Mondd, Simeon, kit tartasz karjaidon?


sritenie_

február 2/15

Sokszor és sokféle módon teljesedik be Isten nagy elgondolása az emberiség üdvözülése érdekében. Ebben, az üdvösségünket szolgáló folyamatban nekünk, embereknek is részünk van. Az Úr mindenki számára, ahogyan az Írás is bizonyítja, kinek-kinek rátermettsége szerint osztotta ki az együttműködéshez szükséges tehetséget.

Simeon a próféta feladatát látta el népe körében. Isten különös ígéretét bírta, és alázattal várta annak beteljesülését. A türelmetlenség szenvedélye sok esetben hiúsítja meg az ember életében azt, hogy az Istentől kapott feladatunkat becsülettel elvégezzük. Hányszor mondja az ember akár saját magára, vagy más emberrel kapcsolatban, hogy ezt, vagy azt elkapkodta, elhamarkodottan döntött. Felgyorsult életvitelünk végett, mindent azonnal szeretnénk megvalósultnak látni, ami nem minden esetben szolgálja sem a magunk, sem mások üdvösségét.

Van rá eset, hogy egy egész életen át kell várnunk valamire. Így volt ez Simeon életében is, hiszen Isten azt ígérte neki, hogy nem hal meg addig, amíg testi szemeivel nem látja az Üdvözítőt. Mindez nem történhetett volna meg, ha megrendül hitében és siettetni próbálta volna az eseményeket. Prófétai mivoltának a legfontosabb pillanatát mulasztotta volna el. Ezzel pedig Isten elgondolása ellen tett volna.

A csendes, türelmes életmód, nem jellemző a ma emberére. Nem vagyunk hajlandóak várni semmire. Mindent a lehető leggyorsabban szeretnénk megszerezni, elérni, magunkénak tudni. Ez a fajta hozzáállás azonban semmiképp sem egyeztethető össze Isten örök elgondolásával. Csodálkozunk, méltatlankodunk, amikor saját szemszögünkből nézve, nem olyan gyorsasággal haladunk kitűzött célunk felé, ahogyan azt elképzeltünk.

Ebben az összevisszaságban pedig egyáltalán nem jut eszünkbe Isten. Ha pedig mégis, akkor csupán a méltatlankodás és a felháborodás kapcsán, hogy hol van Isten, miért nem siet segítségünkre. Megfogyatkozott, esetenként teljesen kihalt belőlünk a türelem, alázat és fogékony figyelmesség Isten dolgai iránt. Ezzel pedig csak magunknak ártunk.

Hányszor fordul elő velünk, hogy embertársainkkal találkozva, feltesszük a kérdést, de a választ már nem vagyunk képesek megvárni. Türelmetlenül azt a pillanatot lessük, hogy mikor vághatunk közbe és a magunk dolgait zúdítsuk rájuk. Mennyi keservet képes eredményezni az ilyen emberi magatartás. Mindenki beszélt, de senki sem figyel senkire.

Az üdvösség útján haladva, csak akkor lehetünk hasznosak Isten tervének megvalósulása során, ha van bennünk készség az odafigyelésre, hallgatásra, és szent türelemre. Az ilyen ember élete tele van csodás dolgokkal. Ilyen csodás dologgal ajándékozta meg Isten Simeon prófétát is, az ő együttműködése, rendíthetetlen hite miatt.

A találkozás ünnepén, vegyünk magunkon erőt, és vizsgáljuk felül eddigi életünket. Mennyire van összhangban életvitelünk Isten akaratával, mennyire vagyunk képesek türelemben, alázatban haladni az üdvösség útján. Azon az úton, amelyen ha akár egy életen át nem történnek különös és nagy dolgok, de a végén maga Isten pihen meg karjainkon, áldásos és üdvösséget teremtő hozzáállásunk eredményeként.

ig Serafim

Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: