Hagia Sophia – templom, mecset, múzeum


hagiasophianewMint ahogy az lenni szokott, a nagy emlékmű története egy jóval régebbi építmény helyén kezdődött – egy templom helyén, melyet Theodosziosz császár idejében felújítottak. De még I. Konstantin építtette, aki maga volt az első a római császárok közül, ki keresztény hitre tért, áthelyezvén székét Bizáncba, és létrehozta azt, amit mi úgy ismerünk, hogy Konstantinápoly – Konstantin városa.

Konstantin nem csupán elhagyta Rómát, de a Boszporusz partján egy keresztény város építéséhez fogott. Bár még a művészet, építészet a nyugati pogányság befolyása alatt állt, jelentős mértékben átvette és magán viseli a keleti, jellegzetes keresztény nyomokat.

Kis Ázsia, Szíria, Palesztina – azok a területek, ahol az új hit terjedt és erősödött, közelebb álltak az új fővároshoz, így ezek adták számára a mestereket, alkotó művészeket. Már az V-VI. században új kultúrális irányzat alakult ki a művészetben és építészetben – bizánci, mely keresztény dogmákon alapszik.

Az első keresztény templomok a pogány templomokra emlékeztettek (gyakran egyszerűen azok is voltak) – derékszög alakúak, hosszú oszlopsorokkal. Ezek valódi elnevezése : bazilika. De épültek úgynevezett központi templomok is – sokszögű, kör alakú építmények, messzemenőkig szorosan kötődve a római paloták és termek architektúrájához.

Úgy tartják, hogy Kelet volt a kupolák hazája. Az egyedi forma és esztétikum lehetőségei tették lehetővé a grandiózus építkezéseket, elkápráztatva azokkal bennünket mind a mai napig. Így a bizánci templom jellegzetes sajátosságává vált a központi kupola, elhagyva a klasszikus bazilika formát.

Ilyen lett Szent Szofia temploma is, a Hagia Sophia. A császár híres építészeket hívott meg, a kelet-hellén régió nagy mestereit – Anthimiuszt és Izidort – valamint a munkások ezreit gyűjtötte össze. Az akkor még mindig hatalmas birodalom minden részéről hordták össze az építkezési anyagot, jöttek vájárok és kőfaragó mesterek Efezusból, Athénből, Delphiből. Egyiptomból, a Nap templomából hatalmas, drága oszlopfőket hoztak.

Igen, az új építése a lerombolt régi részeinek felhasználásával történt – mert nem kevés volt azon régi pogány templomok száma, melyeket szétszedtek, vagy leromboltak….
Ez a hatalmas építkezés mindössze öt évet vett igénybe (!), és a bizánci adófizetők 36 tonna aranyába került. Mert ez nem csupán egy hatalmas templom volt, de a birodalom hatalmi szimbóluma, és az új keresztény hit győzelmi jelvénye is…

Az eredmény minden várakozást felül múlt – 537 december 27-én a hatalmas építményt felszentelték:

„Dicsőség Istennek, aki lehetőséget adott nekem befejezni ezt az építkezést. Legyőztelek, ó, Salamon!” – kiáltott fel Jusztiniánusz császár.

Hogy mennyire így volt, azt bizonyítja az is, hogy még ma is ugyanúgy elkápráztatja az embert a templom formája és belseje, annak ellenére, hogy a hajdani pompájából mára már nagyon, de nagyon kevés maradt…

A 15 évszázaddal ezelőtti építmény, melyet öt év alatt építettek, még ma is elkápráztat méreteivel – a kupola átmérője 31 méter, magassága 55,6 méter, térfogata 7500 négyzetméter! Ez az óriási központi kupola hatalmas oszlopokon nyugszik. A félkupolás átmenetek csodálatos könnyedséget kölcsönöznek az építménynek. Körös-körül a főkupolán és a falakon elhelyezett számos ablak járul hozzá az építmény szépségéhez,…

A templom belső díszítése is nagyon gazdag volt. A márvány, a finom kőfaragások és természetesen a mozaik, valamint az aranyozások, a felhasznált anyagok minősége, a kivitelezés művészi gondossága mind emelte az épület magasztosságát.

A Hagia Sophia története, mint minden más nagy alkotásé, összességében drámai. A török hadsereg támadása következtében, 1453-ban, Konstantinápoly elesett. Mintegy 900 évvel a felépítése után, a Szent Sophia boltívei alá belépett II.Mohamed.

Erről az eseményről így beszél a legenda: Konstantinápoly elfoglalása napján a győzedelmeskedő lóháton vonult volna be a szentélybe. A templom utolsó védelmezői elszántan harcoltak, olyannyira, hogy a templom bizánci és török elesettek tetemével telt meg. Ezeken átgázolva vonult be II.Mohamed, viszont a ló megijedt, és felágaskodott, ezzel rákényszerítve a nyeregben ülőt, hogy véres kézzel keljen át az oszlopok között…

Az orthodox templomot mecsetté alakították át. A keresztény szentek ábrázolásait bemeszelték, vagy egyszerűen megsemmisítették, a díszítéseket felváltották saját ábrázolás-mintáikkal, hatalmas feliratokkal – idézetekkel. A fő hajóban Mekka irányába tájolva , katedrát helyeztek el, honnét ötszáz évig hirdették a Próféta tanításait, valamint egy külön katedrát helyeztek el a szultán számára.

Maga az épület jelentősebb változtatások nélkül maradt fenn, a minaretek, támfalak és más kiegészítések kivételével.

A XX. században a török hatalom elfogadta a rendeletet, miszerint a mecsetet múzeummá alakítják át, valamint engedélyezték a fennmaradt mozaikok megtisztítását, és a felújítás megkezdését.

Az épületbe öt magas ajtó vezet. Az előcsarnok nem más, mint maga a régi bazilika előtere, amiről már szóltunk. Már itt megcsodálható az építészet művészeinek remeke – a faragott márvány és az aranymozaikok. Ezek között a híres jelenet:
Krisztus a trónon, és a térdeplő császár, VI. Leó, mely a középső bejárat felett van elhelyezve.

Az előtérből további kilenc hatalmas ajtón át lehet beljebb jutni, ahol csoda történik…az isztambuli utcák forrósága és káosza messze a múltban marad. És maga az egész életünk is olyan megmagyarázhatatlan és titokzatos lesz, mindössze a feloszló reggeli köd szállingózik az enyhe szélben. De mégis mindez a templom magasztosságát és monumentális jellegét nem nyomja el, sőt kiemeli, fölfelé ível, a kupola mérhetetlen magassága felé.

A hatalmas hajó a maga magasztosságában tárul elénk: a sok ablak, az arany mozaikok – jellegzetes bizánci mozaikok – bár szám szerint nem sok, de gyönyörű épségben fennmaradtak: „Istenszülő a trónon”, angyalok és kerubok az apszison. Viszont a helyreállítási munkák folynak, és a hatalmas állványok, melyek a kupola magasságába emelkednek, reményt adnak az elveszett újjászületéséhez…

És csodálatos, hogy újra láthatóak azok a mozaikok, melyek alatt a nagy tanító, Aranyszájú szent János hirdette Krisztus Evangéliumát… Ilyen a Hagia Sophia, a Szent Szofia, az Isteni Bölcsesség temploma, az emberi alkotások egyik legnagyobbika, valamint ritka lelkierő helye.

Explore posts in the same categories: Írások

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: