Az Úrjelenés napján történt


Az Úr Keresztelésének ünnepén egy testvér örömében osztozunk. Olyan ember lelki öröméről van szó, aki felnőtt korában jutott el arra az elhatározásra, hogy megkeresztelkedjen.

Keresve az élet értelmét, sok mindent kipróbált. A keleti miszticizmus sok fajtáját kutatta, gyakorolta, mígnem egyik alkalommal egy orthodox pappal találta magát szemben. Mindössze kétszer találkoztak, de mindkét alkalommal hosszasan vitatkoztak. És, mint ilyenkor lenni szokott, nem volt ez a találkozás indulatoktól mentes.

A keleti filozófia, a miszticizmus, a parapszichológia, és minden más, rejtelmes dolog, megtette a magáét. Nem volt könnyű ezen ismeretek fényében hallani az emberiség bűnét magára vállaló, a Kereszten beteljesedő megváltást hozó Krisztusról.

A beszélgetések után arra az elhatározásra jutott, hogy a vallásos élet valamely irányzatát szeretné követni, ami abban az időben a buddhizmus felé terelte gondolatait. Egyszer csak, amikor komolyan belemélyedt ezekbe a gondolatokba, valamiféle kimondhatatlan félelem, iszonyat vett rajta erőt.

Ez a tény ismét dilemma elé állította őt, és újra válogatni kezdett a vallásos életmód milyenjei között. Végül a keresztség mellett döntött. Saját bevallása szerint, félelmetesnek bizonyult számára a megkeresztelkedés ténye, ezért testvéréhez fordult támaszért, aki vele együtt részesült a Keresztség Szentségében.

Sajnos, sokan cselekedtek így, és sokan gondolták, hogyha megkeresztelkednek, azzal minden le van tudva. Valahogyan így gondolkodott ez a testvér is. Történt egyszer, hogy amikor Moszkvában járt, elment egy múzeumba. Ez a múzeum a Szentháromság lavra területén volt. Akkor már a monostorban az újjáéledés szelei fújdogáltak, és a szentek ereklyéit is lehetett látogatni.

Tiszteletreméltó Szergij életéről, a lavra alapítójáról, testvérünk már ezt-azt olvasott, ezért nem volt számára teljesen ismeretlen. Most azonban, szemtől-szembe találta magát a Szent ereklyéivel. A turisták sokasága között, hatalmas lelki küzdelemre volt szüksége az újonnan megvilágosodott testvérnek, hogy egyáltalán keresztet vessen magára, amikor az ereklyéhez lépett. Erőt véve magán, mégis csak sikerül keresztet vetnie, valamint érintkeznie a Szenttel.

Ezek után, nem is olyan soká, Isten hitet és megerősítést ajándékozott a testvérnek. Saját elmondása szerint, hálás Istennek, hogy nem engedte eltévedni a vallásosságot sugalló életmódok rengetegében. Ma, mondja a testvér, Krisztus-hívő vagyok, és éppen az Úrjelenés napján volt az, amikor már képes voltam részt venni teljes egészében az ünnepi szertartásokon.

Mindez 18 éve történt.

Explore posts in the same categories: Írások

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: