Az éjszakai éberségről


A vecsernye elején olvasott utolsó imádságban, amelyet a pap csendesen olvas, a Szent Egyház azt kéri Istentől, hogy ajándékozzon meg bennünket azzal, hogy “alázatunkban, ágyunkon fekve, emlékezzünk meg éjjel az Ő nevéről”. Ez által, mint az nyilvánvalóvá válik, az tárul fel előttünk, hogy nem adhatjuk át magunkat az egész éjszaka folyamán az álomnak, hanem egy részét virrasztva töltsük, Istenhez imádkozva.

De miért is van ez így? Miért kell az éjszaka egy részét Istennek szentelnünk? Miért szükséges az, hogy éjszaka is imádkozzunk?

Először is azért, mert az Úr maga is szerette az éjszaka időszakát, és Ő maga tanít bennünket az éjszakai imádkozásra. Éjszaka született Ő, és szeretett éjszaka elkülönülni, hogy imádságos beszélgetést folytasson Istennel, az Ő Atyjával: Amikor még sötét volt, -Jn 20,1 -, akkor következett be az Ő dicsőséges Feltámadása is. És végül Ő Maga mondja: Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! – Lk. 22,46.

Másodszor pedig, azért kell az éjszaka egy részét Istennek szentelnünk, mert erre tanítanak bennünket a szentatyák. Aranyszájú Szent János azt mondja: “Nem csupán azért adatott számunkra az éjszaka, hogy csak aludjunk,.. De két részre kell azt felosztanunk: egyik részét a tevékenységre, a másikat a pihenésre… És ti pedig keljetek fel éjszaka, és minden dolog előtt imádkozzatok az Úrhoz, hogy megadja nektek az Ő irgalmát” (az április 12.-i Prológusból).

És a Tiszteletreméltó Szíriai Efrém azt tanítja: “Ne tartsd személyes haszonnak az alvást és a testi pihenést”. És így, szeretteim, ha ilyen módom kényszerítjük magunkat, hogy amikor eljő az Úr, akkor ébren találjon bennünket és az Ő boldogságára méltasson bennünket, mert Ő Maga mondotta: Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezéskor ébren talál – Lk.12,37.

Harmadszor pedig, azért szükséges magunkat átadni a virrasztásnak és az éjszakai imának, mert azok Isten hatalmas irgalmát hívják le ránk. Így virrasztott Sámuel, a többször megszólított, és egyszer sem volt rest felkelni, noha még gyermek volt, és ezért méltó lett Istennel beszélni, és az Ő akaratának beteljesítőjévé és nagy prófétává tétetett.

Dávid is fáradozott: “Elfáradtam a sóhajtozásban, éjjelente sírástól nyirkos az ágyam, fekvőhelyem könnyel áztatom” – Zsoltár 6,7. Ennek következtében pedig, az Úr meghallgatta az ő siralmának hangját, meghallgatta és elfogadta könyörgését és imáját (vö: Zsoltár 6,9-10). Végül, nem aludtak Krisztus Születésének éjszakáján a pásztorok sem, akik éjnek idején őrizték nyájukat… és azt mondta nekik az Angyal: ne féljetek, mert nagy örömet adok tudtul nektek, és majd az egész népnek: mert megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában – Lk.2,8-11.

Befejezésül pedig az mondjuk, hogy virrasztani és éjjel imádkozni azért is kell, hogy ezzel a szenteket utánozzuk, akik ebben az esetben nem egyszer, megható példával állnak előttünk. Mert lám, például, mit is beszélnek a boldogságos Szárovi Szeráfimról: “Egész élete folyamán nem szűnt meg mindenben alávetni a testet a léleknek, és különösen küzdött az álommal szemben. Figyelmen kívül hagyva hajlott korát és gyenge erejét, néha szalmán aludt, máskor pedig a cellájában a következő helyzetben: kinyújtott lábakkal ült, a hátát a falnak támasztva. Máskor pedig fejét a kőre hajtva, vagy az ablakpárkányra, teli zsákon, téglákon, rönkökön, amelyek a cellájában voltak. Közeledve az öröklétbe való elköltözésének utolsó perceihez, annyira állhatatos lett az alvás elleni küzdelmében, hogy képtelenség volt meghatódás és ámulat nélkül tekinteni rá: letérdelve, könyökével a padlón támaszkodva, fejét kezeivel tartotta. Egész életében nem volt ágya. Azt az időt, ami megmaradt számára a hozzá érkező zarándokok miatt, imádsággal töltötte, és már nem csupán önmagáért, de nagyrészt az összes élő és elhunyt keresztényért”.

Ezért hát, maga az Úr példája és az Ő tanítása szerint, valamint a szentatyák tanítása nyomán, és annak következtében, hogy az éjszakai virrasztás és imádkozás, Isten nagy irgalmát esdi le az ember számára. Végezetül pedig Isten szentjeinek példája nyomán – nekünk magunknak is meg kell emlékeznünk az Úrról fekhelyünkön – vö: Zsoltár 62,7, és éjszaka ágyunkon keresni Őt – lásd: Énekek 3,1. Emlékezzünk hát meg és keressük Őt. Virrasszon szívünk és elménk éjjel is és figyeljünk arra, hogy milyen édes az Úr hangja, amely a Vele való beszélgetésre hív bennünket, a lelkünk ajtaján kopogva – vö: Énekek 5,2. Ámin.

saratov.ru -sf-

Explore posts in the same categories: Szárovi Szent Szerafim

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: