A házhoz jött üdvösség


“Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok érte”. Jézus kijelentette: “Ma üdvösség költözött e házra. – Lk – 19,8-9.

Milyen zűrzavar támadt ma Jerikó lakói között. Milyen felfordulás, milyen csodálkozás és milyen megbotránkozás! A sok öreg zsivány és csaló, nem értette, hogy mi történt társukkal. Hiszen olyan kijelentést tett, ami az ő gondolatmenetükkel szöges ellentétben volt. Csodálkoztak, majd miután felfogták a kijelentés lényegét, megbotránkoztak: mi történt veled, Zakeus?! Elment az eszed? Éveken át gyűjtögettél, csaltál, loptál, most pedig szétosztod a szegények között?

Zakeus pedig még ezen is túllépett, és négyszeresen kárpótolta azokat, akiket valaha megcsalt, becsapott.

Mi késztette vajon őt arra, hogy így cselekedjen? Semmi más oka nem volt cselekedetének azon kívül, mintsem az a tény, hogy maga az Üdvözítő jött el hozzá. Megérintette lelkét az isteni szó, a meghívás: jöjj, veled akarok lenni, a te házadban akarok megpihenni. Az pedig sietve intézkedett, hogy méltó fogadtatásban legyen része a hozzá betérőnek.

A számunkra kedves ember, házunkba való jövetelére igyekszünk méltóképp felkészülni. Milyen örömmel tervezgetjük, hogy mivel is járjunk majd kedvében, találgatjuk, hogy mi az, ami örömet, boldogságot okoz majd a kedves vendégnek.

Amikor pedig magát az Üdvözítőt fogadjuk házunkba, mi más is lehetne a legörvendetesebb dolog, amivel kedvében járhatunk a Mesternek, ha nem a megtérés, a bűnbánat. Ezt felismerve Zakeus, a megfelelő módon cselekedett. Tudta, hogy a lehetőség egyedi és egyszeri. Ha elmulasztja befogadni az üdvösséget Hozót, ha csak úgy fogadja Őt házába, mint máskor szokta a vendégeket, ha ez a befogadás csak egy felvillanás és nem hoz lényegi változást életében, minden hiába, minden elveszett.

Zakeus példája megcáfolja azoknak az embereknek a kijelentéseit, akik sokszor mondogatják: rajtam már semmi sem segít, túl messzire mentem, képtelen vagyok a változásra. Amikor találkozunk az Úrral, és felkínálja számunkra az üdvözítő együttlétet, a megváltást hozó vendégséget, ne forduljunk el, ne kételkedjünk, mert sohasem késő, sohasem vagyunk olyan messze az üdvösségtől, hogy az ne lenne számunkra elérhető.

Ahhoz viszont, hogy ezt el is érjük, elengedhetetlen a bűnvallás, a megtérés és a jóvátétel. Megtérésünkben legyünk következetesek.

Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: