Szent Demeter vértanú – október 26.


DimitrijSol.-vmc.2Szent Demeter († 304) az ortodox egyház egyik legtiszteltebb szentje, mind görög, mind szláv területen találkozunk nevével, ünnepével. A görögöknél ő Szaloniki városának védőszentje, a szlávok pedig az ünnepét megelőző szombaton tartják a halottakról való megemlékezést. Nyugati területeken azonban nem volt ilyen népszerű, a szentéletrajz-gyűjtemények említik ugyan vértanúságát, de a nyugati személynevek között például már nemigen találjuk Demeter nevét, s szenvedésének, csodáinak sem született annyi feldolgozása, elbeszélése, mint a görögöknél vagy a szlávoknál.

Egészen másként volt ez Magyarországon, ahol a kezdetektől fogva mint magyar szentet tisztelték, s nevével még ma is lépten-nyomon találkozunk személy- és helységneveink sorában (gyakran a népies Dömötör formában). Ennek oka, hogy vértanúságának elbeszélései között találunk egy olyan szenvedéstörténetet, mely Demeter születési helyéül Sirmium (később: Szávaszentdemeter, ma: Sremska Mitrovica) városát jelöli meg, vértanúsága színhelyeként pedig – már a görög és a szláv nyelvű hagyománnyal összhangban – Szaloniki városát említi. Más, egészen korai források azonban még vértanúságát is Sirmiumba helyezik, ahol egyébként egészen a XIV. század közepéig fennállt egy Szent Demeter monostor, mely egyenesen a konstantinápolyi patriarcha joghatósága alá tartozott, s amelyben görög, szláv és magyar szerzetesek éltek együtt.

A Szent Demeterre vonatkozó legősibb forrásaink egy szír nyelvű egyházi naptár (martyrologium) és a Szent Jeromos neve alatt fennmaradt naptár, az ún. Martyrologium Hieronymianum Demeterre vonatkozó adatai, melyek még április kilencedikével kapcsolatban említik a szentet, s mint sirmiumi diakónusra hivatkoznak rá.

A görög hagyományban általában három passió-típust szokás megkülönböztetni: az első – a legkorábbi – egy rövid történet, amelyet minden valószínűség szerint a VI. században újra feldolgoztak, s ebben a második variációban találjuk meg Nesztor és Demeter kapcsolatának kifejtését, míg a harmadik, legbővebb elbeszélés már a X. századból maradt ránk. Mindezek mellett számos dicsőítő beszéd, prédikáció és himnusz is készült a szent tiszteletére az évszázadok során.

A Demeterre vonatkozó szláv hagyomány minden valószínűség szerint a görög életrajzok nyomán halad. Fontos azonban megemlíteni, hogy az egyházi szláv nyelvű irodalom egyik legelső alkotása is kapcsolatban áll Demeterrel. A vértanú tiszteletére végzett istentisztelet szövegét ugyanis a X. században a szlávok apostola, Szent Metód írta meg, de később is számos olyan művet találunk a szláv egyházi irodalomban, mely kapcsolatban áll a vértanú alakjával.

A katolikus egyházban Demeter sosem tett szert olyan népszerűségre, mint az ortodoxoknál, de azért, ha szórványosan is, találkozunk mind a három görög életrajzi változat egy-egy latin fordításával, ezek azonban sosem mentek át igazán a nyugat-európai köztudatba. Ezt bizonyítja, hogy Demeter nem került be a szentek életét összefoglaló legnépszerűbb gyűjtemény, a XIII. századi Arany Legenda (Legenda Aurea) szentjei közé sem, ezért a magyaroknak, akik országuk szentjét tisztelték Demeterben, – néhány más életrajzzal együtt – külön függelékben kellett a nagy gyűjtemény életrajzaihoz csatolniuk Demeter legendáját. Ez a latin nyelvű magyar Demeter-legenda jelenik meg aztán a magyarországi prédikátorok, Temesvári Pelbárt és az Érdy-kódex ismeretlen szerzőjének beszédeiben. E legenda forrásainak és kialakulásának kérdése máig sincs tisztázva, az azonban valószínű, hogy kapcsolatban áll az előzőekben említett ún. második görög életrajzzal, s elképzelhető, hogy ortodox vonatkozásai is vannak.

A következőkben az egyik első összefüggő magyar nyelvemlékből, a XVI. század elején íródott Érdy-kódexből közöljük Demeter vértanúságának történetét, mely ezen életrajznak első és egyetlen magyar nyelvű feldolgozása.

Szent Demeter mártírnak ünnepéről

Dicsőséges Szent Demeter mártír, mint írásban találjok, támada ezen Magyarországból, Szerémségnek tartományából, és azon várasban születék, melyet annak utána az ő szent nevére nevezének, kinek szava Szent Demeter neve. Kinek (t.i. Demeternek) ő(sei) nagy jeles nemből valának. Atyjának Adorján úr, anyjának Theogona asszony vala neve. Római császár udvarában nagy nevezetességben valának.

Mikoron azért ez Szent Demeter nagy jó elméjű ifjú volna, adák oskolában bölcsességre, és miért Úr Istennek malasztja vala ő benne, időnek elétte nagy bölcs ember lén benne (belőle), és hajtá magát Krisztusnak szolgálatjára. Mindent int és tanít vala az igazságnak útára, gyakorta prédikálván Úr Istennek országát, és nagy sokakat teremt vala ez szent hitre, úgy hogy immáran mindenütt híre-neve vala jámborságának.

És mikoron lakoznék Thesszalonika várasában, történék, hogy azon időben, római császár Maximianus, ki nagy kegyetlen vala az szegény keresztyénekhez, szálla le Thesszalonika várasában. És vala (történt, hogy), hol Krisztusnak hű szolgáit találja vala, mind elrekkenteti (megölette) vala; még annak felette meg is ajándékozza vala ki keresztyént ölt volna. Vala pedig az császárral egy gonosz óriás fajzat, ki mindennel bajt vonzzon (bajt vívott) vala, és az keresztyéneket csak ölében szorítja vala és azonnal ki kél vala lelkök. Annak okáért az császárnál nagy tisztösségben és szeretetben [volt]. Kinek (t.i. az óriásnak) Libeus vala neve, oláh nemzet (t.i. származású volt).

Bódogságos Szent Demeter pedig semmit nem felelvén – mint kivel az Úr Isten vala – de szabadon és minden bátorsággal prédikálja vala ez szent hitöt és nagy sok pogán népek hozzá folyam[od]ván, tanítja vala és megkereszteli vala őket. Császár pedig, mikoron az keresztyéneket háborgatná, Szent Demeter előbe járulván, szabadon megfogák őtet és császár elében vivék. Az időben pedig az gonosz, vérben telhetetlen császár vala az bajvívó helyen, kinek (t. i. a küzdelemnek) harcolására nagy mesterséggel ugyan (t. i. olyan) kégyet (stadiont) alkottatott vala, kiben az bajt vínák, és senki az rekeszből ki nem mehetött, mígnem egyik megölte az másikat, és az győzödelmesnek ottan ajándékot adtanak. És nagy sok számtalan nép fut vala reá (oda) nézni.

Itt, az kégyben nagy sokakat meggyőz vala az császár bajvívó vitéze, kin az kegyetlen császárnak nagy öröme vala, hogy az alföldi (talán: egyszerű) vitézek közül senki nem válhatnék hozzá, ez ilyen veszedelmes tekéntetnek (látványosságnak) helyére. Hol Maximianus császár személy szerént előbe vonják Szent Demeter vitézt és bevádolák ott, mivel keresztyén volna és az megfeszültnek (megfeszítettnek) hitét prédikállaná. Reátekéntvén Szent Demeternek angyal színű szép orcájára, és hogy Krisztus Jézust szabadon vallaná, egy ideiglen (egy időre) – úgy mint (mintegy) könyörülvén őrajta – hagyá, hogy ugyanott az játéknak helyén rekesztenék be egy kamorában és erősen őriznék, míg császár akarná. Mikoron bement volna Krisztus szolgája az kamorában, láta egy skarablya (skorpió) férget fel mászni az lábán. Hogy megfujja őtet és megölje, Szent Demeter szent keresztnek jegyét veté reá és ottan ketté hasada az gonosz mérgös állat.

Azonközben Úr Istennek szent angyala jelenék neki szemlátomást, mondván: “Békesség hozzád, Krisztus Jézusnak szerelmes híve.” És egy szép koronát tén fejében és megbíztatá őtet: “Légy erős és bátor ez kegyetleneknek előttök, semmit ne félj, mert Krisztus örök koronát szerzött tenéked az örök dicsőségbe” – és elenyészék.

Az időben vala egy jámbor ifjú keresztyén az bajvívó helyen, kinek Nesztor vala neve, Szent Demeternek felette jó barátja, ki befutamék Szent Demeterhez az kamorában és le esvén lábai előtt mondá: “Ez mai napon énnékem bajt kell felvennem az Libeus óriással, az császár bajnokával, kérlek, imádj érettem, hogy segéljen meg az Úr Isten az te szent imádságodnak miatta.” Ottan bódogságus Szent Demeter minden testére keresztöt hánya és mondá: “Íme az Libeust is meggyőzöd, szent mártíromságnak koronáját is veszöd örök dicsőségre.”

És elméne Nesztor vitéz az Libeus óriás vitéz ellen, és mikoron az kégyben egybe akarnának menni, Maximianus császár ott nézvén és az számtalan sok nép, imádságot tén előszőr és mondá: “Úr Isten, ki Szent Dávid királynak az óriás ellen diadalmat adál, segéts meg engemet is ez te szent nevedben, hogy mind ez gonosz vitéz, mind az kegyetlen fejedelem szégyenüljenek meg ez mai napon.” És annak utánna egybe hajítván csucsájokat (dárdájukat), elesék az császár bajnoka, és kimúlék ez világból.

Azt látván az császár mondhatatlan elkeserödék rajta, hogy nem történék úgy, amint akarja vala és nagy  bánattal fel mene az palotában‚ és hagyá, hogy Nesztor vitéznek azonnal az váras kapuján vennék fejét és azonképpen mártíromságot szenvede. Szent Demeter vitéznek pedig Krisztus Jézus megjelenék és monda: “Idvez légy Demeter, én szerető hívem, kiben énnekem minden kellemetességöm vagyon, immáran énhozzám jössz szent mártíromságnak koronájával örökkül örökké lakozni az örök dicsőségnek boldogságában.” Szent Demeter azonnal le esvén az földre, imádá ő kegyes Urát, Teremtőjét hálát adván ő felségének, hogy őtet arra választotta volna, és monda: “Én kegyelmes Uram, és én Istenem, kérlek tégödet, hogy valaki ő nyomorúságában én nevemben könyörgend (könyörög) te szent felségödnek, hallgattassanak meg. És valamely vitéz hadban lévén énbennem bízandik, oltalmazzad meg őtet veszedelemtűl az te erős jogodnak (valószínűleg: jobbodnak) miatta. És valaki nagy erős kórságban lévén én hozzám kiáltand, te [cselekedj] irgalmasságot ővele. Monda Krisztus: “Meghallgattalak minden kérelmésödben, én szerető szolgám.” És szent Demeter nagy örömmel hálát ada rajta ő felségének.

Azonközben lén oly, hogy [vala]ki mondaná az császárnak, mert az Libeus vitéz halálának Demeter volna minden oka, és monda Maximianus császár: “Mikoron én ma az ütközet nézni mennék nagy gonosz szerencse talála.” És nagy haraggal parancsolá, hogy szent Demetert izen kéd (azonmód) elkoncolnák. Azonnal az urához hasonlatus kegyetlen hóhér beméne az fogházban, és szent Demeternek szüvében üté az tőrt, és annak felette nagy sok seböt tén rajta; azonképpen szenvede szent mártíromságot.

Vala pedig szent Demeternek es (talán: egy) jámbor Farkas nevű szolgája, aki látván az ő urának halálát, kivevé [annak] gyűrűjét ujjából és véres palástját, és nagy sok kórokat, betegöket és ördöngösöket vigaszt (gyógyít) vala velök. Azt hallván Maximianus császár azt is megmártírizáltatá és nagy sok hű keresztyéneket ölete meg az időben. Nagy dühös haragjában szent Demeternek testét vetteté az árnyékszékben. De Úr Istennek hatalma miatt megtartaték minden veszedelemtül. És az hű keresztyének annak utána felgyűjtvén nagy tisztöletes helyen eltemeték, és nagy sok irgalmak (csodák) lettek, lesznek is az ő szent koporsójánál mind ez napiglan, kiknek miatta dicsértetik az Úr Isten az ő szerelmetes vitéz szolgájával örökkül örökké. Mi is dicsérjök, szerelmes atyámfiai az ő szentséges ünnepének napján, hogy légyen segödelem minden nyomorúságunkban, élvén és kimúlván. Ámen.

magyarorthodoxia.org

Explore posts in the same categories: Szentek élete

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: