A hamisan tanúskodókat megbünteti az Isten


Sirák bölcs fia az átokról és az esküről többek között így tanít: Aki sokszor esküszik, bűnt halmoz fejére, s a büntető bot nem hagyja el házát – Sir.23,11. De mit is jelentenek ezek a szavak? Azt jelenti, hogy az Isten a hamisan tanúskodókra és a másokat is arra ösztönzőkre haragszik, ezért ezek nem menekülhetnek az Ő fegyelmezésétől. De vajon igaz ez? Tiszteletreméltó Szeráfim életrajzában, mintegy ennek igazolására, a következő eset kerül elbeszélésre.

Egy pap és egy diakónus, nagy meg nem értésben élt egymással és mindenben gyanakodtak egymásra. Egyik alkalommal úgy esett, hogy egy bizonyos házban együtt tartózkodtak. A pap valami olyat vett észre a diakónus viselkedésén, ami nem illett az ő egyházi rangjához, és késedelem nélkül elmondta azt a püspöknek. Közben a diakónus megkérte a házigazdát, aki tanúja volt az ő helytelen viselkedésének, hogy kendőzze el a dolgot az ügyet vizsgálók elől, így az ő vélt ártatlansága esküvel lett bizonyítva. Ennek következtében a papot hazug rágalmazással vádolták meg, a diakónust pedig áthelyezték a városba.

Nem sokkal a történtek után a diakónus elment a Szárovi pusztaságba, ahol miután imádkozott, meglátogatta Szeráfim atyát. Azonban a rejtett dolgokat is látó Szeráfim, amikor kilépett a cellájából, hogy a diakónussal találkozzon, abban a pillanatban magához háttal fordította őt, és azt mondta neki: “Eredj, eredj tőlem, ez nem az én dolgom”. Az elszomorodott diakónus ott állt a cella ajtajánál és egy éppen arra elhaladó szerzetes kérdésére elmondta, hogy mi történt vele, és azt is, hogy milyen ridegen fogadta őt a Bátyuska. Akkor ez a testvér azt tanácsolta neki, hogy előbb tisztítsa meg lelkiismeretét a lelki atyja előtt, majd aztán térjen vissza Szeráfim atyához. Azonban az Öreg ez alkalommal mérgesen elzavarta, mondván: “Eredj, eredj, te hamisan tanúskodó, és ne szolgálj”.

Visszatért a diakónus Szárovból, és odahaza elmesélte az ottan történteket, de semmit sem tett lelkiismerete megtisztítása érdekében. Amikor a templomban a soros szolgálatát végezte volna, akkor a Zsoltár azon szavainak elmondása közben: “Uram, nyisd meg ajkaimat és szám a Te dicséretedet fogja hirdetni” – egyszeriben megnémult, és úgy érezte, mintha elvették volna a nyelvét. Ezért abba kellett hagynia a szolgálatot és elmenni a templomból.

Ettől a naptól, három éven át, mihelyst csak bement a templomba, egyszeriben beszédképtelenné lett, annak ellenére, hogy a templomon kívül szabadon tudott beszélni. Majd végül ilyen küzdelmes úton jutott el ahhoz, hogy bűnbánatot tartson, és az Úr megbocsájtott neki.

Az Úr Mennybemenetelének napján, amikor imádkozni kezdett, feloldatott némasága, és érthető szavakat volt képes kiejteni.

Nos, ebből világosan kitűnik, hogy a hamisan tanúskodókra, és a másokat is arra ösztönzőkre, haragszik az Úr, és megbünteti azokat.

Mi is ebből a tanulság számunkra?

Az, hogy amikor a szükség arra kényszerít bennünket, hogy esküdözzünk, akkor nekünk ahhoz nagyon körültekintően és alázatosan kell viszonyulnunk, felmérve az ügy komolyságát.

Ezért emlékezzünk rá, hogy ilyen esetekben Istent hívjuk, hogy szavaink igazsága mellett tegyen tanúságot – és mi ezért Tőle kapunk jutalmat a hűségért, vagy büntetést az adott szó be nem tartásáért.

Igen, testvérek, ne feledjük azt el, hogyha rettenetes dolog a királynak hazudni, aki ember, akkor mennyivel szörnyűbb hazudni Isten előtt, Aki az ég és a föld Királya, élők és holtak Bírája! Ámin.

 

Explore posts in the same categories: Szárovi Szent Szerafim

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: