Közel a böjt végéhez – II.


Aranyszájú Szent János

Mi lesz akkor, ha Ő felfedi azt a sok gonosz beszédet, amit mi naponta mondunk embertársainkról, azokat a helytelen ítélkezéseket, amelyeket felebarátainkkal kapcsolatban teszünk, nem valamiféle ügy érdekében, de mások beszennyezése és megítélésére való hajlamunk következtében: mint hozhatunk fel ilyenkor mentségünkre? És ha boncolgatni kezdjük kutató tekinteteinket,  rossz kívánságainkat, amelyek szívünkben keletkeznek, amikor a szemünk megengedhetetlen bolyongása miatt álságos és szennyes gondolatok törnek ránk: miféle büntetésnek vetjük alá magunkat?  És ismét, ha azért a szóért is a gyehenna tüzére vagyunk méltóak, ha azt mondjuk embertársunknak: ostoba (Mt 5,22), akkor kinyithatjuk-e a szánkat, vagy megmukkanhatunk-e, szólván valamit is ez ellen – akár keveset, vagy sokat?

És a becsvágy, amelyet az ima során nyilvánítunk ki, ugyanúgy a böjt során, vagy amikor alamizsnát adunk, amikor azt boncolgatjuk: nem mondom, – hogy az Isten -, de mi magunk, bűnösök, leszünk-e olyan helyzetben, hogy Rá tekinthetünk? És a turpisságaink, amelyeket mi egymás iránt szövögetünk, egyik pillanatban szembe dícsérjük felebarátunkat, és nyájasan beszélünk vele, majd a háta mögött pedig káromoljuk? Elviseljük-e majd az ezekért kapott büntetést? De mit mondjak az átkozódásról, hazugságokról, a hamis tanúskodásokról, az igaztalan haragról, az irigységről, amit gyakran táplálunk a szerencsések iránt, és nem csak ellenségeink iránt, de ugyanúgy a barátaink iránt is? Úgyszintén arról, hogy mennyire tudunk örülni mások szerencsétlenségének és a mások bánatát a sajátunk megkönnyebbülésének tudjuk be?

Mit viselünk el annak fejében, ha az Isten választ vár tőlünk arra a figyelmetlenségre, amit a templomi összejöveteleinken tanúsítunk? Tudjátok, hogy nem ritka, amikor maga az Isten szól mindnyájunkhoz a próféta által, mi pedig eközben mindenféléről hosszasan beszélgetünk embertársainkkal, és főleg olyanokról, amik bennünket egyáltalán nem érintenek. Mi ad tehát nekünk reményt az üdvözülésre, ha Ő, figyelmen kívül hagyva minden másat, csakis ezért az egy vétségért meg akar bennünket büntetni? Ne számítsd ezt a kisebb mértékű bűnök közé, de ha látni akarod ennek súlyát, figyeld meg ezt a kihágást az emberekhez való viszonyulás terén – akkor majd látni fogod a bűn súlyát. Merészelj – amikor egy vezető, vagy valamely az általad tisztelt barátok közül beszél hozzád – otthagyni őt, elfordulni tőle és a szolgáddal társalogni: akkor majd meglátod, hogy milyen szemtelenségre vetemedtél, – ugyanezt téve Istennel kapcsolatban. Az, ha a magasrangúak közé tartozik, büntetésnek vet alá téged, amiért megsértetted – az Isten pedig naponta sokkal többet visel el ennél, és még annál is többet, az ilyen sértésekből, nem egy, sem kettő vagy három embertől, de szinte mindnyájunktól, és mégis hosszan tűrően viseli el mindezt. És nem csak ezeket, de másakat is, sokkal súlyosabb sértéseket. Végül is, ezek a bűnök mindenki előtt ismertek, és majdnem mindenki meg is cselekszi ezeket. De vannak azonban más bűnök is, olyanok, amelyekről csak a bűnösök lelkiismerete tud. Ha mindezek felől gondolkodnánk, akkor, ha lennénk bár nagyon kemény és durva emberek is, rengeteg bűneink számbavétele miatt a félelem és a szorongás végett, nem lenne erőnk, hogy emlékezzünk a másoktól kapott sértésekre.

Emlékezz a tüzes folyóra, az emésztő féregre, a Rettenetes Ítéletre, ahol minden nyilvánvaló lesz, gondolj csak bele, hogy a most rejtegetett dolgok ott ismertek lesznek. Ha megbocsájtod felebarátod bűnét, akkor mindaz, ami majd ott feltárásra kerülne, nyilvánvalóvá válik itten, és te úgy távozol innét, hogy egyetlen bűnödet sem vonszolod magaddal, és ezért, – ha te megbocsájtasz, – többet kapsz, mint adsz.

Sok, természetesen, nagyon sok olyan bűnt követtünk el, amelyekről a kívülállók nem tudnak: éppen ezért, a gondolattól, hogy azon a napon, amikor mindenki előtt nyilvánvaló lesz minden, bűneink mindenki előtt feltáratnak, jobban szenvedünk, mint magától a büntetéstől. Azonban az ilyen szégyenkezést, az ilyen bűnöket az ezért járó büntetést el lehet kerülni azzal, ha megbocsájtunk felebarátainknak: semmi sem hasonlítható ehhez a jótéteményhez.

Szeretnéd megtapasztalni eme jótétemény erejét? Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, – mondja az Úr – akkor sem szívlelném ezt a népet. – Jeremiás 15,1. Ugyanis, akiket Mózes és Sámuel sem volt képes megmenteni az Isten haragjától, azokat megmenthette volna ez a parancsolat (a sértések megbocsátása). Nos, látod, hogy miért sugalmazta állandóan az Isten ezeket a szavakat, ugyanazon embereknek, akikről ezeket mondta: szíveitekben ne forraljatok gonoszságot mások ellen – Zakariás 7,10, és: szívetekben ne forraljatok gonoszságot egymás ellen 8,17. Nem csupán azt mondta, hogy bocsáss meg, de – ne is tartsd észben, és ne gondolkodj felőle, hagyj el minden haragot, szüntesd meg ezt a betegséget.

Te azt hiszed, hogy megfizetsz ellenségednek, de mielőtt őt bántanád, önmagadat gyötröd, körbefalazva magadat bensődben a haraggal, mint valami vérttel, elveszítve ez által saját bensődet.

És mi lehet sajnálatra méltóbb annál az embernél, aki szüntelenül haragszik?  Mint a gonosztól megszállottak, akiknek soha sincs egy nyugodt pillanatuk, úgy a haragtartó és a mindig háborgó ember, soha sem érezhet nyugalmat. Minduntalan fellobban, naponta erősíti gondolatai viharát azzal, hogy újra felidézi megbántójának a tetteit és szavait, és bosszúra gerjed már a neve hallatán is. Elég, ha csak az ellensége szavát említed előtte, azonnal haragra gerjed, és bensőleg nagyon szenved. Elég, ha csak arcát látja, megrémül és remeg, mintha végtelen nyomorúságba esne. Még ha csak hozzá egy közel álló személyt is lát meg, vagy ruháját, házát, az utcát, amelyben lakik: mindez szenvedést okoz számára. Mint a barátaink láttán – ruházatuk, arcuk, házuk,.. – szárnyalunk az örömtől. Hasonlóan, ha az ellenségünkhöz tartozó dolgokból látunk valamit – mindaz megsebez bennünket, és mindannyiszor, valahányszor ezeket látjuk, vagy találkozunk velük, gyakori és szűnni nem akaró csapásokat szenvedünk.

Explore posts in the same categories: Böjt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: