Nagyhéten – III.


2Júdás csókjaAmikor barátainknak akarunk valami fontosat mondani, akkor félrehívjuk őket, hogy nyugodtan beszélhessünk. Annál inkább kell hasonlóan cselekednünk az Istennel való kapcsolatunkban. Akkor majd meg is kapjuk mindazt a hasznos dolgot, amit csak kérni fogunk Tőle. Nagyon áldásos az ima, ha azt a lélek hálás és éber állapotában végezzük.

De mikor is van a lélek hálás állapotában? Akkor, amikor megtanulunk hálásak lenni Istennek nem csupán abban az esetben, ha megkapjuk Tőle, amit kértünk, de akkor is, amikor nem kapjuk meg azt. Az Isten egyszer ad, máskor pedig nem. De mindkettőt haszonnal teszi úgy, hogy ugyan te megkapod vagy akár nem a kért dolgot, mégis mindkét esetben javadra válik. Amikor nem kapod meg amit kérsz, a legtöbb esetben az számodra sokkal hasznosabb, mintha megkapnád. Ha ez nem így lenne, akkor az Isten, természetesen mindig megadná, de haszon nélkül nem kapni, az a kérés elérését jelenti. Nos, azért is késlekedik sok esetben az Isten teljesíteni kérésünket, mindamellett, hogy nem kíván bennünket gyötörni a késlekedéssel, de az ajándék visszatartásával folyamatos figyelmességre tanít bennünket. Gyakran fordul elő velünk, hogy amikor megkapjuk a kívánt dolgot, azután már elgyengül az imára való buzgóságunk. A késlekedéssel pedig erősíti az imára való törekvésünket.

Így tesznek a gyermeküket szerető szülők is: a lusta és csak a játszással foglalkozó gyermekeiket gyakran ajándékok ígéretével tudják maguk mellett tartani, és éppen ezért néha késlekednek annak megadásával, néha pedig egyáltalán nem adnak semmit. De sokszor fordul elő az is, hogy valami ártalmasat kérünk a magunk számára, de Isten jobban tudja, hogy mi a hasznos számunkra, mintsem mi magunk, ezért nem teljesítve kérésünket, tudtunkon kívül, hasznosat cselekszik velünk.

Meg aztán, van-e csodálkoznivalónk azon, hogy nem hallgat meg bennünket az Isten, amikor ugyanaz történt Pállal is? Ő sem kapta meg sokszor az általa kívánt dolgot, de nem hogy nem bánkódott, de hálát is adott érte Istennek. Erről maga beszél: háromszor kértem az Urat 2Kor 12,8. Ez esetben a háromszor azt jelenti, hogy sokszor. De ha Pál sem kapta meg a kívánt dolgot, nekünk annál inkább türelmesnek kell lennünk.

Azt mondja Pál: háromszor kértem az Urat, hogy szűnjék meg, de azt felelte: “Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen”. Pál pedig hozzáteszi: Örömest dicsekszem tehát gyöngeségeimmel.

Látod-e Isten szolgájának bölcsességét? Kérte gyöngeségétől való megszabadítását, és az Isten nem hallgatta meg őt. De Pál nem csak, hogy nem szomorkodott, de még dicsekedett is gyöngeségével. Hasonlóan cselekedjünk mi is. Kérjünk, és ha ad, vagy nem ad az Isten, legyünk Neki mindenért hálásak, azért, mert mindkét esetben csakis hasznosat cselekszik velünk.

Hogyha a test szerinti szülők nem minden esetben adják meg a kért dolgot gyermekeiknek, és nem azért, mert figyelmen kívül akarják őket hagyni, de azért, mert törődnek velük, annál inkább az Isten, Aki jobban szeret, és jobban tudja, hogy mi a hasznos, cselekszik ekképp.

Gyakoroljuk hát magunkat nem csak napközben, de éjjel is. Hallgasd csak meg, hogy mit mond a próféta: még éjszaka is fölkelek, hogy áldjalak igaz végzésedért. – Zsoltár 118,62. A király, akinek annyi az elfoglaltsága, a népek kormányzása, városok és nemzetek, elrendezni a világ dolgait, háborúzni, a szeme előtt tartani számtalan feladatot, akinek nem lévén soha nyugalma, az imában gyakorolja magát nem csak nappal, de éjjel is. Ha a király, aki ilyen formán élt, a szerzetesek buzgalmát felülmúlva imádkozott, akik a hegyekben éltek, – akkor mondd meg nekem, miféle bocsánatra tehetünk mi szert, akik nyugalomban élünk, magánéletünk terméketlen, miközben nem csak az éjszakát alusszuk át, de napközben sem végezzük el az előírt imákat, a hozzájuk tartozó virrasztással?

Az imádság – hatalmas fegyver.

Az imádság – nagy ékesség, védelem és menedék, javak tárháza, és ellophatatlan gazdagság.

Amikor az emberek segítségére van szükségünk, olyankor általában pénzt kell költenünk, szolgai hamissághoz folyamodunk, és sok más gond és erőfeszítés vesz körül bennünket. Gyakran fordul elő, hogy nincs rá módunk, hogy az egyes elöljárókhoz bejussunk, és velük beszélhessünk, ezért jó előre az ő szolgáikat, pénzzel és mindenféle nyájas beszéddel igyekszünk megnyerni, hogy majd rajtuk keresztül kaphassuk meg azt, amit kérünk.

Nem így van ez az Istennél. Ő nem annyira mások közbenjárására, mintsem a mi magunk kérésére hajlik le hozzánk irgalmasan. Itt az is, aki kapott, az is, aki nem kapott, haszonra tehet szert. Az emberek részéről pedig mindkét esetben, gyakran csak sértést kapunk. Éppen ezért, ha az Istenhez fordulók nagyon könnyen, nagy haszonra tesznek szert, akkor ne hanyagoljuk el az imát. Ebben az esetben az Isten különösképp megbékél veled, akkor különösen megajándékoz téged, ha tiszta imádságodat éber elmével terjeszted elé, és imádkozásodban nem leszel szétszórt, mint ahogyan azt sokan teszik azok, akiknek nyelve ugyan mondja az imádságot, de a lelkük messzi tereken, utakon tévelyeg.

Mindezek az ördög csalárdságai. Nagyon jól tudja, hogy ilyenkor elnyerhetjük bűneink bocsánatát és ezért, eltorlaszolni kívánja előlünk az ima révpartját, az ima ideje alatt támad bennünket, elvonva a figyelmünket a kimondott szavakról, olyannyira, hogy több kárt szenvedünk, mintsem haszonra tennénk szert. Ezt tudva ó, ember, amikor Istenhez közeledsz, gondold meg jól, hogy Kihez is közelítesz, és elégséges figyelemfelkeltés lesz számodra a hitelessége Annak, Aki készen áll arra, hogy kegyelmet ajándékozzon számodra.

Tekints fel az égre, és gondolkozz el azon, hogy Kihez is intézed beszédedet… az angyalok Urával beszélünk. Ha még szükséges egyebet is felhozni annak érdekében, hogy ne legyünk szétszórtak, akkor lám, mit is mondok én: gyakran van az imádság befejezése után olyan érzésünk, hogy semmit sem hallottunk abból, amit imádkoztunk, akkor megismételjük, és történetesen, annyiszor, amíg nem támad olyan érzetünk, hogy teljes figyelemmel mondtuk el végig az imát. Ha az ördög ezt látja, hogy mi nem hagyjuk addig abba az imádkozást, mígnem mindent teljes buzgósággal és figyelemmel el nem végeztünk, akkor ő végül felhagy az ármánykodással, mert látja, hogy az ő cselvetései csak arra ösztönöznek bennünket, hogy gyakrabban ismételjük ugyanazt az imát.

Sok sebet kapunk mi, szeretteim, naponta úgy családtagjainktól, mint idegenektől, a piacon és odahaza, a közös és személyes dolgainkat követően szomszédoktól, barátoktól. Mindezekre gyógyulást szerzünk az ima ideje alatt. Ha mi jó szándékkal, lángoló lélekkel, és tiszta lelkiismerettel közeledünk Istenhez, bocsánatot kérve, akkor Neki van hatalma, hogy összes bűneink bocsánatával ajándékozzon meg bennünket, amire legyünk méltókká, Urunk, Jézus Krisztus kegyelme által, Akivel együtt az Atyának, a Szentlélekkel együtt, dicsőség mindörökké. Ámin.

Aranyszájú Szent János, -sf-

Explore posts in the same categories: Böjt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: