Az ítélet napja


Semmire sem vagyunk készségesebbek és ráérőbbek, mint mások megítélésére, esetenként elítélésére. Elképesztő vehemenciával vetjük bele magunkat a mások dolgainak boncolgatásába. Hajlamosak vagyunk a jól ismert “biztosan így, meg úgy volt” jelszó fényében a legborzalmasabb forgatókönyvek képzelt és szóbeli megírására, amellyel nagy sikerre tehetnénk szert egy-egy szégyenteljes tele-novella kitalálásánál, de semmiképp sem teszünk szert dicséretre, ha keresztény szemszögből nézzük eme egyébként is elmarasztaló viselkedésünket.

Mennyi tudunk panaszkodni amiatt, amikor bennünket illetnek ilyen-olyan fantáziadús, általunk soha meg nem tett dolgok miatt! Milyen fájdalmas magatartást tanúsítunk ilyenkor, mert sajog a szívünk, elhagy erőnk, kedvünket szegi a további küzdelemhez. Nem fér hozzá kétség, hatalmas lelki erővel kell bírni az embernek, hogy embertársai ilyenfajta támadásaival szemben állva maradjon.

És mégis – amikor másokról van szó, milyen gyorsan megfeledkezünk arról, hogy amikor ezt velünk tették, mennyire érzékenyen érintett bennünket. Egy pillanatra sem gondolunk arra, hogy annak, akit épp célba vettünk találgatásainkkal, ugyanúgy a becsületébe gázolunk, ugyanolyan fájdalmat okozunk neki, mint amikor azt mások tették velünk.

Ilyenek vagyunk mi, emberek, amikor ítélkezünk. Ezzel azonban semmiképp sem teszünk szert dicsőségre, sem tisztességre. Mivel az ember tudása és képessége csak bizonyos határokig terjed, nem is leszünk sohasem alkalmasak arra, hogy igazságos ítéletet hozzunk, főleg nem akkor, ha a körülmények ismerete híján fogunk hozzá embertársaink dolgainak megítéléséhez.

Isten ítélete azonban a teljes igazság fényében történik. Ezért az Ő ítéletében a téves és helytelen ítélkezés lehetősége ki van zárva. Mivel az ember nem képes Isten módján ítéletet hozni, ezért sokszor nem értjük, sokszor méltatlankodunk, de nem egyszer felháborodunk azon, ahogyan Isten döntött. Nem vagyunk birtokában a végtelen tudásnak sem látásnak, sem semmilyen más ismeretnek, ezért csak az Isten iránti mélységes hit és bizalom hozhat békét és nyugalmat az ember szívébe, Isten ítéletének tekintetében.

Krisztus nyíltan megmondta, hogy mi és hogyan lesz az ítélet napján. Ezért sokkal inkább válna hasznunkra az, ha esendőségünk következményeként felgyülemlő és elmarasztalásunkat szolgáló cselekedeteinket és magatartásunkat, a jótéteményekkel ellensúlyoznánk. Ha életünk során sikeresek tudunk lenni az üdvhozó cselekedetek gyűjtögetésében, akkor azon a napon, amikor – eljön dicsőséggel az Emberfia, s vele mind az angyalok – hallani fogjuk, amint mondja: Jöjjetek, Atyám áldottai!

Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: