Szárovi szent Szerafim csodái görög földön


Ezt a történetet az Orthodox Egyház, Angliában élő hű hívei mesélték el, akik gyakran látogatnak el hazájukba. Egyik ilyen zarándoklatuk alkalmával, amikor Görögország szent helyeit keresték fel, Kasszandra szigetén jártak és útközben, számukra egy ismeretlen templom mellett álltak meg. Bementek. Ez egy hagyományos görög templom volt, de ami meglepően hatott rájuk, az az volt, hogy rendkívül nagy tisztelet övezte tiszteletreméltó Szárovi Szerafimot, ami a templom berendezésén is tükröződött. A Tiszteletreméltó hatalmas ikonján kívül, a fal mellett található egy eredeti koporsó, a szent elszenderedését ábrázoló sírlepel-ikonnal.

Ismerőseink elmondása szerint, Szerafim bátyuskát Görögországban nagyon sokan ismerik és tisztelik. Ezen túl, az orosz Szerafim mintegy nagyon közel került az egyszerű nép szívéhez, mivel ők saját szentjüknek tekintik. Megtörténik, hogy a kevésbé tájékozott emberek azt mondják, hogy Szárov – valahol Görögországban van. Ezzel együtt, továbbra sem volt világos, hogy mihez kapcsolódik a szent ekkora tisztelete ebben a templomban. Annál is inkább, mert a maga nemében egy eldugott helyen található.

Hamarosan megjelent a templom papja, és a látogatók kérdésére azt válaszolta, hogy ez a templom Szárovi Szerafimnak van szentelve. Hogy miért és hogyan történt mindez – ennek teljes történetét elmesélni, szívesen felajánlotta egy csésze tea mellett.

A nem hétköznapi történet teljességgel csodálatosnak bizonyult. Nektarij atya – a templom papja – a maga idejében, amikor még csak egyszerű szerzetes volt, szolgálatot teljesített az Úr Sírjánál, Jeruzsálemben. Feladatai közé tartozott az istentiszteletek idejének beosztása a különböző joghatóságú orthodoxok és más keresztények között. Ilyen meghatározott alkalommal jöhettek a jeruzsálemi orosz monostor nővérei is, akik akathisztoszt énekeltek.

Egyik alkalommal Nektarij atyának úgy tűnt, hogy a nővérek számára meghatározott idő túl hosszú. Ezért úgy döntött, hogy kevesebb időt szab meg számukra, majdhogy csaknem a felére csökkentve azt. A nővérek könnyek közötti könyörgése sem hatotta meg a maga igazáról meggyőződött adminisztrátort. “El van döntve – legyenek szívesek alkalmazkodni, és egyébként is, híján vannak az itten való imádkozás engedélyének”.

Nektarij atya cellája a templom épületében volt az emeleten. Nem sokkal az történtek után, amikor Nektarij atya befejezte az esti körjáratát, lefeküdt pihenni a cellájában. Ezen az éjszakán senki sem maradt a templomban imádkozni, minden ajtó zárva volt. Egyszer csak halk kopogás hallatszott a cella ajtaján, melyben a felvigyázó szerzetes pihent. Nektarij atya rendkívül elcsodálkozott. Ki lehet az? Az újabb kopogást követően kinyitotta a cella ajtaját. Nem ijedt meg, csak nem értette. Lehet, valaki mégis csak bent maradt a templomban.

Egy ismeretlen, ősz hajú öreg állt előtte, aki ujjával megfenyegette Nektarij atyát és azt mondta: “Ne merj igazságtalan lenni a lányaimmal!” Mindezt tiszta görög nyelven mondta, de képtelen volt megérteni, hogy mire vonatkoznak ezek a szavak. Az öreg, megismételve szavait, eltűnt a templom sötétjében.

Nektarij atya ismét körbe járta a templomot, de mivel senkit sem látott, visszament a cellájába és lefeküdt. Reggel azonban csaknem meg volt győződve róla, hogy mindezt csak álmodta. Azonban, amikor bejöttek a templomba az orosz nővérek, szétrakták az ikonjaikat, és imádkozni kezdtek, a szerzetes szívét ájtatos félelem kezdte szorongatni. Az egyik ikonon megpillantotta annak az öregnek az ábrázatját, aki éjjel megjelent előtte. Ámulatában ismét hallani vélte a hangot: “Ne merj igazságtalan lenni a lányaimmal!”.

Leborult az ikon előtt és csókkal illette. A nővérektől megtudta a szent nevét, akiről ő korábban semmit sem tudott, és visszaállította számukra a korábban meghatározott időtartamot az imádságra az Úr Sírjánál.

Hamarosan még egy, nem mindennapi történésre került sor Nektarij atya életében. Mindez még jóval korábban történt, a sztarec megjelenése előtt: Egy idős orosz főpap jött el az Úr Sírjához, aki nagyon hosszasan, késő estig imádkozott itt, ezért Nektarij atya felajánlotta számára, hogy az ő cellájában pihenjen. Átengedte ágyát a püspöknek, ő maga pedig a sarokban lévő matracon készült pihenni. Azonban az idős püspök egész éjjel nem zárta le a szemét, de a fotelben ülve a Jézus-imát mondta. Nektarij atya restellte magát, hogy aludjon, ezért ő is egész éjjel imádkozott.

És lám, néhány nappal a Tiszteletreméltó megjelenése után, Nektarij atyának váratlanul egy paterikont hoztak a zarándokok, a szóban forgó püspöktől. Kiderült, hogy az Istenben elhunyt öreg püspök, a felvigyázó szerzetesre, nem másat, mint Szárovi Szent Szerafim ereklyéinek egy részecskéjét hagyományozott.

Nektarij atya meghatottsága és hálája határtalan volt. Milyen kegyesen viszonyult hozzá a Tiszteletreméltó, milyen gyorsan megbocsájtott és csodásan megáldotta! Ekkor fogadalmat tett, hogy miután letelik szolgálatának ideje az Úr Sírjánál, és visszatér Görögországba, templomot épít a Tiszteletreméltó tiszteletére. A templom falánál található koporsót pedig azért készítette, hogy halála után a fal túloldalán temessék el – kívül a templomon, de mégis a Tiszteletreméltó mellett!

Így melegítette fel lángoló szeretetével a fontoskodó adminisztrátor szívét Szerafim, aki egyben az Ő “lányainak” védelmezőjének is bizonyult.

Valóban csodálatos az Isten az Ő Szenteiben!

-sf-

forrás: taday.ru

Explore posts in the same categories: Szárovi Szent Szerafim

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: