Egy zarándok gyónása


Kijevi tartózkodásom idején elhatároztam, hogy mint mások is a  szent helyeken, gyónni szeretnék. A készület hetében úgy döntöttem, hogy erre a gyónásra a legapróbb részletekig felkészülök, amennyire az tőlem telik. Fokozatosan írni kezdtem bűneimet egészen gyerekkoromtól, hogy gyónás közben semmiről sem feledkezzek el. Minden kis apró részletet feljegyeztem úgy, hogy végül egy nagy papírlapot teleírtam.

Tudomásomra jutott, hogy a lavrától hét kilométerre fekvő Kitaj-pusztában él egy komoly és bölcs gyóntató aszkéta. Mindenki, aki nála gyónt, lelki meghatottságot érezve, üdvös tanácsokkal és lelki megkönnyebbüléssel távozott tőle. Ennek a hírnek nagyon megörültem, és elmentem hozzá. Meghallgatva tanácsait, átadtam neki bűneim listáját, hogy olvassa el. Miután elolvasta, így szólt hozzám:

“Szeretett testvérem, sok üres szót írtál itt le. Figyelj! Először is, gyónásodban nem kell visszatérned azokra a bűnökre, amelyeket már egyszer meggyóntál, és ha azokat újra nem követted el, bocsánatot nyertek. Mert így részedről ez kételkedés a szentgyónás erejében. Másodszor, nem kell megemlítened más embereket, akiknek közük volt bűneidhez, csak önmagadat ítéld el. Harmadszor, a szentatyák megtiltják, hogy a bűnöket minden apró részleteiben tárjuk fel a gyóntató előtt, csak általánosságban kell, hogy azok részletezésével ne essünk kísértésbe, úgy mi magunk is, vagy a gyóntató. Negyedszer, bűnbánatot jöttél tartani, de nem azon bánkódsz, hogy erre képtelen vagy, vagyis a te bűnbánatod rideg és figyelmetlen. Ötödször, minden apróságot feljegyeztél, csak éppen a legfontosabbat hagytad ki. Nem írtad le a legsúlyosabb bűneidet. Nem tudatosult benned az, és le sem írtad, hogy nem szereted az Istent, hogy gyűlölöd a felebarátaidat, hogy nem hiszel Isten szavában, és hogy telve vagy büszkeséggel és becsvággyal. Ebben a négy bűnben foglaltatik a rossz minden szakadéka és egész lelki romlásunk. Ezek a fő gyökerek, melyből szerteágaznak bűnbeeséseink”.

Amikor ezeket hallottam, elcsodálkoztam és azt mondtam neki:

“Bocsáss meg, tiszteletreméltó atyám, de hogy lehet nem szeretni az Istent, a mi Teremtőnket és Védelmezőnket? És miben higgyek, ha nem Isten szavában, hiszen benne minden igaz és szent? Minden felebarátomnak a legjobbat kívánom, miért is gyűlölném őket? Megszámlálhatatlan bűneimen kívül nincs mivel büszkélkednem. Dicsekednem sincs mivel, és hogyan is töltekezhetnék én, nyomorult és beteg, az élvezetekkel és vágyakozásokkal? Igaz, hogyha művelt és gazdag lennék, kétséget kizáróan, bűnös lennék abban is, amit mondtál.”

“Siralmas”, – mondta a gyóntatóm, – “hogy mennyire keveset értettél meg abból, amit elmagyaráztam neked. Gyors okulásod érdekében odaadom neked elolvasni saját bűneim listáját, amely szerint én magam is gyónok. Olvasd el, és megbizonyosodsz mindarról, amit mondtam neked.”

A gyóntató átadta nekem saját bűneinek kéziratát, és olvasni kezdtem:

Figyelmesen, önmagamat szemlélve, belső állapotom folyamatát követve, meggyőződtem arról, hogy nem szeretem az Istent, nem szeretem a felebarátomat, semmi vallásos dologban nem hiszek, és telve vagyok gőggel és élvezetekkel. Az aprólékos önvizsgálat eszközével, érzéseimet és cselekedeteimet vizsgálva, mindezt valóságosan megtaláltam magamban.

Nem szeretem az Istent. Mert ha szeretném Őt, akkor szívem örömében mindig Róla elmélkednék. Minden, Istent illető gondolat örömet okozna számomra. Ezzel szemben, sokkal többet és készségesebben gondolok világi dolgokra, és az Istenre való gondolás erőfeszítés számomra. Ha szeretném az Istent, betelnék a Vele való beszélgetéssel az imádságon keresztül. Vigasztalna és vonzana a Vele való szüntelen kapcsolat. Ezzel szemben, nem csak hogy az ima által nem töltekezem, de az imádkozás erőfeszítés számomra. Küzdök a nem akarózással, elgyengít a lustaság, és készséges vagyok arra, hogy bármilyen jelentéktelen dologgal foglakozzam, csakhogy az imát lerövidítsem, vagy teljességgel elhagyjam azt.

A jelentéktelen feladatokban repül az idő, ha pedig Isten dolgaival foglalkozom, minden egyes óra egy évnek tűnik. Az, aki valakit szeret, egész nap, szüntelenül a szeretett személyre gondol, maga elé képzeli, érdeklődik iránta, és semmilyen tevékenység közben nem megy ki az eszéből. Jómagam, alig egy órát szentelek naponta arra, hogy elmerüljek az Istenről való gondolatokban, és lángoljak az Ő szeretete iránt, de készségesen szentelek huszonhárom órát arra, hogy buzgó áldozatot hozzak szenvedélyeim bálványainak.

A lélek számára sekély és a hiábavaló dolgokról való beszélgetésekre fogékony vagyok, megörvendeztetnek, de az Istenről való elmélkedésben száraz, unalmas, és lusta vagyok. Ha akaratomon kívül, mások vonnak be engem az Istenről való beszélgetésbe, igyekszem mennél előbb, szenvedélyeimnek hízelgő beszédre terelni a szót. Minduntalan aziránt érdeklődöm, hogy mi újság van, milyen városi rendeletek, politikai események vannak. A világi tanokban és a tudományosságban, a művészet vívmányaiban lelem örömöm, de az Úr Törvényeiben való okulás, de Isten és a vallásosság megismerése nem hat rám, nem tölti el lelkemet. Nem csak hogy olyannak tartom, mint valamit, ami a keresztény ember számára nem fontos feladat, de mint valami oldallagos, jelentéktelen eszköz, amivel csak szabad időmben kell foglalkoznom. Röviden, az Isten iránti szeretet az Ő parancsolatában ismerhető fel: “Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat.”Jn 14,15, – mondja Krisztus. Én nem csak hogy nem tartom be parancsait, de egyáltalán nem is törekszem arra, és e tiszta igazságon keresztül megállapítom, hogy nem szeretem az Istent. Ezt igazolják Nagy Szent Vazul szavai is, amikor azt mondja: “Azt, hogy az ember nem szereti Krisztus Istent, az bizonyítja, hogy nem tartja be az Ő törvényeit”.

Nem szeretem felebarátomat. Mert nem csak hogy képtelen vagyok arra az elhatározásra, hogy lelkemet is feláldozzam felebarátomért, de jólétem és nyugalmam egy részét sem vagyok képes feláldozni felebarátom boldogulása érdekében. Ha az evangéliumi parancs szerint szeretném felebarátomat, úgy, mint önmagamat, – Mt 22,39 -, akkor az ő szerencsétlensége engemet is megsebezne, és az ő szerencséje engemet is boldoggá tenne. Ezzel szemben, a mások szerencsétlenségéről szóló hírek érdeklődéssel való hallgatása egyáltalán nem szomorít el, és közömbös vagyok irántuk. És ami még rosszabb, mintha örömömre szolgálna az, és testvérem gonosz tetteit nem takarja el szeretetem, de elítélem őt, és tovább terjesztem bűnét. Az ő jóléte, tisztessége és szerencséje nem lelkesítenek engem úgy, mintha az sajátom lenne, de mint minden, ami idegen, nem kelt bennem örömérzetet, de inkább irigységet és megvetést.

Nem hiszek semmilyen vallásos dologban. A halhatatlanságban sem, és az evangéliumban sem. Ha meg lennék győződve és kétséget kizáróan hinném, hogy létezik síron túli örök élet, mintegy a földiért való fizetség, szüntelenül erről elmélkednék. A halhatatlanság minden egyes gondolata lelkesítene, és úgy élném az életemet, mint egy jövevény, aki a hazájába való belépésre készül. Ezzel szemben az örökkévalóságról egyáltalán nem gondolkodom, és az evilági élet végét létezésem határának tekintem. Tanyát vert bennem a gondolat: “Ki tudja, mi lesz a halál után?”. Ha azt mondom, hogy hiszek a halhatatlanságban, akkor azt csak az ész fényében mondom, de szívem messze van ettől a meggyőződéstől, mert erről nyíltan tanúskodnak cselekedeteim akkor, amikor minduntalan az érzéki élet gyarapításán fáradozom.

Ha a Szentírást, mint Isten szavát, hittel fogadnám szívembe, akkor szüntelenül azt tanulmányoznám, örülnék neki, és mélységes áhítattal tekintenék rá. A benne rejlő bölcsesség és üdvösség lelkesítene, és éjjel-nappal úgy töltekeznék Isten Törvényeinek tanításaival, mint mindennapi eledellel, és szívemből arra törekednék, hogy azok szabályai szerint éjek. Semmilyen földi dolognak nem lenne hatalma engem ettől eltántorítania. Ezzel szemben keveset olvasom és hallgatom Isten szavát, akkor is csak szükségképp, vagy tudásvágyból, de nem vizsgálom annak mélyégét. Mindamellett érdektelenséget érzek, és mint bármilyen más, közönséges olvasmányt, mindenféle haszon nélkülinek azt. Hajlamos vagyok kiváltani világi irodalom olvasásával, amiben nagyobb örömöt és sok új érdekes dolgot találok.

Telve vagyok gőggel, büszkeséggel és önimádattal. Minden tettem ezt igazolja. A magamban látott jót szeretem látványossá tenni, dicsekedni vele mások előtt, bensőmben pedig tetszelgek velük. Noha külsőleg látszólagos alázatot színlelek, azonban mindent a saját képességeimnek tulajdonítok, és jobbnak tartom magamat másoknál, vagy legalább is nem rosszabbnak. Ha valami elmarasztalót fedezek fel magamban, gyorsan megmagyarázom, elfödve azt szükségességgel és ártatlansággal. Haragszom azokra, aki nem tisztelnek engem, és úgy tekintek rájuk, mint akik képtelenek tisztelni az embert. A lelki adományokkal büszkélkedek. Sikertelenségeimre gyalázatként tekintek. Panaszkodok és örülök ellenségeim szerencsétlenségének. A jóra való törekvéseimben a dicsvágy, a lelki haszon és a világi öröm vezérel. Minduntalan bálványozom önmagamat, ennek szolgálok, amiben a gyönyör és a szenvedély kívánságainak, érzéki kielégülésére szolgáló táplálékát keresem.

A felsoroltak alapján, gőgösnek, önimádónak, hitetlennek, Istent nem szererőnek és felebarátomat gyűlölőnek látom magamat. Mely állapot lehet még ennél bűnösebb? A sötétség démonjainak helyzete is jobb, mint az enyém. Ők bár nem szeretik az Istent, gyűlölik az embert, táplálékuk a büszkeség, de hisznek, és eme hit következtében remegnek. De én? Létezhet-e rosszabb állapot, mint amilyenben én vagyok? És milyen más rossz miatt lesz szörnyűbb az Ítélet döntése, ha nem az ilyen, könnyelmű és esztelen élet miatt, mint amilyet önmagamban látok?

Miután elolvastam a gyónást, amit a gyóntató adott nekem, megrémültem, és azt gondoltam: “Istenem! Milyen szörnyű bűnök rejtőzködnek bennem, és mostanáig egyáltalán nem vettem őket észre”.

ОТКРОВЕННЫЕ РАССКАЗЫ СТРАННИКА – Moszkva, 2008


Explore posts in the same categories: Lelkiség

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: