Csodálatos az Isten az Ő szentjeiben


Tiszteletreméltó Martinián már 18 éves korában pusztába vonult. A palesztinai Cezáreához közel, 25 évig élt némaságban és megtartóztatásban. Küzdelmeit Isten a különféle betegségek gyógyításának képességével jutalmazta. Ezzel együtt a gonosz nem szűnt meg acsarkodni a remete ellen, hanem különféle kísértésekkel zaklatta. Egyik alkalommal egy céda asszony szövetségre lépett erkölcstelen emberekkel, hogy botrányba keverjék a szentet, akinek hírneve ismeretes volt mindenki előtt a városban. Éjnek idején, zarándoknak adva ki magát, elment a szent kunyhójához, és szállást kért. A szent be is engedte őt, mivel rossz volt az időjárás. A gonosz vendég azonban drága ruhát öltött magára, és a remete megbotránkoztatására törekedett.

Ekkor szent Martinián kiment a kunyhójából, tüzet rakott és mezítláb a parázsra ált, miközben ezt mondogatta magának: “Nehéz most neked, Martinián, elviselni ezt az ideig tartó tüzet, de hogyan fogod viselni majd az örök tüzet, amelyet a gonosz készített számodra?”. Az asszony, megdöbbenve a látványon, bűnbánatot tartott, és kérte a szentet, hogy vezesse őt az üdvösség útjára. A remete utasítására Betlehembe ment, szent Paula monostorába, ahol Zója, haláláig, 12 éven át, kemény küzdelemben élt.

Az égési sebeiből felgyógyult Martinián, egy lakatlan, sziklás szigetre költözött, ahol a szabad ég alatt élt néhány évig. Azzal táplálkozott, amit egy hajós hozott neki időről időre, és ennek fejében pedig a tiszteletreméltó, kosarakat font neki.

Történt egyszer, hogy nagy vihar keletkezett a tengeren. Egy a hajótörést túlélő lányt, akit Fotyiniának hívtak, azon sziget felé sodortak a hullámok, ahol szent Martinián élt. A szent kisegítette a lányt a tengerből. Maradj itt, mondta neki Martinián. Nézd, van itt víz és kenyér és egy két hónapon belül hoz majd frisset a hajós. Maga a szent pedig beugrott a vízbe és úszni kezdett. Két delfin a partra segítette. Ettől a pillanattól kezdve szent Martinián zarándok életmódot folytatott. Így élt két éven át. Egyik alkalommal Athénbe érkezett, ahol megbetegedett. Érezve a vég közelségét, bement a templomba, ahol a burkolatra feküdt. Magához hívatta a püspököt, és megkérte, hogy temettesse el. Mindez 422 körül történt.

A boldog Fotyinia a szigeten maradt, ahol hat évig élt magányban, majd meghalt. Erről a hajós beszélt, aki kenyeret és vizet hordott neki, ugyanúgy, mint szent Martiniánnak. Átvitte Fotyinia testét Cezáreába, ahol a püspök és a papság tisztességgel eltemette. Zója és Fotyinia emléknapja ugyanazon a napon van.

Explore posts in the same categories: Írások

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: