Jobban félünk az emberektől, mint Istentől


Aranyszájú Szent János

Nem lenne szabad a világi dicsőséggel foglalkoznunk, de mindinkább Istenre kellene szegezni szemeinket. Ugyanis, nem csak az angyalok figyelnek ránk, de elsősorban Az, Aki a jót parancsolta nekünk tenni.

Aki Isten szemében a jót cselekszi, de a dicsőséget az emberek között keresi, az sokat veszít, és keveset kap, valamint nagy büntetést von magára. Emiatt minden olyan szétszórt, emiatt van olyan nagy zűrzavar az egész világon, mert ha valamit teszünk is, az emberekre vagyunk tekintettel: a jótettekben nem Isten akaratát látjuk, de a hozzánk hasonló emberek dicséretére várunk. Ugyanúgy, ha rosszat cselekszünk, nem Istenre tekintünk, de az emberekre. Annak ellenére, hogy ezek az emberek, velünk együtt állnak majd Isten ítélőszéke elé, semmit sem tudnak majd ott rajtunk segíteni. Az Isten, akire mi most nem fordítunk figyelmet, kimondja majd ott felettünk az ítéletet. Senki sem paráználkodik mások szeme láttára, de ha felgyullad bennünk a vágy tüze, az emberek előtti szégyenérzet képes elnyomni bennünk a szenvedély erejét: de Isten szeme előtt, nem csak hogy bűnt követ el és paráználkodik az ember, de sokkal szörnyűbb dolgokra is képes.

Alárendeljük magunkat az embereknek, engedjük, hogy uralkodjanak felettünk, és ami a feletteseink számára rossznak tűnik, noha lényegében nem az, alkalmazkodunk hozzájuk. Például: sokak számára szegénynek lenni szégyen, ezért menekülünk a szegénység elől, noha nem is azért, mert nehéz a szegény ember élete, de azért, mert a felettünk levők szemében ez szégyen, és azért, mert félünk tőlük.

Gazdagnak, híresnek és kiemelkedőnek lenni, menőnek látszik, ezért is törekszünk ilyesmit elérni, de ismét anélkül, hogy megvizsgálnánk a dolgok mélységét és lényegét, hogy valójában hasznos-e, de a felettünk álló emberek gondolkodása miatt. Az emberek a mi uralkodóink, a nép pedig szigorú uraságunk és kegyetlen kínzónk. Semmit sem szükséges, hogy megparancsoljon nekünk ahhoz, hogy szót fogadjunk, mert tudja, hogy hatalmában vagyunk. Az Isten nap, mint nap figyelmeztet, okít bennünket – de mi nem hallgatunk rá.

Azt kérdezed, hogy hogyan lehet megszabadulni a rossz uralkodóktól? Úgy, hogy okosabban fogsz cselekedni náluknál. Ha a dolgok lényegét fogod vizsgálni, ha nem adsz az emberek véleményére, ha rákényszeríted magadat arra, hogy a rossz cselekedeteidben nem az emberektől, de a mindent látó Szemtől fogsz félni. Ha a jócselekedeteid következtében, ugyanúgy Tőle várod majd a jutalmat. Nos hát, azt kérdezed, hogy hogyan érhető el mindez? Gondolkozz el azon, hogy ki az ember, és ki az Isten, kit vetsz el, és kihez folyamodsz – és nagyon hamar eléred.

Az emberek, ugyanúgy, mint te, hajlamosak ugyanazokra a bűnökre, ítélkezésre, és büntetésre: az ember a hiábavalósághoz hasonló (zsolt.143,4). Képtelen dönteni, irányításra van szüksége fentről. Ha pedig dicsekszik, gyakran előfordul, hogy hamis az ő dicsekvése, teszi csupán csak azért, hogy másoknak tessen, vagy gyűlöletből. Ha pedig vádol és fedd, azt is ugyanúgy mások miatt teszi. De az Isten nem, sőt fordítva, Ő ítéletében nem színlel, és az Ő határozatai tiszták.

Miért hagyjuk hát el a mi Megfizetőnket? Az emberektől kapott dicséret nem jár haszonnal, viszont ha Istennek tetszőek a mi cselekedeteink, akkor Ő még ma megdicsőít bennünket, és holnap pedig az Ő kimondhatatlan áldását adja ránk.

Explore posts in the same categories: Lelkiség

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: