A bűnbánat kapujában


Bár hihetetlennek tűnik, de a néhány hetes előkészületi idő eltelt. Két nap, és minden élesben történik. Az idén – február 15 – a böjt ideje hamar elérkezett. Azonban az erre az időszakra való felkészülés, ugyanolyan hosszú volt, mint máskor. Tegyük hát fel a kérdést, hogy vajon mivel töltöttük ezt az időszakot?

Volt-e időnk arra, hogy a bűnbánat kapujához közeledve, felmérjük az elkövetkezendő időszak komolyságát és fontosságát?

Esetleg hanyagul, ügyet sem vetve a keresztény ember számára rendkívül fontos időszak közelségére, éltük a mindennapjainkat?

Vagy talán gyáván, visszahúzódva várjuk, hogy majd minden megoldódik magától?

Ez utóbbi a legszörnyűbb dolog. Hiszen mindenkit felruházott Isten különféle adományokkal, hogy képes legyen megtenni az utat az örökkévalóságig. Ebben pedig a bűnbánatra való hajlandóság adománya is benne van. Csakis rajtunk múlik, hogy élünk-e vele, vagy minden eszközt felhasználva, arra törekszünk, hogy ezt kiirtsuk magukból.

Ennek oka lehet a rideg, önző magatartás, amikor azt hiszi az ember, hogy Isten törvényeinek betartása korlátokat szab számára. De még szörnyűbb a gyáva ember magatartása és hozzáállása.

Mondhatjuk úgy is, hogy a gyávaság a legnagyobb ellenségünk.

Gondoljuk csak el, hogy mennyi minden széppel és jóval felruházott bennünket Isten! Amikor pedig a gyávaság szelleme sarokba szorít, elszigetel bennünket az emberektől, a szeretettől, a lehetőségtől, hogy fejlesszük, kamatoztassuk a kapott lehetőségeket, nagyon fontos lenne, hogy ilyenkor tudatosuljon bennünk saját gyávaságunk.

Tegyük fel magunknak a kérdést ilyenkor, és vizsgáljuk meg cselekedeteinket, hogy mit tettünk, mire használtuk fel mindazt a lehetőséget, melyet Istentől kaptunk? Sikerült-e vajon azzá válnunk, amivé ezen isteni adományok révén válhattunk volna? Ha nem, akkor pedig mindezért bűnbánatot kell tartanunk és nem külsőlegesen, de a gyakorlatban. Nem elég mondogatni, hogy bűnösek, gyöngék, esendőek vagyunk. Ezek a szavak a lusta, hamis és gyáva ember szavai.

A bűnbánat kapujában állva, ne késlekedjünk, ne halogassuk a belépést. Az csak újabb, erőtlen és értelmetlen kifogásokat szül majd. Úgy, mint elkéstem, elszámítottam magamat, vagy netalán lusta, érdektelen, esetleg gyáva voltam?

A lelki virrasztás időszaka küszöbén állunk. Hányan vannak közöttünk, akik lelkileg átalusszák egész életüket. Ábrándoznak, képzelődnek, számukra még a nappal is éjszakává válik, életük esztendei pedig alvajárás. Elérkezett a legalkalmasabb idő ahhoz, hogy mindent jóvátegyünk. Ne késlekedjünk, de szívleljük meg Szent Pál apostol szavait: “Nagyon vigyázzatok tehát arra, hogyan éltek: ne oktalanul, hanem bölcsen. Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak.” – Ef 5,15-16.

ig Serafim

Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: