Szent Miklós csodája


Amikor még fiatal voltam, a gazdám fonalát hordtam árulni, különböző gyáraknak, jó pénzért. Egyik alkalommal ellenőriztem, hogy minden rendben van-e. Azonban sehogyan sem tudtam megtalálni az egyenlőséget a fonal és a pénz között. Akár hogyan is számoltam, mindig hiányzott tízezer rubel. Többször is ellenőriztem, de sehogyan sem akart meglenni. Elkeseredettségem határtalan volt. Gyötört a gondolat, hogy hogyan mondom majd el a gazdámnak, és egyáltalán, hisz-e majd nekem? Úgy tekint majd rám, mint csalóra, és ha nem is ad bíróságra, akkor a legkevesebb az lesz, hogy elkerget. Örökre átkozott leszek eme szégyenteljes jelző miatt. A feleségemet és a születendő gyermekünket is úgy fogják majd nevezni, hogy a “csaló felesége” és a “csaló” fia. Mindez kavargott a képzeletemben, és elkeseredettségemben öngyilkosságot akartam elkövetni a következőképp. A gyárhoz vezető úton, ahová épp igyekeztem a fonallal, egy nagy folyón át ívelő hídon kellett áthaladnom. A folyó túloldalán volt egy Szent-Miklós férfi monostor. Úgy döntöttem, hogy a szekérsor végére ülök, és amikor a folyó felett fogok áthaladni, leugrok a szekérről, a híd alá vetve magamat, és észrevétlenül, hogy senki se lássa, belefúlok a vízbe. A szekerek már közel voltak a folyóhoz. Határtalan izgalom töltött el a halálfélelem miatt, elszörnyedve az előttem álló halál pillanatától. Ebben a lelki gyötrelemben, valami felfoghatatlan történt velem. Eszméletlen állapotba kerültem, és teljes főpapi díszben megláttam magam előtt Szent Miklóst. Ő, mint gondos atya, a keresztény szeretet érzetével szólt hozzám: “A Magasságos Isten szolgája, Vaszilij! Hívd segítségül Krisztus Isten nevét. Vess magadra keresztet, és ne emészd magadat keservedben, hogy ne légy vesztedre az ördög örök szolgája. Tízezer rubel értékben a fonalat egyik gyárban ott hagytad hitelben, de az ördög közreműködése miatt, elfelejtetted feljegyezni.

Amikor Csodatevő Szent Miklós kegyes szavai után magamhoz tértem, a szekér, amelyen feküdtem, már a monostor kapui előtt állt, amely felett megpillantottam Szent Miklós életnagyságú ikonját, pontosan olyan öltözetben, mint amilyenben előttem állt. Határtalan volt az örömöm. Lelkemben forrott a hála Krisztus főpapja, Miklós iránt, a miatt a határtalan kegyelem miatt, amit velem szemben, bűnössel gyakorolt. Jótéteményeit utolsó leheletemig sem feledem el.

orthlib.ru

Explore posts in the same categories: Írások

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: