Hutinyi Szent Varlaam


november 6/19

Tiszteletreméltó Varlaam, akit a keresztségben Alexejnek neveztek el, a 12. Században élt. Novgorod gazdag lakosainak, Mihály és Anna fia volt, akik kiemelkedően tisztes életet éltek. A gondos szülői neveltetésben részesülő Alexej már gyermekkorában vonzalmat érzett a tisztes elvonultságban való élethez. Soha sem játszott és a baráti kapcsolatokat is mellőzte. Nagy szeretettel olvasta a szent könyveket, gyakran járt templomba, odahaza pedig böjttel és imádsággal töltötte idejét.

A szülők a gyermek egészsége miatt aggódva, győzködték, hogy ne sanyargassa magát a böjttel. A Tiszteletreméltó azonban azt válaszolta nekik: “Drága szüleim, sok szent könyvet olvastam, de sehol sem találkoztam olyasmivel, hogy a szülők valami másat tanácsolnának gyermeküknek, mint amit ti tanácsoltok nekem. Nem mindennél drágább-e számunkra a mennyek országa? Azonban nem az evés és ivás vezet bennünket oda, hanem a böjt és az imádság. Gondoljatok csak arra, hogy mennyi ember élt Ádám után, és mind meghaltak, eggyé váltak a földdel. De az Istennek tetsző, jótékony életet élő emberek, akik vérüket ontották Krisztusért, és a Krisztus iránti szeretetük következtében, lemondva a világról, akiket mindenki dicsőít, a mennyek országát kapták cserébe. Ezért én, Isten segítségével, erőmhöz mértem, utánozni akarom őket”. Ilyen válasz hallatán, a szülők elcsodálkoztak a gyermek bölcsességén és teljes szabadságot adtak neki, hogy kívánsága szerint élhessen.

Szülei halála után szétosztotta vagyonát a szegények között, és egy Porfiriosz nevű szerzeteshez ment a pusztaságba, aki őt Varlaam néven szerzetessé nyírta.

A tökéletes magányra törekedve, Novgorodtól 10 versztányira, egy elhagyatott helyre költözött. Ezt a helyet Hutinynak (szegény hely) nevezték, és rossz hírnek örvendett. A nép véleménye szerint ezen a helyen tisztátalan erő lakozott, ezért senki sem mert erre a helyre menni. Azonban Krisztus szolgája számára, aki a legyőzhetetlen fegyverrel, Krisztus keresztével rendelkezett, semmiféle tisztátalan erő nem számított félelmetesnek. Amikor megérkezett erre a helyre, az erdő sűrű lombján át szűrődő fénysugarat látott meg. Ebből megértette, hogy Isten akaratával egybehangzóan, itt kell letelepednie. Isten iránti hálaérzetében a próféta szavaival kiáltott fel: “Ez nyugalmam helye örökre. Itt fogok lakni!” – Zsolt 131,14. Imádkozott, majd egy cellát épített magának. Nappal dolgozott, éjjel pedig imádkozott, keményen böjtölt, valamint durva öltözetet viselt. A gonosz sok támadását kellet kivédenie a Szentéletűnek. A gonosz mindenképpen el akarta űzni őt erről a helyről, ezért elrettentő látomásokban próbálta ijesztgetni. Az embereket is ellene fordította, hogy kellemetlenségeket okozva neki, rákényszerítsék az általa választott hely elhagyására. Különféle gondolatokkal gyötörte őt a gonosz, és a böjt megszegésére ösztönözte. Azonban a Tiszteletreméltó, aki minden nehézséget elviselt, áhítatos, könnyekkel kísért imádsággal és szigorú böjttel minden, a gonosz ellene folytatott támadását legyőzte.

Szent Varlaam, kimagasló erkölcsű élete révén hamarosan ismert lett az országban. Mindenféle nagyurak, de az egyszerű emberek közül is sokan jöttek hozzá, tanácsát és áldását kérve. Többen kérték, hogy vele együtt lakhassanak. Bármennyire is szerette a magányos életet a Szentéletű, de az Úr felebarát iránti szeretetének parancsát szem előtt tartva, készséggel és szeretettel fogadott mindenkit, aki csak hozzá fordult. Szigorú szegénysége, szeretete és a bűnbánókhoz való lehajlása, nagy hatással volt minden hozzá érkezőre. Mindenki saját erejéhez mérten kapott tanácsot. A vezéreknek és fejedelmeknek mindig három dolgot mondott: 1 – olyan emberek vezérei, mint ők maguk, 2 – vezérelni mindig a törvények értelmében kell, 3 – és hogy nem lesznek mindig vezérek, mert nekik maguknak is egyszer majd számot kell adniuk Isten előtt az általuk meghozott ítéletekről, mert Isten ítélete fölöttük áll. A szerzeteseket arra tanította, hogy ne legyenek beképzeltek, ha egyszer őket a közösség élére állítják, de annál szorgosabban tevékenykedjenek Isten dicsőségére. Minden testvér köteles éjjel nappal fáradozni a választott küzdőtéren. A gazdagok figyelmébe ajánlotta, hogy létezik örök szenvedés a hanyagok számára, és hogy a mennybe vezető út sok szenvedéssel van tele. A világiaknak és egyáltalán mindenkinek azt tanácsolta, hogy ne fizessenek a rosszért rosszal, ne csapják be felebarátjaikat, meneküljenek minden igazságtalanságtól és szennytől, valamint emlékezzenek bűneikre.

Azok száma, akik a Szentéletűvel akartak együtt küzdeni, egyre gyarapodott. Szent Varlaam az Úrszínváltozás tiszteletére, egy fatemplomot épített, annak a csodálatos fénynek az emlékére, amely bevilágította a helyet, ahol elhatározta, hogy ott fog lakni, valamint néhány cellát is épített. Saját példájával járt azok előtt, akiket a lelki tökéletességre vezetett. Saját maga is dolgozott a földeken, saját maga építette a celláját is – és még most is megvan az a kút, amelyet ő maga ásott.

Jóságos életvitele következtében, még életében megajándékozta az Isten a jövendőlátás és a csodatételek adományával.

Ezért is fordult hozzá gyakran tanácsért a novgorodi érsek.

Egyik alkalommal, amikor Szent Varlaam az érsekhez ment, a Volchov folyó hídján látott egy tömeget, amint épp egy elítéltet akartak a vízbe dobni – a régi időkben, Novgorodban ez volt a halálra ítéltek sorsa.  A Tiszteletreméltó arra kérte a népet, hogy engedjék át neki az elítéltet. Azt mondta, hogy ő majd elsimítja ennek az embernek a bűnét. A tömeg egyhangúan kiáltott fel: “Adjátok át az elítéltet Tiszteletreméltó Varlaam atyánknak”. Amikor levették a bilincset az elítéltről, a Tiszteletreméltó elküldte őt a monostorba. Egy bizonyos idő elteltével ez az ember szerzetessé lett, és tisztességen fejezte be életét a monostorban.

Egy másik hasonló esetben azonban egész másképpen cselekedett a Tiszteletreméltó. Amikor ismét a hídon haladt, és egy másik elítéltet akartak ledobni, a hozzátartozók, meglátva a szentet, könyörögtek, hogy mentse meg. Ő azonban arra utasította a kocsist, hogy gyorsabban hajtson, és az ítéletet végrehajtották. A népet a Szent ilyen hozzáállása ámulatba ejtette.

Mit jelentsen ez? – kérdezgették egymástól. Egyiket megmentette a haláltól, noha senki sem kérte rá, a másikat pedig hagyta meghalni, minden könyörgés ellenére. Miután visszatértek a monostorba, a Szent tanítványa megkérte, hogy magyarázza el neki az esetet. “Az Isten ítélete” – felelte a Tiszteletreméltó – “végtelenül nagy. Az Isten minden ember üdvösségét akarja, és nem kívánja a bűnös halálát. Az elsőt igazságosan ítélték el, de az ítélet után beismerte vétkét, és Isten megmentette őt a haláltól, méltatlanságom által, hogy időt nyerjen a bűnbánatra és elsimítsa vétségeit, amit teljesített is a monostorban. A másikat ártatlanul ítélték el, de az Úr megengedte, hogy meghaljon, hogy következésképp ne váljon rosszá. Most pedig, ártatlanul halt meg, ezért az Úr a vértanúság koszorújával ajándékozza meg őt. Ilyen mélységesek Isten ítéleteinek a titkai: Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki? – Róm 11,34.

A jövőbelátás adományának birtokában, a Tiszteletreméltó igyekezet megóvni a testvéreket a bűnbeeséstől. Történt egyszer, hogy a monostor halászai, a sok kis apró hal között egy nagy kecsegét is fogtak. Eldugták, hogy majd később eladhassák, a Szenthez pedig csak az apró halat vitték el. Mosolyogva nézett rájuk Szent Varlaam és azt mondta: “Idehoztátok nekem a gyerekeket, de hová dugtátok az anyjukat?”. A halászok szomorúan a Tiszteletreméltó lábai elő vetették magukat és bocsánatért esedeztek.

Másokat arra tanítva, hogy tartózkodjanak a kísértésektől, a Szent önmagára is szigorúan ügyelt. Böjttel és imával győzött le magában minden hiábavaló gondolatot. Egyik alkalommal hoztak neki egy friss halat. Meg akarta kóstolni, de legyőzve magában a kívánságot, megparancsolta, hogy készítsék el a halat és egy edényben vigyék a cellájába. Három napig szigorúan böjtölt és imádkozott. A negyedik napon kitakarta az edényt, amelyben a hal volt, és sok hemzsegő férget látott benne, mire azt mondta: “Varlaam, Varlaam, minden élőlény, miután elpusztul, elenyészik. Nekünk is szükséges, hogy mentesek legyünk az étel élvezetétől, és az élet minden szenvedélyétől. Ha itt is édes étkeket akarsz enni, és édes italokat inni, akkor miért is nevezed magadat feketeruhásnak (szerzetesnek)? Elhagytad a világot és a pusztába vonultál, hogy Teremtődet szolgáld”. Miután ezeket elmondta, kidobta a halat, és nem gyötörte őt tovább az édes étel gondolata.

A jövőbelátás eme különösen csodálatos esete mindörökre megmaradt a novgorodiak emlékezetében.

Úgy került, hogy a Tiszteletreméltónak el kellett menni az érsekhez. A búcsúzkodáskor az érsek felkínálta számára, hogy maradjon ott egy hétig. A Szent azt válaszolta: “Ha az Isten áldását adja, szánon jövök el hozzád az apostolfejedelmek böjtjének, első hetének péntekén”. Az érsek nagyon elcsodálkozott a válaszon. És valóban, az említett nap előestéjén hatalmas hó hullott, és pénteken egész nap keményen fagyott. A Tiszteletreméltó szánon érkezett Novgorodba az érsekhez. Látván a püspök bánkódását az időjárás viszontagsága miatt, amelynek következtében kifagyhatott a vetés, Szent Varlaam azt mondta: “Ne szomorkodj, ne bánkódj, inkább adjunk hálát az Istennek. Mert ha az Isten nem küldi azt a havat és fagyot, akkor nagy éhínség lenne az egész országban, amellyel az Isten bűneik miatt büntet. Az Istenszülő és a Szentek imái által azonban megkönyörült rajtunk és fagyot, havat bocsátott ránk, hogy elpusztuljanak a kártevők, amelyek a vetés gyökereit felrágják. Reggelre újra meleg lesz, a hó elolvad és megitatja a földet. Isten irgalmából pedig gazdag lesz a termés”. Másnap valóban kimelegedett az idő, ahogyan azt a Szent mondta. Az érsekhez a mezőn gyökerestül kitépett búzaszálakat hoztak, amelyek gyökerein sok elpusztult féreg volt. Volt is abban az esztendőben sohasem látott bőséges termés.

A jövőbelátás adományán kívül, az Úr a csodatevés hatalmával is megdicsőítette Szentjét

-első rész-

Explore posts in the same categories: Szentek élete

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: