Közel a célhoz


Túljutván a böjt szent idejének felén, egyenesen és örömmel haladjunk a jövő felé, a jótétemények olajával megkenve lelkünket, hogy méltók legyünk hódolni, Krisztus Istenünk isteni szenvedéseinek, és megérni az Ő félelmetes szent feltámadását. – vecsernye a nagyböjt negyedik vasárnapján.

A böjtölésében következetes ember vigasza van ezekben a szavakban. Arra szolgál a liturgikus szöveg, hogy a testi és lelki erőfeszítésekben megfáradt ember, ne veszítse el se erejét, se kedvét a lelki harc időszakának második felében. Mert aki komoly elhatározással, erős akarattal lépett be a megtartóztatás időszakának kapuján, annak  emberi gyöngeségünk következtében, mára megfogyatkozott az ereje.

A böjt tengerén sokféle veszedelmes hullámok támadják testünk és lelkünk sajkáját, amelynek csak az isteni irgalom minden rosszat legyőző ereje képes ellenállni. Mert a gonosz soha jobban nem ostromolja az embert, mintsem akkor, amikor elhatározásában Isten parancsait és tanítását akarja követni. Semmi sem bosszantóbb a gonosz számára annál, mint amikor szembeszállunk önmagunkkal, és lelkünk, elménk tárházából ki akarjuk űzni mindazt, ami elfoglalja bennünk azt a helyet, amely Istent illeti.

Az ember élete során sok mindent összegyűjt, sok mindent felhalmoz, amiről azt gondolja, hogy elengedhetetlen dolog az életben. Milyen nehezen, és sok gondolkodás után tud csak megválni az ember az ilyen haszontalan dolgoktól, amikor időről időre elhatározza, hogy nagytakarítást végez környezetében!

Ha pedig az enyészetre ítélt dolgoktól ilyen nehezen tudunk csak megválni, mennyivel nehezebb a szellemi szeméttől megszabadulni? Ennek fontosságát lelki szempontból nem szükséges vizsgálnunk, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy ha az ember lelkében a világ foglal helyet, oda már nem tud beköltözni a Szentlélek.

Gondoljuk csak el, hogy mennyi fejtörést okoz az ember számára az, amikor adott esetben egy új tárgyat akar elhelyezni a már amúgy is túlzsúfolt lakásban. Végül el kell dönteni, hogy mi az, ami kevésbé fontos, sőt felesleges, hogy azt kidobjuk, ezzel helyet nyerve az új, és értékesebb számára.

Ilyen módon kell megtisztítani érzékeinket is, átrendezni gondolatainkat, hogy elegendő hely legyen az isteni dolgok számára. Ekkor fogunk csak tudni, mint ahogyan azt a vecsernye szövege is mondja, örömmel haladni a jövő felé. Ez a jövő pedig nem más, mint a feltámadás fényében tündöklő mennyország, melyben az örök élet vár.

igumen Serafim

Explore posts in the same categories: Böjt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: