyen nagy az Úr irgalma, milyen nagy az Ő jósága! Az elárult bánkódik az áruló miatt. Látván, hogy megingathatatlanul kitart a tisztességtelenségben, megrendült és azt mondta:  …egy ma közületek elárul Engem. Nézd, mekkora hosszan tűrés! Micsoda emberszeretet! Hogyan védelmezi a hálátlant! Egyáltalán nem akarja, hogy Júdás minden szégyen nélkül végbe vigye tettét, ezért pánikba ejti összes tanítványát, és félelmet kelt bennük, hogy némi okot adjon neki arra, hogy megbánja esztelenségét. De mint ahogyan az áruló lelke érzéketlen maradt, és nem volt abban az állapotban, hogy a továbbiakban a tisztesség befogadója legyen, nem figyel sem a tanácsra, sem a győzködésre, de mindinkább elborítja a szenvedély, a vesztébe rohan, ezért hát nem is lett neki semmiféle haszna a bármily nagy hosszan tűrésből sem.

Egy ma közületek elárul Engem – mondja. De miért is szomorkodott Ő és bánkódott? Azért, hogy kinyilvánítsa az Ő emberszeretetét és egyben megtanítson bennünket arra, hogy mindenekelőtt azok miatt kell sírnunk, akik rosszat tesznek felebarátjuknak, mert ugyanis ők ezzel a tettükkel Isten haragját vonják magukra. Ne azok miatt sírjunk, akik elviselik a rosszat, de akik rosszat tesznek, – ezek miatt kell bánkódnunk, mert ugyanis az igaztalanság elviselése a Mennyek Országát hozza el számunkra. A mások iránti gonosztett viszont, számunkra a gyehenna és a büntetés okává válik.

Látod már, hogy a szenvedés hogyan hozza el számodra, mint jutalmat és kitüntetést, a Mennyek Országát? Hallgasd csak meg, hogy ezzel szemben, a gonosztett pedig a vesztet és a megtorlást vonzza maga után. Pál azt mondta a zsidókról, hogy megölték az Urat és elkergették a prófétákat, majd hozzátette: Végük méltó lesz tetteikhez. 2Kor 11,15. Látod, hogyan kapják meg az üldözöttek a Mennyek Országát, és az üldözők osztályrésze pedig az Isten haragja?

Nem ok nélkül elmélkedek veletek erről, szeretteim, hanem szándékkal – hogy meg tanuljunk nem haragudni ellenségeinkre, hanem sokkal inkább sajnálni őket, sírni és bánkódni miattuk, azért, mert a nagyobb rosszat elviselők mindenképpen azok, akik hiábavalóan ellenségeskednek velünk. Ha képesek leszünk lelkünket olyan állapotba hozni, hogy nem csupán csak nem fogunk haragudni, de bánkódni is képesek leszünk miattuk és imádkozunk értük, akkor ennek következtében az Úr szavai szerint nagy mennyei áldásban részesülünk. Ezért is beszélek én nektek már negyedik napja az ellenségért való imádkozásról, hogy a bizonyítás szüntelen ismételgetésétől a tanítás szavai mély nyomot hagyjanak és gyökeret verjenek lelketekben. Ezért fordulok hát hozzátok megszakítás nélkül beszédemmel, hogy kiirtsam a harag duzzanatát, hogy elcsendesítsem a fellángolást, hogy az imára érkező a haragtól megtisztult legyen.

Krisztus sem csupán az ellenség miatt buzdít ezt tenni (imádkozni az ellenségért), de önmagunkért is, amikor megbocsájtjuk vétkeiket. Többet kapsz, mint adsz, ha félreteszed az ellenséged iránti haragot. Hogyan – kérdezed -, kapok többet? Figyel alaposan: ha te megbocsájtod az ellenséged bűnét, akkor bocsánatot nyernek a te bűneid is az Úrhoz való viszonyulásodban. Ezek súlyosak és nehezen megbocsáthatóak, amazok pedig nagy enyhülést hoznak számodra az Úrtól.

Hallgasd csak, hogy Éli mit mond fiainak: Ha az ember a másik ember ellen vét, akkor Isten ítél köztük. De ha az ember Isten ellen vét, ki lehetne a bírája? – 1Sámuel 2,25. Olyan nagy a seb, hogy még imádsággal is alig lehet begyógyítani. Noha az imádság nem teszi semmissé az ilyen bűnt, az ellenség bűneinek megbocsájtásával pedig egyidejűleg megbocsátást nyer. Mindezért azokat – az Urat illető vétkeket – az Isten tízezer talentumnak, emezeket pedig száz dinárnak nevezte (lásd Mt 18,23). Ha te ez utóbbiakat megbocsájtod, akkor elengedést nyer a te tízezer talentumod is.

Végül is, az imáról már elég sokat beszéltem. Foglalkozzunk most inkább azzal, amiről fentebb beszéltem, térjünk vissza Júdás árulásához, és nézzük meg, hogy hogyan lett elárulva a mi Urunk.

Explore posts in the same categories: Böjt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: