Szárovi Szent Szerafim ereklyéje


Amikor 1920-ban Szárovból el akarták szállítani az ereklyéket, a komiszárok engedélyezték, hogy néhány napig még a kolostorban maradjanak, és a nép elbúcsúzzon tőlük. A nép könnyeivel öntözte és búcsúzott Szerafim bátyuskától…

A szárovi monostort bezárták, a Szent ereklyéit komiszárok elkobozták, és ismeretlen helyre vitték. Azóta semmit sem tudtunk róluk. Csak a Szent jövendölése maradt fenn, miszerint „az ő teste nem fog Szárovban pihenni…”. A „glásznoszty” időszakában sikerült több dokumentum nyomára bukkanni, melyek szerint az ereklyéket átadták a moszkvai Donszkoj monostornak az ún. Vallásellenes Művészeti Múzeumnak.

Miután ezt a 30-as években az ún. „istentelen ötéves terv” időszakában, mely azt tűzte ki céljául, hogy az emberekből az istenhitet végleg kiirtsa, bezárták, az ereklyéket átadták a moszkvai Központi Ateista Múzeumnak. Fennmaradt rajtuk a múzeum raktári jelzete. Ezt a múzeumot 1946-ban bezárták, s ezután az ereklyéknek nyoma veszett, úgy tűnt, véglegesen.

1991. január 11-én éjfélkor a Néva parti hófödte térség felett szörnyű mennydörgés hallatszott, és a villám fénye egy pillanatra egész Pétervárt bevilágította. A dörgés olyan erős volt, hogy sokan felébredtek és kinéztek az ablakon.

Ugyanezen a napon a Néva vize váratlanul emelkedni kezdett, s a szokásos szintnél két méterrel magasabbra növekedett. Másnap még a központi újságok is beszámoltak erről az „időjárási rendellenességről”. Ezzel a „jellel” adta hírül  Szárovi Szent Szerafim, hogy letelt a száműzetés ideje és elérkezett szent ereklyéinek megtalálásának ideje.

A Vallástörténeti és Ateista Múzeumban véletlenül bukkantak rá egy leltározás során. A múzeum munkatársai a szőnyegosztályon ismeretlen tárgyat találtak, amire korábban sohasem figyeltek fel. Amikor kibontották, egy kis talapzatot találtak, rajta egy gézbe és vattába bugyolált ismeretlen szent ereklyéi. Teljesen ép csontok, hajjal és szakállal borított fej, kezein kétujjas gyapjúkesztyű, kis csizmák.

A múzeum munkatársa elmondta, hogy amikor felhajtotta a fehér kézelő hajtókáját, előtűnt az aranyszálakkal hímzett felirat: „Szent atyánk, Szerafim, imádkozzál Istennél érettünk.” „Amikor megláttam Szerafim nevét, mindjárt rájöttem, hogy ki is az, akit megtaláltunk. Hiszen Szerafimunk csak egy van!”

1991. január 11-én, délután 4 órakor a pétervári Kazanyi székesegyházban – az említett múzeumban – a templom közepén egy aranybrokáttal bevont emelvény állt. Előtte állt II. Alexij, aki azért jött Moszkvából, hogy átvegye az ereklyéket. Két püspök több pappal a templom mélyébe vonul, hogy az ereklyéket előhozza. A várakozás csöndje üli meg a templomot, olyan csönd, amelyről azt mondják „angyal repült át fölöttünk”.

„Itt éltünk ebben a városban és számtalanszor elmentünk a székesegyház mellett anélkül, hogy tudtuk volna, titokban ki nyugszik itt, milyen szent ereklye”.

Most pedig a múzeumi raktárárak sötétjéből tündöklő arany takaróban, főpapok és papok hozzák elő a székesegyház közepére. A pátriárka hosszasan állt, mintha megdermedt volna, majd odament és hódolt Isten Szentje előtt. Pontosan hetven esztendeig tartott Szent Szerafim ereklyéinek ateista fogsága. A Szent, úgymond osztozott az ország sorsában.

Beszédek hangzottak el az ereklyék előtt. A pátriárka azt mondta, hogy az elemi erővel feltörő ateizmus, amely végigdübörgött a világon, a végéhez közeledik. Az istentisztelet alatt a székesegyházban nagy öröm áradt szét, mely eltöltötte a jelenlévőket. Úgy tűnt, mintha Szentéletű Szerafim láthatatlanul köszöntött volna mindenkit az ő szokásos szavaival: „Boldogságom!”.

Szárovi Szerafim megjövendölte szentté avatásának idejét is: „Nyár közepén húsvéti ének szava csendül”. És valóban! Oroszföldön 1903 nyarát „szárovi húsvétnak” nevezték el, mert ekkor avatták szentté. Az ünnepségre mintegy 150 ezer ember gyűlt össze, élükön a cárral.

Az ereklyék második feltalálása feletti öröm csak a húsvétihoz hasonlítható. Szerafim szavaival élve „téli húsvétnak” is nevezhetnénk, mert tél közepén tavaszi vihar hangjai hallatszottak, és a Néva partján „Húsvéti ének szava csendült”.

Csaknem egy hónapon keresztül tartott a „téli húsvét” a Néva partján. A Nyevskij Lavra Szentháromság székesegyházában volt kitéve az ereklye. Naponta elimádkozták a Szent tiszteletére írt akathisztosz himnuszt. Fel-fel hangzott a húsvéti köszöntés: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Hiszen maga a bátyuska is minden évszakban így köszöntötte a hozzá érkezőket.

Teljesednek Szent Szerafim jövendölései. Beteljesedett az utolsó is, miszerint halála után Szárovból Gyivejevoba költözik és ott világraszóló vezeklést hirdet. Nyáron körmenetben vitték végig Oroszföldön, egész Gyivejevoig.

Russzkaja Misl, Párizs, 1991.

Advertisements
Explore posts in the same categories: Szárovi Szent Szerafim

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: