Add, hogy lássak!


Jézus megkérdezte: „Mit akarsz tőlem?” – Lk 18, 35-43.

Sokszor és sokféleképp fogalmazzuk meg magunkban azokat a kéréseket, kérdéseket, melyekkel Istenhez fordulunk. Sokszor tapasztaljuk meg azt, hogy Isten segítségünkre siet és megsegít bennünket a szerint, ahogy azt kértük.

Van rá példa, hogy fohászkodásunk, kérelmünk nem nyer meghallgatást. Keserűen vesszük ezt tudomásul, és káromló szavakra fakadunk, és azt mondjuk: Elhagyott az Isten.

Isten soha senkit nem hagy el. Mindig az ember az, aki jó messzire igyekszik eljutni Isten közelségéből. Bármennyire is tudja, hogy másban, másnál nem talál megoldást problémáira, de mégis elrugaszkodik, kipróbálni akarván mindazt, ami Isten szentségén kívül van.

Az ilyen ember, ha csalódottságának ad hangot, akkor, amikor Istentől elrugaszkodva, elvakultan keresi boldogságát, de vigaszra nem talál, kiteszi magát annak a veszélynek, hogy Isten iránti gyűlölet ver gyökeret lelkében. Nagy veszély ez.

Ebben, és az ehhez hasonló helyzetben hánykolódó ember felkapja a fejét, amikor Jézus csodáiról hall, és mint ama tömeg rohan, esztelen kiabálásba kezd, és azt akarja elhallgattatni, aki éppen szíve tisztaságában kiált az Úrhoz: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

Emlékezzünk csak: Mózes hol fedezte fel Istent? Nem a viharban, nem a földet rengető zengésben, hanem lágy szellő fuvallatában…

A vak ember, mondhatjuk, élete nagy lehetőségét vélte felfedezni Krisztus közeledtével – nem tévedett. Amikor hozzánk van közel a Megváltó egyes élethelyzetekben, képesek vagyunk-e felismerni, vagy pedig önző, és értelmetlen okoskodásunk, össze-vissza kiabálásunkban elmulasztjuk a lehetőséget?

Mennyien tolakodtak azon a napon is Krisztus körül, hányak arcán a csodálkozás és az ámulat mutatkozott, mégis egyikük sem jutott el lelki szemeivel való, olyan magas fokú tisztánlátásra, hogy üdvösségére szolgáljon a Krisztussal való találkozás…

Valahányszor a templom felé visz utunk, valahányszor a szent Titkokhoz igyekszünk, készítsük fel lelkünket, elménket erre a találkozásra oly mértékig, hogy megnyíljanak lelki szemeink az Igaz látására, mert ez által Isten látására leszünk méltóvá.

Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: