Péter, a vértanú


Egy vértanú beszéde arról, hogy szeretet az Isten.


Egyik pocsajevi zarándoklatom alkalmával ismerkedetem meg Péter, vértanú atya történetével. Amikor elzarándokoltam a sírjához, valamint szülei házához, ami mintegy harminc kilométerre van Pocsajevtől, az édesapja egy könyvet ajándékozott nekem fia életéről. A könyv végén van egy beszéd, amelyet a mindössze 21 évesen, különös kegyetlenséggel meggyilkolt Péter, vértanúpap jegyzett le.

Kedves testvérek!

Isten szemében a felebarát iránti szeretet annyira értékes, hogy csak eme szeretet birtokában van joga a mi Urunk Jézus Krisztus igaz követőinek Isten gyermekeinek nevezni magukat.

Minden jótéteménnyel, mint szárnyakkal ruházza fel ez a szeretet az embert, és nem csupán a Mennyek Országát nyitja meg, de már itt, a földön is, minden halandók közül a legboldogabbá teszi.

Íme, mit mond nekünk Aranyszájú a keresztény szeretetről: “Aki úgy szereti felebarátját, mint önmagát, az úgy él itt a földön, mintha a mennyben volna, nyugalmat élvez, és a dicsőség koszorújának ezreit fonogatja a maga számára. Az ilyen ember, minden gyűlölettől és haragtól tisztán megőrzi lelkét. Ugyanúgy az irigységtől és gőgtől, a becsvágytól és minden szennyes kívánságtól, minden szégyenletes szeretettől és hiányosságtól. Mert mint ahogyan senki sem igyekszik rosszat tenni saját magának, pont úgy felebarátjának sem. Az ilyen ember, noha még a földön is van, egyenrangúvá lesz Gábor arkangyallal.

Ilyen az, akiben van szeretet! Ezért az őszinte szeretetéről ismert Krisztus idesorolta a felebaráti szeretetet is. Ha valaki szeretné az apát, de az ő fiát egészében figyelmen kívül hagyná, akkor ő ezzel nagyon elkeserítené az apát, aki nem venné figyelembe az iránta tanúsított szeretetet a fia figyelmen kívül hagyása miatt.  Isten a szeretetben gazdagabb minden apánál.

Hamarabb viseli el a száraz fű a tűz erejét, mintsem az ördög a szeretet erejét. Erősebb az a falnál, keményebb a gyémántnál, a szeretet szilárdsága mindent felülmúl. Sem gazdagság, sem szegénység le nem győzheti azt. Milyen gyönyörű is a szeretet önmagában, mennyi örömet hoz, milyen megnyugvást a léleknek, – teszi mindezt az ő sajátosságának bősége következtében.

A másik pedig a hősiesség: böjt, ártatlanság, éberség, – ezek szorosan kapcsolódnak az igyekezethez, amit pedig az elégedetlenség, szennyes kívánság, büszkeség kísér. A szeretet, az ő hasznosságán túl, nagy megnyugvást is szerez, és nincs semmilyen nehézség, és mint a szorgalmas méh, minden honnét begyűjti a jót, a szerető ember lelkében raktározva azt el.

A szeretet a dolgok teljes lényegét megváltoztatja, és elválaszthatatlanul csak a jót termi. Bájosabb minden anyánál, bőkezűbb bármilyen úrnőnél, a nehezet könnyűvé és kényelmessé teszi, vonzóvá lesz általa a jótéteményekre való törekvés, a szenny pedig undorítóvá.

Figyeljük csak meg: szétosztani a sajátunkat, fájdalmas dolognak tűnik, a szeretet viszont kellemessé teszi azt. Noha a haragban is van némi kellemesség, de a szeretet mellett a harag nem létezhet, mert az tökéletesen megsemmisíti őt.

Ha a szeretet el is szomorítja az őt szeretőt, ott harag akkor sem lesz, csak könnyek, győzködések, kérések. Ilyen messze áll a szeretet a haragtól! Amikor a szeretet vétkezni lát valakit, akkor ő sír és bánkódik.

“Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge?” (2Kor 11,29) – kiált fel az apostol. Így szeretni – mondja ő – Krisztus tanított meg engem, átadva a szeretet új parancsát, amit Ő maga tettekkel bizonyított. Ő, a mindenek Királya, nem fordult el az emberektől, akiket a semmiből alkotott, de végtelenül felmagasztalta azokat, akik elszomorították Őt, köpködtek Rá, emberré lett értük, társalgott a vámosokkal és bűnösökkel, meggyógyította a megszállottakat, és megígérte a mennyországot. Mindezen nagy szeretet után megfogták Őt, arcul csapkodták, megkötözték, ütlegelték, kinevették, majd végül megfeszítették. De Ő akkor sem fordult el tőlük, mert bár a kereszten függött, azt mondta: “Atyám, bocsáss meg nekik”.

A gonosztevőt, aki az elején káromolta Őt, a mennybe vezette, az üldöző Pált  pedig apostollá tette meg.

Lám, a felebarát iránti szeretetnek milyen feladatát adta nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus!

Arról, hogy a felebarát iránti szeretet felülmúl minden más adományt, a következő példa győz meg bennünket. Történt egyszer, hogy két testvér szívében nem lakozott a felebarát iránti szeretet, elmentek egy a lelki életben tapasztalt öreghez, és elkezdtek dicsekedni cselekedeteikkel. Az egyik azt mondta: “Megtanultam kívülről az egész Ó és Újszövetséget, mi lesz ezért a jutalmam?” Az öreg azt válaszolta: “Szavaiddal az egeket rengetted meg, és mégis, fáradozásaidnak semmi haszna”.

A másik pedig azt mondta: ‘Én pedig, atyám, csodatételekre vagyok képes”. “Neked sincs ebből semmi hasznod – mondta az öreg -, mert te is messze űzted magadtól a szeretetet”. Majd hozzájuk fordulva, azt mondta: “Ha üdvözülni akartok, legyetek mindenki iránt szeretettel és buzgók az irgalomban – akkor majd üdvözültök”.

Nos, hát, odafigyelve ezekre a példákra, törekedjünk a jócselekedetekre, növelni magunkban a szeretetet, amely minden adományt felülmúl, hogy jelenvaló és a jövendő javak részesei lehessünk, amelyekre a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme és emberszeretete által leszünk méltókká. Amin.

Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: