Böjti oázis


Máramaros egyik lelki oázisa a Szent Miklós monostor. Aki figyelemmel kíséri a zarándoklatokról szóló rovatot, az már ismeri ezt a szent helyet. A napokban, noha csak rövid időre is, de alkalmam volt ismét meglátogatni ezt a közösséget. A látogatás annál értékesebb volt, hogy böjti időszakra esett.

Feszült várakozásban telt a délelőtt, mert egyáltalán nem volt biztos, hogy sikerül eljutni oda. A testvérek már vártak, és készültek fogadásunkra. A találkozás örömét fokozta az is, hogy elég időnk volt beszélgetni is, és egyben megpihenni az esti istentisztelet előtt, amely a böjtben a léleknek oázis, a testnek gyötrelem. A sok leborulások, az ismételt és újra elismerése annak, hogy gyöngék, esendőek vagyunk, igénybe veszi a testet, de annál nagyobb felszabadultságot biztosít és nyújt a lélek számára.

Szent Efrém imája magával ragadja az ember lelkét. Egyben a zsoltározás “morajlásában” érzi az ember, és megérti, hogy Istennek mindenre gondja van. Vagyis – nem vagyunk egyedül. A késő estébe nyúló szertartás után felüdülés volt a test megerősítése a közös asztal mellett.

Az éjszakába nyúló beszélgetés sok haszonnal járt. Szinte türelmetlenül vártuk a hajnali harangszót, amely újra imára hívott bennünket. Különös volt ez is, hiszen péntek lévén, a hajnali imákat az előre megszentelt adományok liturgiája követte.

Szinte észrevétlenül telt meg a templom sok-sok, inkább fiatallal, de voltak házaspárok, családok gyermekükkel a karjukon, és persze, nem hiányoztak a nagymamák, nagypapák sem. Miután Szent Elek ereklyéi előtt leborultak, sorra, mindenki – és nem túlzás – hiszen alig két-három ember kivételével, mindenki gyónni ment.

Tulajdonképpen, ez a lényege ennek a liturgiának, hogy a böjti napokon is a hívek részesüljenek a Szent Titkokban. Aki ismeri ezt a szertartást, az tudja, hogy ennek sajátos hangulata van. Valójában egy esti istentisztelet, áldozással egybekötve. A menete viszont, a dallamok, a sok-sok leborulás, valódi bűnbánatra hangolja az embert.

Milyen felemelő érzés látni, hogy, ebben a zűrzavaros világban még mindig vannak, akik gondolnak lelkük felfrissítésére, feltöltésére. Adja Isten, hogy ez sokáig így is maradjon. A szertartás négy órán át tartott. Senki sem leste az óráját, senki sem rohant sehová. Békésen vonult ki a nép a templomból, miután mindenki újra a Szent ereklyéihez járult.

Ezt tettük mi is, annak reményében, hogy még lesz alkalmunk újra átélni a böjt szent és imádságos pillanatait a testvérek körében.

Explore posts in the same categories: Zarándoklatok emlékei

2 hozzászólás - “Böjti oázis”

  1. Adrianna Says:

    Köszönöm ezt az írást is, öröm olvasni. Irigyelhetlek, Bátyuska !

  2. -Sf- Says:

    Mint a fáradt vándor egy lombos fa árnyékában, úgy megpihen az ember lelke ilyen helyen. Akinek van rá lehetősége, ajánlom, sohase hagyja ki azt.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: