Szent Olimpiáda – IV.


A főváros felsőbb rétegének csak egy nagyon kis része volt az, aki gondolkodásában egyetértett a püspökkel, hiszen a nemesek többsége könnyelműen a világi szenvedélyeknek hódolt. A hit kérdései terén általános elhidegültség uralkodott: a Szentírás nem ismerése, a dogmák meg nem értése, valamint a keresztény erkölcsök teljes mellőzése. Sajnos, abban az időben, még a konstantinápolyi klérus körében is volt sok megbotránkozást keltő eset. A cölebsz papok gyanúba fogható „nővéreket” tartottak szolgálatukban. Egyes szüzek, akik ártatlansági fogadalmat tettek, nőtlen rokonaik házában éltek, okot adva a pletykálkodásra.  Mások, a szerény öltözködést figyelmen kívül hagyva, még a divatos hölgyek eleganciáját is felülmúlva ruházkodtak, jó okot adva ezzel arra, hogy azt véljék róluk, hogy a felsőbb értékekről figyelmüket másfelé irányították. „Nem győzték le magukban a ruha imádatának szenvedélyét, de nagymértékben alávetették magukat annak jobban, mint a világi asszonyok, – mondja Aranyszájú János, – mert minden eszközzel azon voltak, hogy öltözetükben ruházatuk ékességével felülmúlják azokat, akik aranyba és bársonyba öltözködtek, ekképp fokozva a hiábavalóságra való törekvésüket, de amint az a dolgok lényege mutatja, csak a mélységes szakadékba vezető, semmirekellő, múlandó, és ártalmas dolgokkal foglalkoztak”. Ebben a helyzetben annál inkább szembetűnő volt Olimpiáda, akiről azt mondta a püspök, hogy ő „szabaddá tette magát minden szenvedélytől, az önlemondás képét mutatva, nem a különcködésre törekedve, de szerény viselkedésével, nem gyönyörűruhákba öltözve, de lelki vérttel ékesítve fel magát”. Sajnos, azok az özvegyek is, akik kötelessége volt a gyermekek nevelése, és a vendégfogadás, nagykedvüket találták a pletykálkodásban és a gonosz beszédben, betolakodva gazdag családokhoz, egyiküket bosszantva, másikjuknál pedig nem kevés személyes előnyre törekedve. A küzdő lelkület lángja jelentős mértékben elhalványult, és az egyházi kötelezettségeket, mint szabályzatot, csak formálisan tartották be. A nép a mulandóság pókhálójának fogságában, önmagába fordulva élt.

A szigorú szerzetes, a tisztesség harcosa, a szent életű ember, Aranyszájú János, nem tudott megbékélni a nyáj ilyen állapotával, de a klérus némely elöljárójának viselkedésével sem, akik nagyon messze kerültek eredeti hivatásuktól és küldetésüktől. Egyeseket eltávolított, másokat rendre utasított, megint másokat megbízatással messzire küldött. Ezek között olyanok is voltak, akik gyilkosságba keveredtek, vagy vesztegetésben voltak vádolhatók, és más méltatlanságban vettek részt. A Konstantinápolyi Egyház a megtisztulás, az Isten szolgálatának valóságos  útjára lépett.

Aranyszájú János rendelete nyomán a kétséget keltő „nővéreknek” el kellett hagyniuk cölebsz papok házát. Megkövetelte a gazdag diakonisszáktól, szüzektől, özvegyektől, hogy mindennapi öltözetükben, viselkedésükben az egyszerűséget kövessék. Kerüljék a szembetűnő, hivalkodó életmódot. A püspöki rezidencia berendezését is megváltoztatta, amely korábban gőgös komfortban díszelgett. Arra törekedett, hogy az egyházi klérus a nép számára valóságos példakép legyen, hogy az Egyház, a lelki tökéletességre, a szerény életmódra, a kapzsiságtól mentességre, lelki tisztaságra való felhívását, az Egyház elöljáróinak benső magatartása és hangulata igazolja.

Meg kell jegyezni, hogy Aranyszájú János Olimpiáda viselkedését is korrigálta. Megvédte őt vagyonának meggondolatlanul való szétosztásától. Szozomen történész, aki Olimpliáda kortársa volt, ezt írja: „János látva, hogy szórja vagyonát, minden tőle kérőnek válogatás nélkül ad, és semmi másra nincs tekintettel, csak Isten dolgában szorgoskodik, ezt mondta neki: Dicsérem jó magatartásodat, de aki az Isten kedvében akar járni, és eljutni a jótétemények magaslatára, annak jó építőmesternek kell lennie. Amíg te vagyonodat a gazdagoknak osztod szét, nem teszel egyebet, mintsem tulajdonodat a tengerbe öntöd. Tudod te, hogyha bár az Isten nevében kérőknek osztod is szét pénzedet, amely ez által már kikerül hatalmad alól, de mégis számadással tartozol érte? Ezért, ha rám hallgatsz, szabjál határt a szükséget szenvedők számára kiosztott pénznek, mert ezzel sokakon segítesz, és viszonzásul Istentől kegyelmet, és nagyobb, figyelmesebb törődést szerzel a magad számára”. Olimpiáda hallgatott a püspökre, és az ő bölcs tanácsa nélkül sohasem döntött tulajdona felett. Sokak számára, akik szerettek mások javaiban dúskálni, ez nem tetszett. Mivel ezután már nem kapták meg az általuk elképzelt és kért javak mennyiségét, megváltoztatták az eddigi hamis képmutatásukat, és rosszakaróan káromolták, vádolták Olimpiádát.

Erre az időre tehető Olimpiáda hazájának déli részén történő női monostor építése. Először 50, majd később 250 szűz lakott benne. A monostor apácái között Olimpiáda néhány rokona is volt: Eliszandia, Martira és Palládia, akiket a későbbiekben Aranyszájú János diakonisszákká szentelt.

Explore posts in the same categories: Szentek élete

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: