Ha úrrá lesz rajtunk rendezetlen vágy


Történet egy özvegyről, aki annak érdekében, hogy egy katona feleségül vegye, meggyilkolta két gyermekét.

Lám, mit mesélt el nekünk Palladij atya. Egy hajótulajdonos személyesen mesélte el neki, hogy egyik alkalommal, mindkét nemhez tartozó utasaival hajózott. Kimentünk a tengerre. Mindenki ment a maga úti célja felé. Egyik Konstantinápolyba, másik Alexandriába. Minden hajó tengerre való kifutása sikeres volt, jó szelet kaptak. Egyedül csak a mi hajónk nem haladt sehová, ezért 15 napon át egy helyben álltunk. A lehangoltság és a csalódottság mindenkin úrrá lett. De legjobban én voltam elkeseredve, mert egyaránt aggódtam az utasok és a rakomány sorsa miatt. Ekkor imádságban fordultam az Úrhoz. Egyszer csak egy ismeretlen hangot hallottam, ahogy mondja: “Dobd a vízbe Máriát – és sikeres hajóutad lesz!” Ámulatomban sokat gondolkodtam: “Mit jelent mindez? Ki lehet az a Mária?” És íme, megint ugyanaz a hang: “Megmondtam neked: dobd a tengerbe Máriát – és megmenekültök!” az erről való gondolkodásomban egyszer csak felkiáltottam: “Mária!” De hát nem is ismerek itt semmiféle Máriát. A nő, aki az ágyán feküdt, válaszolt kiáltásomra és megkérdezte: “Mit akarsz, uram?” “Légy szíves, és gyere ide!” – mondtam neki. Az felkelt és odajött. Elkülönültünk a többiektől, és a következő szavakkal fordultam hozzá: “Látod-e, Mária, milyen bűnös vagyok, és ti mind el fogtok veszni miattam.” “Nem, uram, én vagyok a bűnös”, – mondta az asszony nagyot sóhajtva. “Miféle bűneid vannak?” – “Sajnos, nincs olyan bűn, amit el nem követtem volna, és azok miatt fogtok ti mindannyian elveszni”. Ezek után a következőket mesélte el nekem:

“Én szerencsétlen, kedves gazdám, férjnél voltam, és volt két gyermekem: egyik kilenc, a másik öt éves volt. A férjem meghalt, özvegyen maradtam. Nem messze tőlünk élt egy katona, és én szerettem volna, ha feleségül vesz. Jómagam küldtem el hozzá valakit, hogy ezt megbeszéljék. A katona azt válaszolta: “Nem kívánok elvenni olyan asszonyt, akinek más férfitől vannak gyermekei”. Amikor megtudtam, hogy a gyerekek miatt nem akar elvenni, noha én őt nagyon szerettem, én szerencsétlen, megöltem a gyermekeimet, és megüzentem neki: “Nos, most már senkim sincs!”. Amikor megtudta, hogy mit tettem, a katona felkiáltott: “Él az én Istenem, Aki az Egekben lakozik! Sohasem fogom én őt elvenni!” Megijedtem, és, hogy gonosz tettem ki ne derüljön, félve a haláltól, elmenekültem”.

Miután meghallgattam az asszony elbeszélését, mindenképp húztam az időt, és nem akartam a tengerbe dobni. Úgy gondoltam, teszek egy próbát. “Nézd, – mondtam neki – én most beszállok a csónakba, és ha a hajó elindul, akkor tudd, hogy az én bűneim miatt nem mozdul ilyen hosszú ideig”. Hívtam egy matrózt és megparancsoltam: “Engedd le a csónakot!” Amikor beszálltam a csónakba, sem a csónak, sem pedig a hajó nem mozdult el a helyéről. Ekkor a nőhöz fordultam: “Most pedig gyere, és szállj be te a csónakba”. Az asszony eleget tett kérésemnek. Abban a pillanatban, amikor a nő beszállt a csónakba, a csónak forogni kezdett, és miután vagy ötször megfordult, elsüllyedt a tengerben. Eközben a hajó olyan gyorsan elindult, hogy három nap alatt célba értünk, ami egyébként tizenöt napig szokott tartani.

orthlib.ru

Explore posts in the same categories: Írások

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: