Közel a böjt végéhez – I.


Aranyszájú Szent János

A böjt szent Negyvenedje kevés a felkészülésre,

a lelki jótétemények túláradó sokaságára van szükség ahhoz,

hogy az Asztalhoz járuljunk.

Az idő múlik és már a böjt végéhez közeledünk. Éppen ezért igyekezzünk a még több jócselekedetekre. Mint ahogyan a pályán futónak semmilyen haszna nem származik abból, hogy csupán csak fut, ha nem ér el semmilyen eredményt, ugyanúgy nekünk sem semmilyen hasznunk a sok fáradozást követően, amit a böjt folyamán tettünk, ha nem kerülünk abba az állapotba, hogy tiszta lelkiismerettel részesüljünk a szent terítékből.

Tesszük mindezt annak érdekében, hogy a böjt és a Negyvened, ugyanúgy a több napos összejövetelek és előadások, az imádságok és a tanulságok, az Isten törvényeinek betartásán való fáradozásaink lemossák rólunk az év során ránk rakódott bűnöket, hogy lelki bátorsággal, alázattal részesüljünk ama vértelen áldozatból. Másképp hiábavaló és céltalan és mindenféle hasznot mellőző volt mindazon fáradozásunk, amit a böjt folyamán felvállaltunk.

Ezért hát mindenki legalább gondolkodjon el saját maga felett, hogy milyen hiányosságot sikerült helyrehoznia, milyen más, jó tulajdonságra jutott, mely bűnétől sikerült megszabadulnia, mely szennyfoltját sikerült lemosnia, miben vált jobbá. És ha valaki talál olyat, hogy a böjt – ez a gyönyörűséges vásár, hasznot szerzett számára, és ha meg van róla győződve, hogy sok gondot fordított a bűn okozta sebeire, akkor az lépjen közelebb.

De ha könnyelmű volt és csupán csak a böjttel dicsekedhet, és egyetlen jó cselekedetet sem hajtott végre, az inkább maradjon kívül, és csak akkor jöjjön be, amikor megtisztul minden bűnétől. Senki se reménykedjen csupán csak a böjtben, ha máskülönben ő minden javulást mellőzve megmaradt bűneiben. Megigazulhat a nem böjtölő, hivatkozva az ő testi gyöngeségére, de aki nem igyekszik javítani bűnös állapotán, az nem nyerhet megigazulást.

Nem böjtöltél tested gyöngesége miatt, de vajon miért nem békéltél meg ellenségeiddel, mondd meg nekem? Nem talán csak itt is a test gyöngeségére akarsz hivatkozni? És ismét, ha gyűlölködsz és haragot tartasz, – mivel akarod magadat igazolni, mondd meg nekem? Ezen gyöngeségek igazolásában semmiképp sem lehet a test gyöngeségére hivatkozni. Mindez Krisztus emberszeretetének műve volt, hogy az életünk fő támaszaként szolgáló parancsolatok beteljesítésének lehetőségét semmiképp sem veszíthessük el a test gyöngesége miatt.

Ezért noha a szent parancsolatok összessége egyformán szükséges számunkra, mégis ezek közül a legszükségesebb az, amelyik azt parancsolja számunkra, hogy ne legyünk senkivel viszálykodásban, hogy ne kerüljünk végérvényesen az örök tűzbe, de még idejében megbékéljünk. És éppen erről a parancsolatról akarok ma veletek társalogni.

Nos tehát, ha a tévelygő és az istenkáromló nem lehet a szent asztal részese, annál inkább az ellenségeskedő és a haragtartó, nem járulhat a Szentáldozáshoz. És ez egészében így igazságos! A tévelygő és a parázna, miután kielégítette vágyait, ott véget is vetett a bűnnek. És ha ráeszmélt, és szeretne felkelni elesettségéből, és bűnbánatra lelni, akkor némi enyhülésben lesz része. De a haragtartó nap mint nap vétkezik, és sohasem vet véget annak. Amott megtörtént a kihágás, és a bűn be lett fejezve. Itt pedig minden nap bűnt követnek el. Ezért hát, mondjátok meg nekem, milyen mentséget találhatunk arra, ha ilyen állatias gonoszságnak engedjük át magunkat önkényesen? És hogyan is akarhatod, hogy az Úr szelíd és lehajló legyen irányodban, amikor te magad pedig kemény és könyörtelen vagy a hozzád hasonló szolgával szemben? Azt mondod, hogy ez a szolga elszomorított téged? Te is gyakran szomorítod el az Istent. Hogyan is hasonlíthatnánk össze a hozzád hasonló szolgát az Úrral? Mindamellett lehet, hogy az becsapott téged, akit majd később te magad csapsz be, és mégis te bosszankodsz. De te magad vagy az, aki elszomorítod az Urat, nem fogadva el Tőle a figyelmeztetést, de megkapod minden nap a jótéteményeket. Gondold csak el, hogy mi lenne akkor, ha az Isten úgy döntene, hogy szigorúan megtorol mindent, amit Ellene tesznek? Akkor mi egy napig sem élnénk! Ha a törvényszegéseket – mondja a próféta –  számbaveszed Uram, ki állhat meg Előtted – Zsoltár 129,3.

Nem is beszélek már mind a többi bűnről, amelyeket csak a bűnös lelkiismerete ismer, és amelyek tanúja egyedül maga az Isten, és senki az emberek közül: hogyha ezeket a nyilvánvaló és feltárt bűnöket számba kellene vennünk, – mi által is tudnánk ezekben magunkat igazolni? Ha az Isten perbe szállna velünk az imádságban való hanyagságunk és nemtörődömségünk miatt, – azért, hogy Előtte állva és Hozzá imádkozva, olyan figyelemre és ájtatosságra sem méltatjuk Őt, mint amilyet a szolgák tanúsítanak uraik iránt, a katonák parancsnokaikkal szemben, barát a baráttal szemben? Amikor a barátoddal beszélgetsz, odafigyelsz rá, amikor pedig bűneid elengedése miatt könyörögsz az Úrhoz, amikor a sok törvénytelenséged megbocsátásért könyörögsz, amikor az irgalmat akarod kiesdeni magad számára, akkor nem ritka, hogy figyelmetlen vagy, és közben, mint ahogyan térdeid a földet érintve, elmédet szabadon engedet kalandozni tereken és a házban, olyannyira, hogy ajkaidat céltalan és értelmetlen szavak hagyják el. Ilyenformán pedig mi nem egyszer, vagy kétszer cselekszünk, de számtalanszor. Ha mindezekért egyszer az Istennek kedve támad perlekedni velünk, megbocsátásra találnánk-e vajon? Megigazulhatnánk-e? Azt hiszem, nem.

Explore posts in the same categories: Böjt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: