Közel a böjt végéhez – IV.


Aranyszájú Szent János

Az emberek általában úgy vannak vele, hogy amikor más szolgáját verjük meg, gazdájuk haragszik és az eseményt saját maga megsértésének tudja be, azért, mert amikor keserűséget kell elviselnünk, akár szolgáktól, akár szabadoktól, az igazságtételt uruknál, gazdájuknál kell keresnünk. Hogyha az emberek egymás közötti, önmagukért tett megtorlás nem veszélytelen, akkor annál inkább ott, ahol maga az Isten a bíró. De hát felebarátod becsapott és elkeserített téged és sok rosszat tett ellened?

Ebben az esetben se állj bosszút rajta, hogy el ne szomorítsd Uradat. Engedd át az Úrnak, és Ő sokkal jobban elrendezi a dolgot, mint ahogyan azt te szeretnéd. Neked az Úr mindössze azt parancsolta, hogy imádkozz a téged megbántóért, és hogy mi legyen vele, azzal kapcsolatban azt parancsolta, hogy engedjük át Neki. Te önmagad ügyében, sohasem leszel képes igazságot tenni úgy, mint ahogyan arra Ő képes, hogy megfizessen érted, amennyiben ezt átengeded Neki, – ha nem fogsz imádkozni a téged bántalmazó megbüntetéséért, hanem átengedet az ítéletet Isten akaratának.

Alapjában véve, ha mi ugyan meg is bocsájtanánk a bennünket bántóknak, hogyha meg is békélnénk velük, még ha imádkoznánk is értük, de ha ők maguk nem változnak meg, és nem lesznek jobbá, Isten nem bocsájt meg nekik, mert következésképp, nem az ő javukra bocsájt meg. Téged a te bölcsességedért igazol és megdicsér, az ellenséget pedig megfenyíti, hogy ne bizonyuljon szegényebbnek bölcsességed miatt. Innét származik a tömeg megalapozatlan véleménye.

Végül is, állításainkkal szemben, sokan, mivel nem szenteltek kellő figyelmet az ellenséggel való megbékélés fontosságának, nem ritkán hozakodtak elő ilyesfajta megbocsátással, – ami nem más, mint saját gonoszságuk elfödésére szolgáló takaró:  “Nem akarok megbékélni vele, nehogy ettől sokkal szánalmasabb és szemtelenebb legyen, hogy majd azok után még jobban semmibe vegyen engem”. És még mindehhez lám, mit tesznek hozzá: “Sokan azt gondolnák majd, hogy mintha gyöngeségem következtében megyek elsőként kérlelni és megbékélni az ellenséggel.” Mindez hiábavaló: a soha nem alvó Szem, látja a te szándékodat. Ezért nem lehetsz tekintettel a hozzád hasonló szolgákra, hanem inkább nyerd meg számodra a Bírót, Aki majd ítélkezni fog feletted. Amennyiben attól tartasz, hogy szelídséged következtében, ellenséged nehogy szánalmasabbá váljon, akkor tudd, hogy szánalmasabbá ő nem ebben az esetben válik, hanem inkább akkor, ha nem békülsz ki vele. Legyen bár ő a legméltatlanabb ember is, noha nem szóban, nem nyíltan, de a legvégső esetben, titokban, helyeselni fogja bölcsességedet, és lelke mélyén tisztelni fogja szelídségedet. Amennyiben ő figyelmen kívül hagyná a te jóságodat és igyekezetedet, és megátalkodott marad gonoszságában, akkor a legnagyobb megtorlóra talál Istenben.

És hogy megbizonyosodjatok arról, hogy ebben az esetben is, amikor imádkozunk ellenségeinkért és a nekünk sérelmet okozókért, Isten nem bocsát meg nekik, ha ők a mi megbocsátásunk végett válnak szánalmasakká, elmesélek nektek egy régi történetet.

Ítélkezett-e valaha is Miriam, mondván: Mit tesz az Isten? – leprát küldött rá és tisztátalanná tette, noha máskülönben szerény és tiszta volt. Majd aztán, amikor maga az elkeseredett Mózes kérte a büntetés lerövidítését, Isten nem értett ezzel egyet, hanem mit mondott? “Ha az apja köpte volna szembe, vajon nem kellene-e magát hét napig szégyellnie? Éppen ezért, legyen csak hét napon át kizárva a táborból”. Számok 12,14.

Ennek a kijelentésnek ez az értelme: “hogyha őt saját apja szembe köpte volna, – nem viselte-e volna el ezt a tisztességtelenséget? Téged megdicsérlek a testvéri szereteted miatt, a szelídséged és lehajló készséged miatt, és hogy őt mikor szabadítom meg a büntetésből, azt Én tudom”. Éppen ezért, gyakorolj felebarátod iránt teljes hajlandóságot és bocsásd meg bűneit, – nem azért, mert hatalmas büntetést kívánsz számára, hanem a szeretet és a jóra való hajlam következtében.

Hidd el, hogyha ő mennél jobban figyelmen kívül hagyja a te jóságodat, annál nagyobb büntetést von magára. Mit szólsz, – mond meg nekem: a jóságtól ő szánalmasabb lesz? Mindez – az ő számára elmarasztalás, számodra pedig dicséret: számodra dicséret azért, mert noha látod is, hogy hogyan viselkedik, de te, hogy Isten kedvében járj, mégsem vonod meg tőle jóságodat. És Pál is azt mondja: “Jobb, ha másokat ítélnek el végettünk, mintsem bennünket mások végett”. Ne mondj nekem ilyen hiábavaló szavakat: “Nehogy azt higgye (az ellenség), hogy félelemből jöttem el hozzá, nehogy még jobban megvessen engem”. Ezek a szavak gyermeki lélekre vallanak, meggondolatlanok, és a világi dicsőséget hajhászóak. Gondolja csak (ellenséged), hogy félelmedben jöttél el hozzá, nagy jutalomban lesz emiatt részed azért, mert te mindezt előre tudván, elviseled az istenfélelem végett. Aki azért békél meg, hogy őt ezért majd az emberek dicsérjék, az kisebbíti a jutalma gyümölcsét. De az, aki tudatában van annak, hogy tette következtében sokan elítélik majd és kinevetik, mégsem mond le elhatározásáról, és továbbra is keresi a megbékélés lehetőségét, az dupla, sőt háromszoros koszorút kap majd. Kiváltképpen az az ember ilyen, aki mindezt az Istenért teszi. Ne mondd nekem azt, hogy (ellenséged) így, meg úgy megsértett téged: hogyha az emberiség összes gyalázatával is illetne téged, még ebben az esetben is az Isten azt parancsolja neked, hogy mindent bocsáss meg.

Explore posts in the same categories: Böjt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: