Isten személyes ismeretének hiánya


Két ember fölment a templomba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos. Lk 18,9.

Sokan és sokféle lelkülettel járunk a templomba. Vannak, akik megszokásból, vannak, akik meggyőződésből, megint mások azért mennek, mert ezt így kell csinálni, és végül vannak, akik a mindenekfelett szeretett Isten iránti mélységes tiszteletből.

Ennek megfelelően, hogy milyen lelkülettel megyünk a templomba, zajlik a mi ottlétünk és viselkedésünk is. Nem volt ez másképp a vámos és a farizeus esetében sem. Egyik dicsekedni ment Isten színe elé, elmondani, sőt felhívni Isten figyelmét arra, hogy ő milyen jó, mert hiszen a törvény minden előírásának igyekszik eleget tenni. Mint az igazolva látszik, formai hitével tökéletesen meg is volt elégedve, hiszen csak úgy áradt belőle a dicsekvés és öndicséret.

Egy dolgot azonban nagyon elfeledett a farizeus. Mégpedig azt, hogy az Ószövetség törvényének a puszta betűszerinti betartása nem tudja biztosítani számára az örök életet. Ugyanis az örök élet nem más, mint ismerni Istent, és akit Isten küldött, Jézus Krisztust.

A farizeusi lelkületű ember egész életében a betű rabságában él. Állandóan a törvényt kutatja, hogy el ne mulasszon egyetlen apró előírást sem, viszont közben a legfontosabb dolgot mulasztja el. Nem gondol arra, hogy élete során Isten és ő közötte létre jöjjön egy szeretetkapcsolat. Számára Isten csak a törvények felügyelője. Ezt a kapcsolatot a farizeusi magatartású ember sohasem keresi. Ezért nincs ideje és nem is érdekli, hogy Istent személyesen megismerje. Ettől pedig szenved, és a törvény betűiben keresi a megoldást, a vigasztalást.

Ezért törtéhet meg, hogy amikor az ilyen ember a templomba megy, előbb a körülálló nép felülbírálásához lát, felhívja Isten figyelmét a maga jóságára, és a mások gyarlóságára. Nincs ideje a szeretetkapcsolat megteremtésére, ezt meg sem próbálja, mert hiszen neki a törvényesség a fő célja.

A vámos tisztában van helyzetével. Tudja, hogy a törvény betű szerinti alkalmazása nem a szeretet forrása, mert ahol a törvény uralkodik, ott nincs irgalom. Tudta ezt nagyon jól a saját gyakorlatából, hiszen vámszedő volt. Ezért, amikor a templomba lépett, még a szemét sem merte felemelni, mert tisztában volt azzal, hogy a templom a jelenlét – Isten jelenlétének a helye. A templom küszöbén kívül marad, és keserves mivoltának tudatában, a lelke mélyéről feltörő bűnvallomással fordul a szeretet Istenéhez: Istenem, légy irgalmas hozzám.

Istenhez való közeledésünkben ne legyünk saját magunk számára akadály. Téves és elvakult hozzáállásunk csak távol visz bennünket a szeretet és megbocsátás Forrásától. Minden esetben igyekezzünk felmérni helyzetünket, és akkor, ha ugyan bűnökkel terheltek is vagyunk, van rá esélyünk, hogy belépjünk a szeretet birodalmába. Ott pedig a Mindenható Isten megbocsátást és szabadságot ajánl és ajándékoz nekünk.

igSerafim

Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: