Szerafim (Tyjapocskin) atya – III.


Elképesztő, hogy a  bolsevikok gyűlölete Szerafim atyával szemben sokkal nagyobb volt, mint a fasisztákkal szemben. Már két hónapja tartott a háború. A németek egyre közelebb kerültek Dnyepropetrovszkhoz, a hatalom pedig az atya felett bíráskodott. Pedig lett volna mivel foglalkozniuk.

Ami az Istentagadást illeti, attól tartok, hogy sem Péternek, sem a többi apostolnak ilyen eljárás mellett nem lett volna esélye a megdicsőülésre. Semmilyen bizonyosság nincs afelől, hogy Szerafim atya megtagadta volna az Istent, azonban Péter tagadásáról az Evangélium tanúskodik. Emlékezünk Dávidra és az ő alázatosságára, de emellett ne feledjük azt, hogy mit tett Urijával. Persze a legfontosabb az ő bűnbánata. A világi költészetben gyönyörűbb és magasztosabb verset sehol sem találunk a töredelmes szívről, amely gyötrődik, miután felismerte bűnének mélységét, mint az 50. zsoltár. És mi nagyon jól tudjunk, hogy a töredelmes és alázatos szívet Isten nem veti meg.

Igen, senki sem látta Szerafim atya vizsgálati anyagát, de ezrek voltak tanúi az ő könnyeinek. Ezeket a könnyeket naponta hullajtotta úgy a maga, mint mindannyiunk bűneiért.

Harmadik alkalommal az idén, szeptember 18-án jöttel el Rokitnóba. Késő este érkeztem, és egy családi ház vendégszobájában szállásoltak el, ahol öt gyerek élt, akiket a templom jelenlegi elöljárója, Nyikolaj atya fogadott örökbe.

Reggel, miután felébredtem, kimentem a házból. Apró eső szitált. Hűvös, kellemetlen időjárás volt. Oda akartam menni Szerafim bátyuska sírjához, de a tornácon maradtam. A sír mellett térdelt egy fiatal lány. Valamiért könnyek között könyörgött a bátyuskához, gyakran vetett keresztet, és leborulásokat végzett. Hogy meg ne zavarjam, azért bementem a házba. Egy negyed óra múlva kinéztem a konyha ablakán, és ugyanabban a helyzetben találtam a lányt. Közben az eső is jobban eleredt. Egy idő eltelte után három fiatal ment a sírhoz. A lány felállt, keresztet vetett, és elsietett a sír mellől. A három fiatal kinyitotta az esernyőt, könyvet vettek elő és imádkozni kezdtek – szemmel láthatóan, akathisztoszt imádkoztak. Hamarosan mások is jöttek. Öregek, fiatalok egyaránt. úgy csoportosan, mint egyesével. Félórán át figyeltem a zarándokok meg nem szűnő sorát mindaddig, amíg Nyikolaj atya segéde meg nem szólított, hogy a bátyuska teára hív engem.

A kerítésen kívül vagy tíz autó állt. Az egyiknek német rendszáma volt. Megkérdeztem Nyikolaj atyától, hogy vajon mindig ilyen sok-e a zarándok.

– Van olyan eset is, hogy még többen is jönnek – mondta elmosolyodva.

Mire a püspök megérkezett, a templom is megtelt. Nagyon sokan álltak az udvaron is. Az ájtatosság után mindenki az ifjúsági terembe ment és megkezdődött a felolvasás.

Explore posts in the same categories: Lelkiség

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: