Amikor a lélek alszik


“Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: “Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: “Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. Bement, s így szólt hozzájuk: “Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.”

Lelkünk jó szándékával igyekszük embertársainkhoz fordulni.

Hiszen embertársunk lelke él, nem halt meg. Lehet, úgy tűnik, hogy alszik, az is lehet, hogy nagyon mélyen alszik, de csupán csak alszik.

Ennek ellenére mégis él, és arra vár, hogy hittel forduljunk Krisztushoz, azzal fárasztva a Mestert, hogy segítsen, hogy jöjjön el, érintse meg, vegye őt karjaira,  – akkor a lélek Vele együtt ébred.

Explore posts in the same categories: Lelkiség

2 hozzászólás - “Amikor a lélek alszik”

  1. Adrianna Says:

    Ó, olyan jól jött ez a bátorító gondolat az el-elcsüggedő lelkemnek ! Köszönöm!

  2. -Sf- Says:

    Isten dicsőségére! Mindig öröm, ha csupán csak egy szerény gondolattal is, de segíteni tudunk.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: