Ha lelki vezető lennék


Ha lelki vezető lennék, azt mondanám a szerzetesi életet keresőnek:

Lépj be egy egyszerű szolgálatba anélkül, hogy ott valamit alkotnod kellene, például egy bankfiók ablakához.

Dolgozz, imádkozz, és törekedj megtalálni a belső nyugalmat, ne bosszankodj, „ne keresd a magad igazát“ – jogaidat és hasonlókat. Fogadj el mindenkit, munkatársaidat, ügyfeleidet, úgy, mint akik hozzád küldettek, és imádkozz értük.

Az itt kapott anyagi javakon egy egyszerű lakást bérelj csak, és közönséges ételekkel táplálkozz – juttass a pénzedből a szegényeknek is, de személyesen a tényleg rászorulóknak adj, ne pedig „segélyszervezeteknek”.

Mindig ugyan abba a templomba járj, és igyekezz ott reálisan segíteni, nem nagy beszélgetések formájában a lelki életről, ikonokról, nem „tanító” jelleggel, de „egy darab ronggyal a kezedben”. Tartsd magad ehhez a szolgálathoz, élj együtt a templommal, teljes engedelmességben az elöljáró iránt.

Szolgálatodban ne törtes az előbbre jutásban, és ne szomorkodj a felett, hogy „nem élnek adottságaiddal”, segíts ott, ahol arra szükség van, és ne ott, ahol te gondolod, hogy szükség van rád.

Olvass és tanulj erődhöz mérten – de ne csak „lelki olvasmányokkal” foglalkozz, hanem mással is.

Ha barátaid, ismerőseid vendégségbe hívnak, azért, mert közel állnak hozzád, menj el, de ne gyakran. Sehol se maradj másfél, két óránál tovább. Ezen az időn túl a hangulat már nagyon bizalmas –ártalmas.

Öltözködj úgy, mint bárki más, de öltözeted legyen szolid. A „lelki élet” minden „látható” jeleitől mentes legyen öltözeted.

Légy mindig egyszerű, ragyogó, és vidám. Ne szomorkodj. A nagy „lelki beszélgetések elől” menekülj, mint a tűz elől. Ugyanúgy a felesleges, hitbéli és egyházra vonatkozó locsogástól is. Ha így cselekszel, minden hasznodra válik majd.

Ne keress magadnak „különleges lelki vetőt”. Ha szükség lesz rá, akkor majd az arra alkalmas időben Isten küld számodra.

Ilyen formán dolgozz és szolgálj legalább tíz évet, semmiképp sem kevesebbet, és kérdezd meg Istent, hogy folytatnod kell-e ezt az életformát, vagy pedig, van-e szükség változtatni rajta. És várj a válaszra: mert meg fog érkezni – ennek jele pedig az „öröm és a béke lesz a Szentlélekben”.

Прот. А. Шмеман «Дневники. 1973–1983

Explore posts in the same categories: Lelkiség

10 hozzászólás - “Ha lelki vezető lennék”

  1. Adrianna Says:

    Nem tudom, miért íródott ez a cikk. Egy mosolyt érzek benne: mintha nekünk, hétköznapi családosoknak is szólna… ?

  2. -Sf- Says:

    Ezt talán Alexander atyától lehtne megtudni, hogy pontosan mi is motiválta ezek leírására, de gondolom, tanulságos egyaránt egyházi, szerzetesi emberek, de világiak számára egyaránt. Ha pedig így van, akkor tovább nincs mit a miértek után kutatni, de megszívlelni a lényeget.

  3. Adrianna Says:

    Igen. Már “csak” megélni kell… 🙂

  4. Miklós Says:

    Én azt hiszem, hogy e tanácsokban Alekszander atya általános tapasztalata fogalmazódott meg az amerikai orthodox egyházi közegben, de ami, ha nem szó szerint, hanem szellemiségében, érvényes mindenütt. Alekszander atya nagyon sokat ír naplójában arról, hogy mennyire elterjedt napjainkban az “orthodoxia játszása” – ez alatt azt érti, hogy sokan tesznek úgy, mintha a nagy atyák tanítását követnék, teológiáját vallanák és élnék, hogy gondolataik az atyák teológiája mentén zajlanak, élményeik, tapasztalaik vannak, miközben a valóságban ez felvett maszk, álarc, szerepjátszás van. Gyakran így is fogalmaz: “egyházat játszani”, “Orthodoxiát játszani”. Alekszander atya erről az amerikai szemináriumi, illetve általában az egyházi élettel kapcsolatban naplójában nagyon sokat beszél. Tehát e tanácsai véleményem szerint pont azért születtek meg, mert így próbálja azokat, akik magukban felfedezik a szerzetesi élet vonzalmát, valóban hiteles életre nevelni: aki a szerzetességet választja, annak élete ne csupán szerep legyen, hanem valóságosan Isten elhívása szerinti, megérlelődött és belülről fakadó választás és élet.

  5. István Says:

    Azt gondolom, hogy nem csak a szerzetesi életre készülők számára, hanem minden keresztény számára hasznos tanácsok ezek. A szerzetesség és a házas élet, vagy világi élet célja egyaránt ugyanaz: Jézust követve eljutni Mennyei atyánkhoz. Igazából az oda vezető utak/hivatások mások, de a célunk mindannyiunknak ugyanaz kell, hogy legyen, ha Krisztus követőnek valljuk magunkat.
    Alexander atya fenti írásából Nekem különösen megtetszett egy mondat, amely a hivatásomra nagyon illik és sokszor eszembe is jut mióta elolvastam ezt az írást. “Szolgálatodban ne törtess az előbbre jutásban, és ne szomorkodj a felett, hogy “nem élnek adottságaiddal”, segíts ott, ahol arra szükség van, és ne ott, ahol Te gondolod, hogy szükség van Rád” Emberek problémáival foglalkozva ez Nekem nagyon komoly tanács és üzenet.

  6. Laszlo Says:

    A fenti tanacsokat azt gondolom hogy a mai torteto vilagban a legnehezebb betartani,DE ettol a nemes gondolatok veghezviteletol lesz az Ember igazan kereszteny

    • -Sf- Says:

      Elég csak az egyházatyák beszédeit megnézni, és azonnal rájövünk, hogy a világ nem csak most törtető. Mindig is csak az tudott – lelkileg – célba érni, aki nem a kifogásokat, de a lehetőséget, a megoldást kereste. Ez pedig most is így van, és nem lesz másképp a jövőben sem.

      • Laszlo Says:

        En most ismerkedem az ortodoxiaval, vonzova a szellemiseg valtozatlansaga teszi szamomra

        • -Sf- Says:

          Nem kis dolog, hatalmas a lelkiség tárháza, van miből válogatni. Ha valamiben tudunk, szívesen segítünk.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: