Nagyhéten I.



imagesAranyszájú Szent János

– beszéd arról, hogy miért is nevezzük ezt a hetet nagynak –

Befejeztük a böjt hullámain való hajózásunkat, és Isten kegyelméből végül partot értünk. De ne legyünk gondtalanok csupán csak azért, mert partot értünk, ellenkezőleg, legyünk még az eddigieknél is szorgalmasabbak. Hasonlóan cselekszenek a kormányosok is: amikor a rakománnyal telt hajót a kikötő torkolatába akarják bevezetni, amely színültig van búzával meg mindenféle más áruval, akkor mindig nagyon figyelmesek, és elővigyázatosak szoktak lenni, hogy a hosszú hajózás után a hajó éppen a kikötőbe érve, nehogy széttörjön egy sziklának ütődve, és a teljes rakománnyal együtt el ne süllyedjen.

Ugyanúgy mi is, nagyon körültekintően és figyelmesen kell, hogy viselkedjünk, nehogy itt a végén, megfosszuk magunkat a fáradozásunkért járó jutalomtól. Ezért is fontos, hogy még nagyobb erőfeszítést tanúsítsunk. Ezt teszik a pályán futó versenyzők is: amikor már azt látják, hogy közel vannak a célhoz, akkor különösképp felgyorsítják a futást. Hasonlóképp tesznek a küzdők is, akik szintén sok erőfeszítést tettek a küzdelem során, és mikor már közel vannak a koszorú elnyeréséhez, akkor még inkább összeszedik és megfeszítik minden erejüket. Ugyanezt tegyük most mi is. Ami a kapitány számára a kikötő, a versenyfutó számára a kitüntetés, a küzdő számára a koszorú, az számunkra a jelenlegi hét, a minden jó kezdete és a koszorúhoz való közel jutás. Ezért is nevezzük ezt a hetet nagynak, és nem azért, hogy talán eme hét napjai hosszabbak lennének a többinél, sem pedig azért, mert talán szám szerint több napja lenne ennek a hétnek – ugyanis megegyeznek a többivel, – hanem azért, ezen a héten az Úr, nagy dolgot vitt végbe értünk. Eme nagyhét ideje alatt vereséget szenvedett az ördög ősi uralma, el lett tiporva a halál, megkötöztetett a hatalmas, tulajdona széthordatott, meghalt a bűn, feloldatott az átok, kinyílt az édenkert, elérhetővé vált a mennyország, az emberek egyesültek az angyalokkal, leomlott az elválasztófal, fellebbent a fátyol, a béke Istene megbékéltette az égieket a földiekkel. Ezért is hívják ezt nagyhétnek. És mint minden hétnek van egy fő napja, úgy a nagyhétnek a feje – nagyszombat. Ami a testnek a fej, az hét számára a szombat.  Ezért is van az, hogy ilyenkor sokan még nagyobb erőfeszítést tesznek igyekezetükben: egyesek még szigorúbban böjtölnek, mások szent virrasztásokat tartanak, megint mások még több jótéteményre törekednek, és mindenféle más dolgok iránt tanúsított igyekezettel bizonyságot tesznek arról a nagy és sok jótéteményről, amelyet Isten tett irányunkban.

Ugyanúgy mint akkor, amikor az Úr feltámasztotta Lázárt, Jeruzsálem lakói kimentek a Vele való találkozásra, és az odasereglett nép sokasága bizonyságot tett arról, hogy Ő feltámasztotta a halottat, és az oda kivonuló nép, buzgalma a csoda bizonyításául szolgált, – pontosan úgy most is, eme nagyhét buzgó tisztelete, bizonyságot tevő jeleként szolgál a benne végbemenő nagy dolgoknak.

Mi most nem csupán egy városból, és nem csak Jeruzsálemből jövünk a Krisztussal való találkozásra, de az egész világon létező, számtalan igazhívő a Jézussal való találkozásra igyekszik, nem pálmaágakat lobogtatva kezükben, de az Úr Krisztusnak alamizsnát, emberszeretetet, jótéteményeket, böjtöt, könnyeket, imádságot, virrasztást és sok más tisztes dolgot hoznak.

És mi nem csak, hogy tiszteletben tartjuk ezt a hetet, hiszen még a világ uralkodói is rendkívüli módon tisztelik azt, pihenést engedve mindenki számára, akik a közösség dolgaiban fáradoznak, hogy szabadok legyenek elfoglaltságaiktól, és hogy buzgó lelki szolgálattal töltsék ezeket a napokat. Ezért is zárták be a bíróság kapuit, hogy szüneteltessenek, mondják ők, mindenféle nehézséget, perlekedést, büntetést. Hadd pihenjenek egy kicsit a hóhérok kezei is. Az Úr tettei mindenben tökéletesek. Legalább tőlünk, szolgáktól is származzon valami jó. És nem csupán ilyen buzgó igyekezettel tisztelték meg ők azt, de még más, semmivel sem kisebb formában is.  Ebben az időben császári rendeleteket küldenek szét, amelyekben azt parancsolják, hogy a fogvatartottakat engedjék szabadon. Mint ahogyan a mi Urunk, leszállva a pokolba, megszabadított mindenkit, akit a halál tartott fogva, pontosan úgy a szolgák is, erőfeszítéseket tesznek, hogy utánozzák az Úr emberszeretetét, megszabadítják az embereket a bilincsekből, noha a lelki bilincsek feloldására nincs is hatalmuk.

Reklámok
Explore posts in the same categories: Böjt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: