Az utolsó nap


Minden esztendőben, amikor elérkezik a Nagyböjt kezdete, a világ aggodalmaiban elmerült ember számára a lelki felüdülés időszaka kezdődik el. Sokszor maga a böjt miatt is aggodalmaskodik az ember, mert hiszen ez összeszedettséget követel. Mint ahogyan hajlamosak vagyunk szétszórtak lenni, minden aprósággal a kelleténél többet foglalkozni, úgy a böjt időszakában csak egyre, de arra nagyon oda kell figyelnie annak, aki komolyan veszi Istennel való kapcsolatát.

Ez az egy, a lelki élet, a lélek megtisztítása minden olyan hordaléktól, ami gátat emel Isten és az ember közé. A feladat nem könnyű. Ezt mindenki, aki gondot fordít  lelkére tudja, hogy hatalmas erőfeszítésre, önmegtartóztatásra van szüksége, hogy bármilyen csekély eredményt is elérhessen.

Sokszor vetődik az ember útjába olyan tényező, ami egyre arra ösztönöz, hogy nincs ennek értelme, gyenge vagyok ehhez, jobb lesz, ha feladom. Ezekben a pillanatokban kell azonban tudatosítania az embernek a legjobban a tényt, hogy soha gyakrabban és soha erősebben nem támadja az ember lelkét és elméjét a kísértő gondolatok áradata, amely minduntalan arra akar rávenni bennünket, hogy feladjuk a lelkünk szabadságáért vívott küzdelmet.

Milyen egyszerű is volna, ha semmit sem kellene tennünk annak érdekében, hogy megtartsuk magunkat Isten útjain! Azonban maga a Megváltó sem volt mentes a kísértésektől. Amikor pedig ellene mondott minden csábításnak, amikor megvívta a gonosszal a harcot, akkor tudott csak igazán, teljes erővel elindulni azon az úton, mely a Paradicsom kapujánál ér véget.

Nekünk is hasonlóképp kell, hogy tegyünk, mert biztosak lehetünk abban, hogy megkapja a munkás a maga megérdemelt bérét. Ez pedig ebben az esetben nem vagyon, nem drága ingatlan, sem pedig nem csillagászati pénzösszegben mérhető, de olyan bért kapunk, melyet moly nem rág, rozsda nem emészt és rablók ellopni nem tudják.

Bizonyos, hogy nem egyszeri nekifutással jut el az ember a csúcsra, ami a lelki értékek megszerzését illeti. Azonban, ha csak egy keveset is sikerült előbbre jutnunk az idei böjt alatt, már elmondhatjuk, hogy munkálkodtunk lelkünk üdvösségén. Aki pedig munkálkodik, az bért is kap, mert Isten nem csapja be a hozzá hű teremtményét.

Ezért boldog az az ember, aki nem hanyagolja, és nem fecsérli el az Istentől kapott és megáldott szent Nagyböjt idejét.

Explore posts in the same categories: Böjt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: