Zarándoklatom második évtizede 10.


Másnap az Istenszülő Oltalmának elő ünnepe volt. Mindegyik atya, akivel csak találkoztunk, azt szerette volna, hogy nála szolgáljunk. Nem tudtam dönteni, és nem is akartam, mert Alexij bátyuskának sok rokonát kellett meglátogatnia, ezért tervet ráhagytam. A két vendéglátóm elkezdte hát tervezni, hogyan is lenne a legjobb. Andrej bátyuska hamar kitervelt egy rendkívüli eseményt, amely szerint holnap éjjel visszajövünk hozzájuk, és a reggeli liturgia után egyik faluba megyünk templomünnepre, ahol a papok fognak énekkart alkotni, én pedig a liturgiát szolgálom.

Az igazat megvallva, ezért a változatért nem lelkesültem, mert egy idegen környezetben, egyedül vezetni a liturgát, nem éppen a legjobb ötlet. De nem ellenkeztem. Ha ez történik, akkor másnap éjjel a maihoz hasonlóan, a vonaton kell majd zötykölődnünk. Alexij bátyuska pedig jobban szerette volna, ha a szülei városában maradunk, mert abban az épülő templomban szolgál Dimitrij bátyuska fiával együtt. Mint megtudtam, Dimitrij atya keresztelte meg egykoron Alexij bátyuskát, amikor még a város melletti faluban szolgált.

Nos, nem nagyon tudtam választani, mivel egyik helyet sem ismertem, csupán csak azért hajlottam volna a második terv felé, hogy ne kelljen ismét a vonaton tölteni az éjszakát. Végül úgy döntöttek az atyák, hogy majd holnap mindenre fény derül, és ahogy adja magát a helyzet, aszerint cselekszünk.

Este kilenc után vonatra szálltunk. Utaztunk számomra az ismeretlen felé. Éjjel egykor meg is érkeztünk a Lozova nevű városba, ahol az állomáson már várt a bátyuska papája. A lavrában és a mindenféle utazással töltött nap után, ugyancsak jól el voltunk fáradva és ebben a kései órában már csak arra tudtam gondolni, hogy pihenni szeretnék. Erre volt is lehetőségem, noha nem éppen azonnal. Miután megérkeztünk a papa lakására, ott az éjjel kellős közepén az egész “háznépe” ünnepi vacsorával várt bennünket. Ritka esemény, amikor a fiú az ország másik végéről hazalátogat, most pedig még külföldi bátyuskát is hozott magával.

Meglepő volt a kedvességük, és a vendégszeretetük annak ellenére, hogy nekik bizony reggel munkába kellett menniük. Végül aztán csak kivártam az alkalmat, amikor pihenőre térhettem. A megegyezés szerint, addig alszunk, ameddig jólesik. Persze nem így történt. Sok volt a rokon, sok a kedves ismerős, akikkel a bátyuska találkozni akart. Én azért igyekeztem nem mindenhová elkísérni őt, hogy egy kicsit pihenhessek is. Tudtam, hogy este a templomi szolgálat hosszú lesz, mivel másnap ünnep következik.

A hatalmas díszebéd és a nagy beszélgetések után volt alkalmam némi pihenésre is, a bátyuska pedig ment dolgára. Izgatottan vártam a virrasztó istentiszteletet, mivel sokat hallottam az új, ‘Szmolenszki Istenanya’ templomáról. Hatalmas épület. Altemplom, iskolatermek, konyha, ebédlő, és még sok minden más. Mielőtt azonban elmentünk volna a templomba, leszögeztem, hogy ma este már nem vagyok hajlandó ismét vonatra szállni. Ez a terv Alexij bátyuskának is kedvére volt, csak azt nem tudta, hogyan közölje Andrej atyával, hogy a másnapi papi kórus éneklése elmarad. Végül aztán, látva határozott döntésemet, csak erőt vett magán és közölte a döntésünket Andrej atyával, aki hát nem örült ennek.

Nagyon szívélyes volt a fogadtatás a templomban. A két helyi atya, apa és fia, már jó ideje a megemlékezéseket végezték. Megkértek, hogy kapcsolódjunk be mi is. Számomra pedig új ruhát hozattak, és a fő helyre állítottak. Gyönyörű éneklés, ájtatos emberek, kedves atyák társaságában telt a virrasztó istentisztelet. Az alkalmas pillanatban Mihály atya megmutatta a templom felső részét és a hozzátartozó helyiségeket. Miután pedig vége lett a szertartásnak, helyi szokás szerint, közös vacsorára hívtak bennünket. Ez sem két percig tartott, és még abban a megtiszteltetésben is részesültünk, hogy Dimitrij atya elvitt bennünket haza, de azt is felajánlotta, hogy amennyiben ez már el van döntve, hogy náluk szolgálunk az ünnepen, ott is maradhatunk éjszakára. Nos, a három lehetőség közül mi ismét Alexij bátyuska papájánál töltöttük az éjszakát, és majd másnap vittek bennünket vissza.

Explore posts in the same categories: Zarándoklatok emlékei

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: