Azokról, akik lusták imádkozni


Azok az emberek, akik lusták imádkozni, nem ritka, hogy az otthon végzett imáik után fáradtságra panaszkodnak, és ugyanígy a templomi szertartások után is. “Jaj, – mondják ők, – úgy elfáradtam ma, nagy tömeg volt a templomban. Mire jók ezek a hosszú szertartások? Egyszerűen nincs erőm kibírni!”. Így beszélnek ők, és úgy tűnik az ő szemszögükből, hogy ahhoz, hogy eleget tegyünk napi imakötelezettségünknek, bőségesen elég az, ha néhányszor keresztet vetünk, és ezzel a dolognak vége.

Azonban ők nagyon tévednek. Az imára való restség, az ima után érzett fáradtság egyáltalán nem azért jelentkezik náluk, mert az ima vagy a templomi szolgálat nagyon hosszú, hanem azért, mert a lusta emberekben nincs meg az Isten iránti erős szeretet. Nincs bennük ima, nincs velük Isten kegyelme. És ha nincs jelen a kegyelem, akkor nincs alázat sem, és hiányzik az imára való készség is. Ha ezekben az emberekben lenne lángoló szeretet Isten iránt, akkor társulna bennük hozzá az Isten kegyelme, és ezzel együtt megjelenne bennük az alázat és az imádságra való készség is.

“A fáradozás magasabb szintjére törekedve, – mondja Márk szerzetes tiszteletreméltó Szeráfimról, – birtokában volt a kövön való állás küzdelmének, Oszlopos Szent Simeont utánozva. Két kövön állt Szeráfim atya: egyik a cellájában volt, a másik pedig az erdőben, félúton a monostor és a cellája között. Reggeltől estig állt a kövön és csak egy rövid időre szállt le róla, hogy egy kis eledelt magához vegyen, amelyet a monostorból hozott neki egy szívélyes testvér. A másikon pedig a cellájában, egy rövidke pihenő után, felemelt kezekkel állt estétől reggelig, a vámos szavával kiáltván az Úrhoz: “Isten, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz”.

Ezen módon fáradozott ezer éjjelen és ezer napon át, amitől teljesen megváltozott testében. Haja a nemezhez hasonlított, és erősen fájtak a lábai, és ez a fájdalom egészen haláláig gyötörte. Ezen küzdelmét annyira titokban végezte, hogy amíg be nem fejezte, senki sem szerzett róla tudomást. Majd később feltárta ezt néhány testvér előtt. Egy, ezen testvérek közül, akit mélyen meghatott ez a küzdelem, azt mondta a bátyuskának, hogy mindez felülmúlja az ember erejét. A bátyuska pedig, Oszlopos Szent Simeon példájával mutatott rá, és hozzátette: “Ez a tisztesség harcosa 47 évig állt az oszlopon, talán az én fáradozásaim hasonlítanak az ő küzdelmeihez?” Akkor a testvér megkérdezte az öreget: “Bizonyára, ebben a küzdelmedben érezhető volt számodra a megerősítő kegyelem segítsége?” – “Máskülönben az ember ereje kevésnek bizonyul – válaszolta az öreg. – Bensőleg erősödtem és vigasztalódtam ezen Mennyei ajándék által, amely felülről, a Világosság Atyjától száll alá”. Majd rövid hallgatás után még hozzátette: “Ha a szívben jelen van az alázat, akkor velünk az Isten”.

Halljátok-e ti, lusták, mit mond a Tiszteletreméltó Szeráfim, aki a kövön állva imádkozott ezer éjjel és ezer napon át? „Kegyelem híján,  – mondja ő, – kevésnek bizonyulna az ember ereje.” Valamint – „Bensőleg erősödtem és vigasztalódtam ezen Mennyei ajándék által, amely felülről, a Világosság Atyjától száll alá,” – és még –„ Ha a szívben jelen van az alázat, akkor velünk az Isten”. Lám, nem azért vagytok lusták imádkozni, és fáradtok el és panaszkodtok a hosszú istentiszteletek miatt, mert az ima és az istentisztelet hosszú. Hanem azért, mert nincs veletek az Isten kegyelme. Pontosabban, nincs bennetek szeretet az Isten iránt, mert a kegyelmet a szeretet által lehet elnyerni, mint ahogyan az Úr is mondja: „Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál.” – Példabeszédek 8,17.

Ezért mindenekelőtt igyekezzetek táplálni magatokban az Isten iránti forró szeretetet, és akkor megjelenik bennetek az imára való készség, nem lesztek fáradtak, sem pedig lusták, se panaszkodni nem fogtok. Mert ha meglesz lelketekben az Isten iránti lángoló szeretet, akkor szívetek és lelketek magától fordul Isten felé alázattal. Ti pedig nemcsak hogy mindig készségesek lesztek imádkozni, de a szüntelen imát fogjátok birtokolni, amelyet az apostol parancsol számunkra: Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva. – Ef 6,18.

Adja Isten, hogy az ilyen ima birtokában legyetek. Ámin.

Explore posts in the same categories: Szárovi Szent Szerafim

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: