A lelki pusztaságról


A bűn egyik súlyos következménye – a lélek pusztasága. Mit is jelent ez a pusztaság? A Szentírás a témát érintve az ember számára a jelentős és a jelentéktelenről beszél, a hasznos és haszontalanról, az örökről és az időlegesről, beszél a lélekről, melyben nincs hely Isten számára.

gyilkos_munkasok_2

Megesik, hogy az ember sok mindennek a birtokában van, csak épp Isten nem lakozik benne – ezért minden értelmét veszíti. Például sok mindent megszerezve, az ember elveszíti lelkiismeretét, elpazarolja a szeretetet – és lám, senkinek sincs rá szüksége, és neki sincs szüksége senkire, minden olyan sivár, rendezetlen lett. Alapjában véve a csillogó külsőn a pusztaság halálos villanásai hatolnak át, mert semmi sincs, ami megörvendeztetné a szeretetet nélkülöző szívet.

Isten úgy alkotta meg az ember szívét, hogy azt semmi sem tudja betölteni – csupán a szeretet! Az ember istenképű, örök, ezért semmilyen külső, látható és testi dologgal nem tud töltekezni. Minden ember valaminek a híján van, valami jobbra, nagyobbra vágyódik, és ez így van a végtelenségig, haláláig. A tragédia pedig nem abban áll, hogy az embernek mindig minden kevés, de abban, hogy nem képes kifejezni azt, aminek híján van. Sokan bizonyossággal állítják, hogy tudják, mit akarnak, de az élet azt bizonyítja, hogy ez csupán képzelet. Az ember egész életében csak a hiábavalóságok kavalkádjában kereng, keres, de nem talál, elvesz és eldob. Mindez a lélek éhségét jelenti, amit az ember nem mindig tud megérteni.

Mindenki tisztában van azzal, hogy mi a test tápláléka. És mi a lélek tápláléka? Amennyiben a lélek szomjúsága létezik, az azt jelenti, hogy léteznie kell annak is, amivel ő megelégíttetik. Hogy mi is ez valójában, a Szentírás – a belé vetett hit által – ezt a titkot annak megértésén keresztül tárja fel, hogy „Isten – minden kívánságok határa”. Ha az ember nem hisz Istenben, akkor másban próbálja magát megvalósítani.  Igyekszik a világ kínálta dolgokból életét betölteni azzal, ami számára érthető. Ezzel kezdetét veszi az ember tévelygő keresése a földi örömökben, melyek viszont minden esetben csalódásba torkollanak. Vagy pedig vágyakozásai közepette fáradni kezd, erőtlenné válik az értelmetlen keresgélés következtében. A lélek ereje elfogy, az élet elmúlik, és minden, ami benne van – pusztaság.

Isten nem cserélhető semmilyen földi örömre. A léleknek szüksége van a lelki táplálékra. A lélek szomjazik Isten szeretetére, hiszen az ő számára van teremtve, és, ha ezt a szomjat nem oltja a szeretet, a lélek szenvedni kezd, elfárad. És mennél jobban igyekszik az ember Isten nélkül berendezni az életét, mennél erőteljesebben Rajta kívül keresi az örömöket, annál erőteljesebben éli meg az élet értelmetlenségét, annak pusztaságát.

Hasonlóképp, mint ahogyan a magányosságot nehezebben éli meg az ember a nagyvárosban, ahol ugyan sok az ember, de senkinek sincs hozzád semmi köze, ugyanúgy a lelki pusztaságot is sokkal nehezebb megélni az anyagi jólétben, amikor mindenben bővelkedik az ember.

Meg kell jegyezni, hogy az okos emberek sohasem törekedtek a fényűzésre, őket inkább a „pusztaság” kedveli. Már önmagában a „sok” jelenléte a pusztaság szörnyű jellemzője, ugyanúgy, mint a birtoklás nem más, mint a vágy az után, hogy ne tekintsenek bennünket másodrangúnak. Azonban szertefoszlik a gazdagság bűvköre, és a szenvedélyeket már nincs, ami örvendeztesse és a tátongó pusztaság érzete állandósul az emberben.

„Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik többé soha” Jn 6,35. Isten – ember – élet – ez olyan egyszerű és világos a hívő ember számára. Számára Isten a minden – Alfa és Omega, kezdet és a vég.

Az ember egy ideig a földön kényszerül lenni, mivel ő nem e világból való. Az élet a földön – út, melyen visszatér ő az Otthonába, az Istenhez. Ki tudja miért, sokan ezen az úton szeretnének élni, noha ez lehetetlen, mivel senki sem marad az úton, – Isten rendje ebben az esetben maradéktalanul betarttatik. Az emberek, megfeledkezve arról, hogy úton vannak, a mértéken felüli szabadságra törekszenek, nem gondolkodnak el arról, hogy „minden elmúlik”. Arra törekszenek, hogy a dolgok jelentőségét megváltoztassák, a dolgok azonban, természetesen, megmaradnak a maguk jelentőségénél, és lám, az ember létezésének értelme, a létezés örök törvényének szemszögéből nézve, teljességgel felborul. Ilyenkor az ész megszűnik okosnak lenni. Elveszítve az Istent, a támaszát veszíti el, vagyis, értelmetlenné válik, pusztasággá változik. Az ész az értelem nélkül egy „élő halott”, ez pedig az élet szörnyű létezése a halál ölelésében.

Az élet – az Isten eme csodálatos ajándéka – teher lesz az ember számára.

Ez azzal magyarázható, hogy a pusztaság nem csupán Isten távolléte, a pusztaság ennél sokkal több: ez a gyalázat fejedelmének, a hazugság lelkének jelenléte, a kételkedés és a lemondás lelkének, a megtévesztés lelkének jelenléte, amely a tárgytalan szabadság felé törtet. A dolog lényege abban rejlik, hogy amikor az ember törekszik szívét a földi örömökkel megtölteni, az ezek után való rohanása közben gyakran figyelmen kívül hagyja a lelkiismeretet és az ésszerűséget, mert a világ semmit sem ad ingyen. Éppen a lelkiismeret és az értelem korlátainak ledöntése biztosít hozzáférést lelkéhez a gyalázat fejedelme számára, „az öröktől való embergyilkosnak” – a szent helyen való gyalázatos pusztulás – Mt24,15.

Ekkor veszi kezdetét az élet értelmetlenségének gyötrelme, az áthatolhatatlan magányosság érzete felébred. Szörnyű látvány, amikor egy olyan ember távozik az életből, akinek megvolt mindene, de eltévedt kívánságainak rengetegében, a szenvedélyek által kirabolttá tette lelkét, és mint ahogyan ez oldalról szemlélve látszik, éppen kirablói miatt. És a jelenvaló szabadság nem más, mint a lelket romboló látványosságok betölthetetlen kívánsága. Az ember a feneketlen, tátongó pusztasággal, az alvilág nyílt csapdájával találja magát szemben, ahol az ész teljes mértékű átalakulása megy végbe, és kezdetét veszi az esztelenség.

Manapság sokan vágyakozva tekintenek a Nyugat irányába, hogy ott tudnak az emberek „élni”, nem gondolnak bele abba, hogy az evilági örömök – időleges megfeledkezés, soha nem hoznak megoldást az „örök” kérdésekre, és az általuk létrehozott „örök” problémákra sem, melyek elől senki sem futhat el. Egyesek mélyebbre igyekeznek ásni, és teljességgel a szenvedélyek és a természetellenes élvezetek uralma alá vetik magukat. Ezzel viszont semmi sem oldódik meg, csupán az ember még nagyobb pusztaságba süllyed. Az élet pusztasága a „bőséges” Nyugaton láthatóan érezhető, halálos felvillanásai észrevehetőek.

Nyugat a végletek messzemenő határáig vitte a gonoszságot, Istennel él Isten nélkül, vagyis, elismeri Istent, de hódol a gonosznak, amit kiemelkedő okosságnak tekint, mellyel bennünket is”boldogítani” igyekszik. És az élet eme szörnyű tapasztalatát, a „kettős erkölcsösséget”, a lélek tömeges pusztulása kíséri a tudat lepusztulása és elborulása következtében, azért, mert az életbe belevitték a romboló gonosz kezdeteket.

Az Orthodoxia – az mindig egyértelműséget, a szeretetben való tisztes viszonyulást jelent önmagunkhoz és Istenhez, mégpedig a legnagyobb nehézségekben is. Éppen ezért a csalódás érzete, a kilátástalanság idegen a hívő ember számára, mert nála a legszörnyűbb perspektíva is reménykeltő. Ebben rejlik az Orthodox hit életadó ereje, amikor a láthatatlan Isten a remény beteljesedése eszköze által láthatóvá válik.

Az Istenbe vetett élő és értelmes hit a pusztaság legyőzésének eszköze. Istent keresték pusztaságban, nyomorúságban, keresték a világ zajának egyenetlenségében, a tisztesség és dicsőség hiányában.

Krisztus eljött a földre „nem volt sem szép, sem ékes” – Iz 53,2. Elvetett mindent, hogy megnyerje az embert, ezért az ember semmihez sem kötődhet szívével, hogy megtalálja Istent.

Semminek sincs a világban jelentősége eme két értéken kívül – Isten és ember, minden irracionális, minden feltételes, minden viszonylagos, minden – pusztaság. Egyedül az Istenben válik az ember jelentőssé, és minden, ami a világban van, az ember által kap jelentőséget, aki viszont Istenre támaszkodik.

протоиерй  Иоанн Гончаов írásaiból fordította – Sf-

Explore posts in the same categories: Lelkiség

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: