Zarándoklatom második évtizede 9.


Andrej atya néhány napja járt itt. Egy képet felrakott az internetes naplójába, amit sokáig nézegettem, mert szinte hihetetlen volt, hogy ilyen hely létezik a valóságban. Meg is jegyeztem a hozzászólásban, hogy erre a helyre mindenképp szeretnék eljutni. Azt válaszolta, hogy mindenképp elvisz oda, ha elmegyek hozzá. Lám, most a valóságban ott álltam a mesebeli szkíti előtt.

Lenyűgöző volt a látvány már így is, hogy mindössze a főbejárat előtt felállított hatalmas kereszt előtt álltam. Egyszeriben varázslatos volt a látvány is és az élmény is. A csoport minden tagja emellett a nagy kereszt mellett gyülekezett. Senki sem bánta, hogy megtette a nehéz utat a hegy csúcsára. Miközben azon gondolkodtam, hogy milyen is lehet a templom, a szkíti területe a kerítésen belül, arra lettem figyelmes, hogy Andrej atya arról beszél a mellettem állóknak, hogy csupán csak az a kár, hogy nem engednek be a szkíti területére. Ez azért van, hogy a kis monostor területén élő, szigorú szabályok között élő 12 szerzetes nyugalmát ne zavarja a rengeteg zarándok.

Ezért egy ideig így álltunk a kereszt és a bejárat között, de senki sem méltatlankodott amiatt, hogy nem mehetünk beljebb. Ábrándozásomban elképzeltem, hogy talán jó is van ez így, amikor a csoportvezető hosszú, fürkésző tekintetét vettem magamon észre. Olyan volt ez, mintha csak azt mondaná, hogy megpróbálom azt, ami csak ritkán szokott sikerülni. Türelmünket kérte, és bement a szkíti udvarára. Mikor visszatért, azt mondta, hogy az elöljáró annak okán, hogy a csoportban külföldi zarándok is van, kivételt tesz és engedélyezi a szkíti udvarára való belépést egy rövid időre.

Micsoda öröm volt ez mindannyiunk számára! Ismételten megkért mindannyiunkat a csoportvezető, hogy igyekezzen mindenki nagyon fegyelmezetten viselkedni, elkerülve minden hangoskodást. Maga a vendéglátóm, Andrej atya is rendkívül örült ennek a lehetőségnek, mivel elmondása szerint, sokszor járt már itt, de most először tud csak bejutni a szkíti területére. Nem is késlekedett elmondani mindenütt, ahol csak megfordultunk, hogy mindez miattam van, mert a külföldi zarándokokkal szemben szoktak tenni ilyen kivételt.

Nos, a látvány semmivel sem pótolható. Minden épület a szkíti területén fából van. A templomok, a cellák, amelyek mintha csak kis mézeskalácsházak lennének. A csodálatosan rendezett udvart, még ilyenkor ősszel is, rengeteg virág díszíti. Gyönyörű kis halastavak a cellák között, rendezett facsemeték.

A csoportvezető elmondta, hogy az istentelen korszakban, amikor a lavra egész területe üdülőközpontként szolgált, csak itt, a szkíti területén élt néhány szerzetes, teljes elszigeteltségben a külvilágtól. Akkor a helyzet fordított volt, mert a hatóságok nem engedték, hogy a szerzetesek érintkezzenek a külvilággal, fogadják a zarándokokat. Később azonban ezt a helyet is legyalulták a munkagépek. Mára viszont minden az egykori fényében ragyog.

A szkíti területén található a szerzetesek temetője is, ahol amennyire ez lehetséges volt, felújítottak néhány régi sírhelyet is. Az itt élő szerzetesek kiterjedt gazdasági területen dolgoznak. Nem csupán a saját fenntartásuk végett, de segítik a lavrát is. Évente sok ezer zarándok fordul meg itt, azok ellátásában is segítenek. A sok kiváltság, ami itt ért bennünket, ezzel azonban nem ért véget. Csoportvezetőnk, egy újabb látogatást tett a szkíti elöljárójánál. Engedélyt kaptunk, hogy az atyák bemehetnek a még nem teljes kész templomba is, ahová még ritkábban engednek be zarándokokat, mint a szkíti udvarára.

A hatás, amit a fatemplom belseje tett ránk, nem mondható el másként, mint úgy, hogy egyikünknek sem volt kedve kijönni. Mivel azonban a szkíti területén való tartózkodásunk ideje összességében kevés volt, nem tehettünk mást, indulnunk kellett.

Mélységes hálával tartozunk a csoportvezetőnknek, aki nem úgy vezetett bennünket, mint akinek ez a kötelessége, de minden elbeszélését hit, szeretet, alázat kísért. Nem szívesen váltunk el tőle, de rá újabb feladatok vártak, nekünk pedig indulnunk kellett hazafelé. Lassan lejöttünk a hegyről és már annyi időnk sem maradt, hogy a testvérek vendégszeretetét élvezzük. De nem volt alkalom a kegytárgyboltba sem bemenni, mivel pont ebédidő volt. Ez az utóbbi egy kicsit elszomorított, mert mégis csak szerettem volna valamiféle ismertető füzetet venni, hogy idehaza meg tudjam mutatni, hogy hol jártam.

Ami az ebédet illeti, azért is nem mentünk a szerzetesi ebédlőbe, mert Andrej atya feleségének a nagymamája várt bennünket ebédre, ahová a visszaúton is be kellett térni, hogy felvegyük a bátyuska feleségét. Megérkezésünk után, mindenki elmondta élményeit. Andrej atya itt is azonnal elbeszélte, hogy “miattam” sikerült bejutnia a szkíti területére. A felesége pedig a nagymamával való gombászásról számolt be. Mindenki a maga élményeivel gazdagodva indultunk vissza Harkovba. A nagymama pedig egyebek mellett, két dinnyét is adott nekünk útravalóul. Viszonylag rövid idő alatt itt sok mindent elintéztünk. Mindenkinek akadt valami fontos dolga a városban, én pedig a kocsiban lapítva próbáltam elraktározni a Szvjatogorszkban tett zarándoklatom élményeit.

Miután mindenki végére járt tennivalójának, visszamentünk a faluba, ahol a vendéglátónk szolgál és lakik. Itt megnéztük a templomot, amely hatalmas változásokon megy át. Ugyanis, az elmúlt rendszer, választás elé állította a helyi híveket. Vagy lebontják a templom kupoláját és sima tetőt tesznek rá, amelyből jó kommunista szokás szerint klubot csináltak, vagy ha nagyon ellenkeznek, akkor földig rombolják a templomot. Most, hogy változtak az idők, ismét helyreállítják a kupolát. Elmondhatatlan munka és anyagi áldozat. Jelenleg a templom egyik sarkában alakítottak ki egy “kis templomot”, ahol szolgálni tudnak.

Ezek után egy rövid értekezést tartottuk arról, hogy hogyan is tovább. Az elképzelés sok, az idő kevés volt. Gyorsan kellett döntenünk, mert nemsokára vissza kellett mennünk Harkovba és vonatra szállni, ugyanis Alexij bátyuska szüleihez mentünk, akik háromórányi vonatozásra laknak egy másik városban.

Explore posts in the same categories: Zarándoklatok emlékei

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: