Isten hozott, testvér!


Emberek ezrei gyűltek ma össze a Szent Miklós monostorban, Kárpátalján, ahol a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, az oltárünnepet tartották. Ide igyekeztünk mi is kis csoportunkkal, hogy részesei lehessünk nem csak az ünnepen, de az ünnep keretén belül, Amfilochij testvérünk, szerzetes diakónus pappá szentelésén is.

Kora hajnalban indultunk, hogy a határon való átkelés ügyintézését idejében le tudjuk küzdeni. Minden várakozást felül múlt az utazásunk. Már a reggeli szertartások idején ott tudtunk lenni. Ez nagyon jó alkalom volt arra, hogy a Szent Kereszt akathisztosza alatt, jól ráhangolódjunk az ünnepre. Magunk mögött hagyva a világ zaját, a szerzetesek énekét hallgatva, szinte észre sem vettük, hogy lassan megtelik a templom, sőt, a monostor udvara is, amelyet mi már csak akkor láthattunk, amikor a körmenetre kimentünk. Szent várakozással telt az idő, amíg az érsek megérkezésére várakoztunk. A gyónók véget nem érő sora, az ereklyéhez járulók sokasága, az ima hangjának morajló tengere, elfeledtette velünk mindazt, ami kint maradt.

A liturgián sok helyi és vendégpap szolgált, valamint az érsek test szerinti testvére, aki szintén püspök. Magasztos hangulatban telt a liturgia, és feszülten vártuk a nagybemenetet, amely után következik a papszentelés szertartása.

Amfilochij testvér számára, mindenkinél fontosabb volt ez a nap, hiszen aki ismeri életútját, az tudja, hogy ez a nap az ő életében sokkal korábban érkezett volna el, de egy baleset, amelyet a monostor udvarán elszenvedett, jóval elodázta pappá szentelésének napját. Talán azt is mondhatjuk, hogy sokan akkor, amikor lezuhant az épülő harangtoronyból, arra gondoltunk, hogy ez a baleset végzetes lesz számára. A hosszú kórházi kezelés, a felépülés bonyolult folyamata, a műtétek sorozata, nagyon nehéz időszak volt mindenki számára, akinek kedves volt ez a testvér.

Az isteni kegyelem azonban hozzá segítette, hogy ma, ezen a magasztos ünnepen, sok ezer ember, köztük mi magunk is, tanúi lehettünk a kegyelem kiáradásának. Öröm és boldogság volt ez a mai nap.

Nem kevés volt a kísértés, a bizonytalanság, hogy ezt a mai napot így, ilyen formán megélhessük, de annál nagyobb volt örömünk, az Isten gondviselésének, szinte kézzel fogható jelenléte láttán. Isten tartsa meg testvérünket a szerzetespapi hivatásában, hogy még sokszor tudjunk testvéri szeretetben találkozni ezen a szent helyen, amelyet az Orthodoxia megújulásának bölcsőjeként tart mindenki számon és nagy tiszteletben.

képek

Explore posts in the same categories: Zarándoklatok emlékei

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: