Kézfogás a gonosszal


kfMennyi szó esett már arról, hogy nem lehet egyidejűleg táplálni a kapcsolatot Istennel is, és azokkal, akik ellene harcolnak! A helyzet azonban mindmáig változatlan. Minduntalan a gonoszra gondolunk, de egyben arra törekszünk, hogy megmeneküljünk tőle. Az elhíresült mondás – “meg van rontva” – egyaránt megtalálható úgy a falusi, mint a városban élő ember szótárában. Nem ritka ezért a templomokban az ezzel kapcsolatos beszéd sem. Modern technológiákkal való kutatások folynak a kozmikus erőket illetően, különféle következtetéseket vonva le azok sokféleségével kapcsolatban, belevonva a keleti misztikát és az asztrológiai jövendöléseket.

Mintha nem ismételgetnénk elégszer, gyakorlatilag minden nap: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!” Mt 4,10.

Nos, akkor miért is van ez így?

Miért nem keressük hát a probléma megoldását az ajánlott mód szerint?

Sajnos, mi magunk vagyunk ebben vétkesek. Nem vagyunk képesek megérteni, hogy a gonosszal szemben tett engedményeink – teljesen értelmetlenek, mivel mi, emberek, a sátán és az ő munkatársai számára csak az áldozat minőségében vagyunk érdekesek: Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el.” – 1Pt 5,8.

A rózsaszín tanmese arról, hogy amikor egyszer egy szent arra kényszerítette a gonoszt, hogy a “Szent Istent” énekelje, és amikor a lény azt harmadszor ismételte, angyallá változott, a maga sokféle változatában él a nép nyelvén. Viszont ilyesmi lehetetlen. A gonosz lelkek számára az egyetlen viszonyulási forma a gyűlölet. Számukra a személyes létezés csak kínszenvedés, mi pedig minduntalan arra törekszünk, hogy dédelgessük és tápláljuk őket.

Lehetséges az is, hogy gyakrabban kellene arról beszélni és mindenkinek elmagyarázni, hogy a gonosz a mi kívánságunk és személyes beleegyezésünk nélkül, önmaga semmit sem sem tehet. Az Evangélium erről világosan beszél. Gondoljunk csak arra az esetre, amikor az Úr a gonosz lelkeket a disznókba küldte. Nem önmaguktók mentek ők a disznókba, hanem maga az Úr, az ő kérésük következtében küldte oda. Tehát nincs a tisztátalan létezőknek lehetősége arra, hogy önmaguktól “beköltözzenek”, nincs a birtokukban ilyen erő.

Mi magunk hívjuk, tápláljuk és neveljük őket.

Hogyan?

Az arra való törekvésükkel, hogy minden gondunkat, kísértésünket és sikertelenségünket, valamiféle külső körülmények rovására írjuk. Minden olyan esetre, amikor azt mondjuk, hogy “nem jött be” – találunk külső okot, valamint személyes félelmeink tekintetében, megnevezzük a bűnöst. Önmagunk igazolása teljesen természetes magatartásunkká vált, és egyáltalán nem csodálkozunk el azon, amikor a gyermek, miután összetörte a csészét, nem azt mondja, hogy “bocsánat”, hanem azt, hogy túl közel volt az asztal széléhez.

Mivel nem akarjuk látni saját képtelenségünket és tudatlanságunkat, ezért azt benövi az önigazolás és mindennel és mindenkivel szembeni elvárások halmaza. Ebben az esetben pedig a gonosz is készen áll a “szolgálataival”.

Mindez a gonosszal való kézfogásunk kezdete.

Itt lép színre a babonaság, jövendőmondás és a jóslás széles skálája. Hiszen ezek társaságában sokkal könnyebb a személyes bűnöket is előterjeszteni, mint szükséges és egyetlen lehetőséget a megoldás tekintetében. Hiszen így sokkal egyszerűbb és sokkal meggyőzőbben is hangzik. A szomszéd morcos tekintetére, az üres vödörre való utalások, a csillagok kedvezőtlen állása, a mai nap ellenszenves karmája, nem csak hogy meggyőző eszközök a környezetünk számára, de saját lelkiismeretünket is elringatják.

Ezzel kezdetés is veszi az együttműködés. A kézfogás után cselekvő együttműködésre lépünk azzal, aki sohasem lesz jó. És hamarosan ezek a gonosz lelket követelni fogják tőlünk, hogy előttük is, ugyanúgy, mint a szentek ikonjai előtt, gyertyát gyújtsunk, összehasonlítva szennyességüket a Teremtővel, vagyis, hogy lemondjunk Isten első parancsáról.

Gyakorlatilag, minden gyónás alkalmával hangzanak el panaszok a gonosz erőkre, akik nem hagyják élni az embert. Valóban, ők nagyon rosszak és telhetetlenek, és önerőből nem egyszerű megszabadulni tőlük. Isten segítsége nélkül ez gyakorlatilag lehetetlen.

Nos, akkor miért is ne foglalkoznánk a megelőzéssel?

Hiszen az elmúlt év során sok-sok ember vette fel a maszkot, hogy el ne kapja az influenzát. Bár nem kényelmes, undorító és nem praktikus, de mégis felvették. Hasonlóképpen a lelki védelem tekintetében is. A bűnbánat gyakran cserélt maszkján át, megerősödve a Szent Titkok megtisztító tüze által, egyetlen gonosz sem juthat át.

A szennyes az ő elhallgattatása után, sokkal gyorsabban a szennyeshez ragaszkodik, és “A tisztának pedig minden tiszta”. – Tit 1,15.

-Sf-

Advertisements
Explore posts in the same categories: Írások

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: