Mi van a kérdés mögött?


Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. “Mester – szólította meg -, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” Megkérdezte tőle: “Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Így válaszolt: “Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” “Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz” – válaszolta neki. De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: “Kit tekintsek felebarátomnak?”  (Lk 10,25-29).

Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel hiába is közeledünk Krisztushoz. Nincs, soha nem is volt semmilyen megalapozottsága, hogy az Isten törvényét felülbírálni szándékozó ember sikerrel járjon. Sajnos, mint a törvénytudó ember, ugyanúgy ma is sokan a keresztények közül hasonló szándékkal közelednek Istenhez. Kiskapukat keresnek a törvényben, ugyanúgy, mint a világ törvényeit össze-vissza csavargató emberek teszik azt.

Az, aki magát kereszténynek vallja és ilyen, vagy ehhez hasonló kérdéssel fordul az Egyház, vagy maga Isten felé, annak minden bizonnyal gond van a hitével. Világi mércével mérni Istent és az Ő törvényét, a napnál is fényesebben utal arra, hogy annak, aki így tesz, baj van a hitével: felületes, kételkedő, hiányzik belőle a meggyőződés. Olyan ember az, mint akik Nagypénteken odaálltak, és egy pár fillérért teli torokkal kiabálták, követelték, hogy: „Feszítsd meg!”.

Jóllehet, biztosan voltak köztük olyanok, akiket, vagy az ő hozzátartozójukat meggyógyított Krisztus. Milyen válaszra számított, és milyenre számíthatunk mi, amikor az Isteni törvényeket megkerülve, spekulatív módon szeretnénk hitelt szerezni önzőségünk kreálta kérdéseinkre? Milyen messzire képes elmenni az ember vakmerőségében?

Nem kapott más választ a törvénytudó ember, és mi sem kapunk más választ ebben a helyzetben, csak ennyit: „…tégy így és élni fogsz.” Végülis ez a célunk, hogy éljünk, hogy örökké éljünk. Mégis mennyi mindenre képesek vagyunk, hogy megkerüljük az Élet forrásához vezető utat.

Rengeteg energiánkba kerül az idegen úton haladni, sok szomorú tapasztalatot, embertelenséget, elidegenedést kell megtapasztalni a magunk törvénye által épített úton. Pedig nem kell más hozzá, csak annyi, hogy az Isten adta törvényeket betartsuk, és ezáltal szerencsések, sikeresek lehetünk. Vegyük a bátorságot, és szabaduljunk meg saját magunk önzősége által gyártott sikátorokban való dicstelen életvitelünktől!

Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: