Ma vezettetik be


A karácsonyi böjt első ünnepe az Istenszülő bevezetése a templomba – nov. 21. Áhítattal éneklik meg a liturgikus szövegek ezt az eseményt. A karácsonyi versenyfutást megelőző időszakban érdemes megállni és elgondolkodni eme nap mondanivalója felett.

Mi is történik valójában?

Az, amire a ma embere aligha képes. Mennyien próbálkoznak azok közül, akiknek frigyüket nem követi gyermekáldás, hogy más családokhoz hasonlóan, utóduk legyen, mondván, hogy legyen, aki tovább viszi nevüket, jellemüket, sok esetben vállalkozásukat, megőrzi a családi vagyont.

Azonban ott sem mindig, ahol ez potencionálisan megvan, vagyis vannak gyerekek a családban, sikerül úgy, ahogyan azt a szülők elképzelik. Meg is van ennek a következménye. A rátarti szülő minden eszközt bevet annak érdekében, hogy gyermekében a saját életében meghiúsult elképzelések megvalósuljanak. Figyelmen kívül hagyják a lényeget, hogy bár az ő vérük, az ő testükből való, de mégis egy egyedi, megismételhetetlen személyiség. Mint ilyennek, az Isten az ő számára „testre szabott” feladatot képzelt el.

Vannak, akik fogadott gyermekükkel próbálják mindezt megtenni, és értetlenül állnak a helyzet előtt, amikor ez nem akar sikerülni.

Joakim és Anna szomorúan vették tudomásul, hogy a gyermektelenség lett osztályrészük, azonban hitükben győzedelmeskedtek. Tudták azt, amit ma sokan a keresztény emberek közül gyakran figyelmen kívül hagynak, hogy a gyermek Isten ajándéka. Ennek tudatában éveken át imádkoztak azért, hogy Isten vegye el – a kor szellemének megfelelően – szégyenüket. Alázatos elfogadással tették ezt majdnem életük végéig, amikor Isten bőséges és szent ajándékkal jutalmazta meg őket.  Öregségükben a gyermek Máriát adja nekik, Aki mindannyiunk anyjává lett.

Ahhoz, hogy ez így legyen, teljesíteni kellett Istennek tett ígéretüket, miszerint, ha gyermekük születik, Istennek ajánlják. A szentek szentélyében nevelkedett, a tiszta Szűz, felülmúlt minden szülői elvárást. Mert egyedi, egyszeri és megismételhetetlen mindaz, ami az Ő életében történt.

Ma vezeti hát be Joakim és Anna Isten ajándékát, a gyermek Máriát, ígéretükhöz híven, a templomba. Örvendeznek az angyalok, és Zakariás fogadja azt, a tiszta Szüzet.

Milyen boldogság övezhetné életünket, ha képesek lennék túltenni magunkat saját elképzeléseiken, melyekhez sokszor görcsösen, sőt betegesen ragaszkodunk, és mindig, mindenben Isten akaratát keresnénk, követnék. Biztosak lehetünk abban, hogy nem marad el Isten részéről a jutalom, mely nem más, mint ami Joakim és Anna osztályrésze is lett: öröm és boldogság Isten alkonyt nem ismerő Országában.

Explore posts in the same categories: Az Istenszülő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: