Tiszteletreméltó Murin Mózes


GetImageDetailEgyiptom földjén élt egy Mózes nevezetű gonosztevő, származását tekintve, morcos tekintetű etióp volt. Korábban egy gazdag úrnál volt szolgáló, de mivel gyilkosságot követett el, ura elkergette. Ezek után Mózes a gonosztevő csoporthoz szegődött el, akik látván hatalmas termetét és erejét, valamint nyers jellemét, megtették vezetőjüknek. Így élt mindaddig, amíg el nem érkezett ahhoz a ponthoz, hogy bűnbánatot tartson és Istennek tetsző életet éljen. A szentek megtérésük előtt elkövetett bűnei nincsenek elrejtve, hogy így nyilvánuljon ki Isten irgalma a megtérőkkel szemben, amikor elkülönül a tisztességes a tisztességtelentől, amikor a bűnösből igaz ember válik. Mózes barátaival sok gonoszságot követett el. Törvénytelenségek sorozata és vér is tapadt kezéhez. Ezért elhíresült a többi gonosztevő között és mindenki félt tőle. Nagy haraggal volt egy bizonyos pásztor iránt, aki juhokra vigyázott. A pásztor kutyái többször akadályozták Mózest a rablásban. Amikor Mózes tusomás szerzett róla, hogy a pásztor a Nílus szemközti partján, hozzá közel legeltet, elhatározta, hogy megöli. A Nílus folyó akkor tele volt vízzel, mivel áradás volt. Mózes ruháját a fejére kötve, kardját a szájában tartva, úszni kezdett. A pásztort figyelmeztették, ezért még mielőtt Mózes átkelt volna a folyón, otthagyva a nyáját, elmenekült arról a helyről. Miután Mózes nem találta a pásztort, leölt négy kövér juhot, össze kötözte őket és vissza úszott velük a túlsó partra. Megnúzta mindet, a húst megette. A bőrükért kapott pénzen bort vett és mind megitta. Sokáig élt így Mózes, mígnem felismerte törvénytelenségeit, mivel Isten megkönyörülve rajta bűnbánatra hívta. Töredelmes lett szívében, vezekelt bűnei miatt, ott hagyta bűntársait, egy pusztában álló monostorba vonult, ahol át adta magát a szolgálatnak, és engedelmeskedett az igumennek és testvéreknek egyaránt. De mindenek felett Istennek. Korábbi bűneit megvallva és bánva, éjjel-nappal könnyeit hullatta. Mindent, amit csak kiróttak rá, haladéktalanul elvégzett, miáltal elhíresült a testvérek között. Egy idő után Mózes magányba vonult, ahol buzgó bűnbánatban igyekezett megtisztulni, minden gondolatát Istenre irányítva. Egyik alkalommal a magányban élő bűnbánó Mózest négy gonosztevő támadta meg cellájában, akik nem tudták, hogy pont Mózest támadják meg. Mózes legyőzte őket, majd mint búzakévét, összekötözte őket, vállára vette, és elvitte őket a monostorba, ahol a templom mellett így szólt a testvérekhez: Mint parancsoltok, testvérek, hogy tegyek velük? Nem akarok senkit se bántani, de ők maguk jöttek hozzám, én meg elhoztam őket hozzátok. A testvérekmegparancsolták, hogy oldozza el,és engedje őket szabadon, mondván: Mi nem ölhetünk meg senkit. Miután a gonosztevők felismerték, hogy Mózes az, aki korábban vezérük volt, csodálkoztak ezen a nagy változáson. Dicsőítették Istent, megalázkodtak, és búnbánatot tartottak, majd beléptek a monostorba. De nem csak ez a négy, de sok más gonosztevő is, aki halotta, hogy Mózes, a nagy vezér, bűnbánatot tartva, monostorban él, maguk is elhagyván gonosz életmódjukat, követték Mózes páldáját. Mózest bűnbánattartó fáradozásaiban erősen támadták a gonosz lelkek, mindenféle tisztátalan gondolatokkal gyötörve. Lángra lobbantva lelkében a gonoszság vágyát, hogy vissza térjen korábbi életmódjához, ahogy azt maga mesélte el a testvéreknek: Hatalmas kellemetlenségeket kellett elszenvednem, harcolva a test vágyaival, majdhogynem átlépve szerzetesi fogadalmaimat. Megátogatta Izidor atyát, kinek feltárta szenvedését. Izidor atya azt válaszolta: ne szomorkodj, ne csüggedj, testvér! Hiszen a lelki harcokban te még nagyon kezdő vagy, ezért támadnak téged oly nagy erővel a gonosz lelkek, mert azt vélik, felkeltik benned korábbi hajlamaidat. A győzelem érdekében azt ajánlomneked, tartsd meg a mindennapi böjtöt, és semmiképp sem egyél sokat. Hasonlóképp, ahogy a kutyák, hozzászokva ahhoz, hogy a piactérek a kidobott csontokra várjanak, és míg a piac nyitva, addig nem is tágítanak onnét. Amikor azonban a piac bezár, a táplálék hiánya máshova vezeti őket. Ugyanígy a gonosz lelkek az ember közelében tartózkodnak, és a jóllakásik táplákloznak. Azonban, ha te betartod a böjtöt és az önmegtartóztatást, földi tagjaidat kordában tartva, így a böjt által elzárod a torkosság útját. Amikor pedig nem engedet, hogy a torkosság uralkodjon feletted, ami a bűnös vágyak tüzét táplálja, akkor a gonosz, kiéhezve, bánatosan távozik tőled. Isten szolgája, Mózes, visszatért és bezárkózott cellájába, ahol a mindennapi böjt betartásán fáradozott. Mindössze napnyugta után evett egy kis kenyeret. Sokat dolgozott és napjában ötvenszer kellt fel imádkozni térdhajtások kíséretében. Amennyire kitartó volt Mózes a böjtben és a munkában, ugyanolyan erővel támadta őt a testi kívánságok démona, nem távozva tőle. Ekkor felkerekedett és ismét elment Izidor atyához, mondván: -Atyám! Nem bírok a cellámban maradni, mert szörnyen gyötörnek a testi szenvedélyek. A boldogságos Izidor ekkor a saját külön cellájához vitte őt, és azt mondta neki: -Nézz nyugat felé! Mózes oda nézett és rengeteg szörnyűdémont látott, aki hiábavalóságban tobzódtak, és készen áltak a harcra. Ezek után azt mondta Izidor atya: -Most pedig fordulj meg és nézz kelet felé. Mikor Mózes kelet felé fordult, megszámlálhatatlanul sok fényességes angyalt látott, akik szintén készen álltak a harcra. Ekkor szent Izidor azt mondta Mózesnek: A nyugaton lévők harcot viselnek Isten szentjei ellen, akik pedig keleten, segítségükre vannak a tisztességgel küzdőknek. Tudd, hogy sokkal többen vannak azok, akik segítenek, mint azok, akik ellenünk fordulnak. Mózes megerősödve a látványtól és az atya szavai által, visszatért cellájába és folytatta a küzdelmet. A gonosz pedig továbbra is támadta, sőt nagyobb erővel igyekezett győzelmet aratni felette. Ezért felkellt, és egy másik szerzeteshez ment el, mondván: -Mit tegyek, atyám? A látomások elhomályosítják elmémet, gerjesztik testemet, a szenvedélyek édességével csábítanak, hogy vissza térjek korábbi bűnös életemhez, megzavarva enegem mindeféle látomásokkal. Az atya azt mondta: -Azért szenvedsz, mert nem tartóztatotd meg elmédet a szenvedélyes képzelgésektől. Tedd azt, amit mondok neked: add át magad a virrasztásnak, lassan, fokozatosan szokjál hozzá párosítva ezt éber, buzgó imádsággal. majd megszabadulsz ettől a harctól. Mózes megfogadta a jótanácsokat, visszatért cellájába és elkezdte megtanulni a virrasztás módszerét. Egész éjszaka állva imádkozott cellájában. Nem hajtotttérdet, nehogy erőt vegyen rajta az álom, és nem sokat gondolva saját dolgaira. Hat évet töltött így el, de a gonosz nem távolodott tőle, gyötörve lelkét a testi kívánságokkal. Így tette őt Isten próbára, mint aranyat a tűzben, hogy a többi szenvedővel elnyerje a dicsőség koronáját. Ezek után Mózes nehezített helyzetén. Éjjelente kinet cellájából, és titokban, hogy senki se tudja, minden szerzetes cellájánál meghordta vízzel az üres vödröket. Jóllehet a vizet nagyon messziről kellett hozni. Voltak olyanok, akik hajlott koruk miatt képtelenek voltak elmenni vízért. Ezeknek Mózes minden éjjel megtöltötte edényeiket vízzel. Ez a cselekedet viszont még gyűlöletesebbé tette Mózest az ördög szemében. Újabb gonoszságot tervelt ki ellene. Egyik alkalommal, amikor Mózes a kút felé hajolt, hogy vizet merítsen, a gonosz egy hatalmas ütést mért a hátára egy fadarabbal. Mózes mint egy halott feküdt a kút mellett. Reggel, amikor a szerzetesek vízért jöttek, rátaláltak és jelentették Izidor atyának, aki eljött a testvérekkel és a templomhoz vitték Mózest. Egy teljes évig tartott Mózes gyógyulása. Ekkor azt mondta neki Izidor atya: -Mózes testvér! Ne harcolj a démonok ellen erődön felül, de bizalommal és mértéktartóan. Krisztus legyőzhetetlen katonája erre azt válaszolta: -Nem hagyom abba a harcot addig, amíg az álom általi hiú ábrándok békén nem hagynak. Erre az atya azt mondta: -Urunk Jézus Krisztus nevében mondom, hogy most már békén hagynak téged a szenvedések, most már békére lelsz. Bizalommal közeledj és részesülj Krisztus Urunk Isteni titkaiban, Testében és Vérében. Tudd, hogy ezt a nehéz küzdelmet azért engedte meg Isten, hogy ne légy felfuvalkodott, beképzeld elmédben. Nehogy böjtölésed és más küzdelmed következtében ne uralkodjon el rajtad a gőg, és ezáltal el ne bukjál. Ezt hallván Mózes, részesült aszent Eukarisztiában. Vissza költözött cellájába, és békében folytatta lelki fáradozásait. Böjtben és hallgatásban élt tovább, megszabadulva a gonosz támadásaitól. Egy bizonyos idő elteltével megkérdezték Mózest: nyugtalanítják-e még a szenvedélyek? Mózes azt válaszolta: – Amióta Krisztus szolgája, Izidor imádkozott értem, már nem szenvedek a test vágyakozásai miatt. A sok gyötrődés után, amelyet a kísértések miatt szenvedett el Mózes, lelki nyugalomra talált. Isten irgalmából ettől kezdve kísértések nélkül teltek napjai. De ezzel a nyugalommal együtt hatalmas erőt is kapott Istentől a gonosz lelkek felett. Eltelt a Szentlélek kegyelmével, és dícséretes lett a testvérek között. Jótéteményei következtében a fejedelem is tudomást szerzett Mózesről. Felébredt benne a vágy, hogy lássa Mózes atyát. Erről Mózes is értesült, hogy maga a fejedelem akarja meglátogatni, azonban arra gondolt, hogy elbújik a mocsárban a nádasban. A fejedelmet kísérő szolgák, amikor találkoztak Mózessel, megkérdezték: – Hol van Mózes atya cellája? Azt válaszolta: – Mit akartok tőle? Ő egy esztelen öreg, mindenestül hazug és bűnös életet folytat. Azok meghallgatván ezen beszédet, tovább mentek. Amikor pedig a templomhoz értek, a fejedelem azt mondta a papoknak: -Hallottam egy bizonyos Mózes atyáról, és azért jöttem ide, hogy áldását kérjem. Azonban találkoztunk egy szerzetessel, aki Egyiptom felé ment, és amikor arról kérdeztük, hogy hol lakik Mózes atya, akkor ő káromolta, és esztelen öregnek, hazugnak nevezte, olyannak, aki bűnös életmódot folytat. Mikor ezt meghallották a szerzetesek, nagyon elszomorodtak. Majd megkérdezték, hogy nézett ki az a szerzetes, aki ilyen hazugságokat beszélt eme szent férfiről? Ők azt válaszolták: -Magas termetű, morcos arcú, szegényes ruházatban. A papok azt válaszolták: -Bocsássatok meg, de akkor az maga Mózes atya volt, és ahogy nem akarta felfedni kilétét előttetek, úgy nem akarta elfogadni tőletek a dícséretet sem, ezért mondott magáról badarságot, mintha valaki másról beszélne. Nagy lelki hasznára vált ez a fejedelemnek, és Istent dicsőítve távozott. Hasonlóképp viselkedett Mózes, valahányszor világiak jöttek hozzá. Tette ezt annak ellenére, hogy vendégszerető volt, és minden hozzá érkezőt szeretettel fogadott. Az átutazó testvéreket is. Az idegenek szeretetéről vele kapcsolatosan a következő esetet jegyezték fel: Egyszer mindenkinek megparancsolták, hogy egész héten böjtöljenek, majd készítsék el a Pászkát. Néhány testvér Egyiptomból azonban épp átutazóban volt Mózes atyánál. Az öreg egy kevéske főtt ételt készített számukra. Amikor viszont szomszédjai meglátták, hogy füstöl a kémény, akkor azt mondták a papoknak: – Mózes megszegte a parancsot és ételt főz magának. A papok erre azt válaszolták, hogy majd, amikor eljön az összejövetelre, akkor kérdőre vonjuk – Mindenki előtt ismeretes volt Mózes szigorú böjtje. Szombaton Mózes eljött a templomba a közös éneklésre. Ekkor az összes pap jelenlétében ezt mondták neki:
– Mózes atya! Te megszegted az emberek parancsát, de teljesíteted Isten parancsát.

Explore posts in the same categories: Szentek élete

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: