Radonyezsi Szent Sergij


Sergej - rad.Radonyezsi Szent Szergij 1314. május 3. – 1392. szeptember 25. Szent Szergij egy Rosztov környéki faluban született Kirill és Maria gazdag és tekintélyes bojárok családjában. Az Úr még édesanyja méhében kiválasztotta. Szent Szergij életírásában olvashatunk arról, hogy a Szent Liturgián a még meg nem született, édesanyja méhében fekvő gyermek háromszor felkiáltott. Isten Szent Kirillnek és Szent Máriának fiúgyermeket adott, akit Bertalannak (Bartolomejnek) neveztek el. Kora gyermekkorától szerette az aszketikus életet. Életírása szerint csecsemőkorában szerdán és pénteken visszautasította az anyatejet. Ezt látván anyja teljesen elhagyta a húsevést. Hétéves korában bátyjával, Istvánnal és öccsével, Péterrel együtt tanulni küldték. Testvére jó tanulók voltak, azonban Bertalannak nehezen ment a tanulás, annak ellenére, hogy a tanító külön foglalkozott vele. A szülők ezért gyakran megfedték, a tanító gyakran megfenyítette, tanulótársai pedig gyakran kigúnyolták a gyermeket. Ezért Bertalan könnyek között imádkozott Istenhez, hogy adja meg neki a „könyvek tudományának” megértését. Egyszer Bertalant apja kiküldte a mezőre. Útközben egy öreg szerzetes képében Isten angyala jelent meg neki: az öreg egy tölgyfa tövénél állt és imádkozott. Bertalan odament hozzá, meghajolt és várta, hogy a sztarec befejezze az imát. Az öreg megáldotta a gyermeket, megcsókolta és megkérdezte, hogy mit akar. Bertalan így válaszolt: „teljes szívemből szeretném megtanulni a betűket, Szent Atya, imádkozz értem Istenhez, hogy segítsen megismernem a betűket”. A szerzetes imát mondott Bertalanért, újra megáldotta a gyermeket és így szólt: „Ettől fogva gyermekem, Isten megadja neked a betűk megértésének tudományát, magasabbra jutsz majd testvéreidnél és kortársaidnál is”. Az öreg távozni készült, de Bertalan meghívta őt a szüleihez, akik tisztelettel fogadták a vándor szerzetest. Étellel kínálták, de az öreg azt mondta: a testi étel előtt a mennyei kenyeret kell befogadni. Kinyitotta a zsoltároskönyvet és odaadta a gyermeknek, hogy olvasson fel belőle. Bertalan hibátlanul kezdett olvasni, szülei pedig nagyon csodálkoztak a változáson. Az öreg szerzetes ekkor kijelentette: „Nagy lesz fiatok Isten és az emberek előtt. A Szent Lélek kiválasztott edénye válik belőle”. Ettől fogva a szent gyermek minden nehézségek nélkül olvasott és megértette a könyvek tartalmát. Különleges szeretettel mélyült el az imádságban, részt vett minden Istentiszteleten. Már gyermekkorában szigorúan böjtölt, szerdánként és péntekenként semmilyen ételt nem vett magához. 1328 körül a család Radonyezsbe költözött. Amikor idősebb gyermekeik megházasodtak, Kirill és Mária kolostorba vonultak. Később, megözvegyülése után, Bertalan bátyja István is szerzetes lett. Szüleik halála után Bertalan és István a Radonyezs közeli erdőbe vonultak, ahol remeteéletet éltek. Feognoszt metropolita áldásával fatemplomot emeltek a Szent Háromság tiszteletére. Azonban István hamarosan egy moszkvai kolostorba vonult. Bertalan 1337. október 7-én lett szerzetes, szerzetesi nevét Szergiosz vértanú (emléknapja október 7.) tiszteletére kapta. Továbbra is remeteéletet élt az erdőben, azonban híre hamarosan elterjedt a szerzetesek között és sokan keresték fel lelki tanácsokért. Szent Szergij mindenkit nagy szeretettel fogadott, és hamarosan szerzetesi közösség alakult ki mellette. A szerzetesek, és maga Szergij is sokat dolgoztak: erdőt irtottak, vizet hordtak, búzát ültettek, kenyeret sütöttek, ruhát készítettek. A nehéz fizikai munkához elmélyült imádságos élet párosult: szigorú böjt, virrasztások. 1354-ben Afanaszij volhiniai püspök Szegijt szerzetespappá avatta és a közösség igumenjének rangjára emelte. Az igumen továbbra is részt vett a szerzetesek nehéz munkával töltött életében. Szent Szergij híre Konstantinápolyba is eljutott, és Filofej patriarcha egy keresztet küldött és okiratban adta áldását, és azt ajánlotta Szergijnek, hogy koinobita kolostort alapítson. Szergij a patriarcha levelével felkereste Alekszij moszkvai metropolitát, akinek tanácsára szigorú rendtartású kolostort hozott létre. Ám miután a szerzetesek lázadozni kezdtek a rendtartás szigorúsága miatt, Szergij elhagyta a közösséget. A Kirzsacs folyó mentén az Örömhírvétel emlékére új kolostort alapított. Távozása után a régi közösség kezdett felbomlani, ezért a szerzetesek Szent Alekszij metropolitát kérték, hogy segítsen Szergijt visszahívni. Szent Szergij engedelmeskedett a metropolitának, visszatért Radonyezsbe, az új kolostor élére pedig egy tanítványát állította. Szent Szergij még életében megkapta a csodatevés ajándékát. Csodáinak híre is gyorsan terjedt az országban, és még távoli helyekről is érkeztek hozzá segítségre váró betegek. Az emberek előtti dicsőség azonban nem rontotta meg a szentet, aki továbbra is a szerzetesi alázat mintaképe maradt. Szoros lelki barátság és szeretet fűzte Alekszij, moszkvai metropolitához, aki halála előtt kérte Szergijt, hogy fogadja el a metropolitai címet, vezesse az orosz egyházat, azonban a szent nem vállalta el ezt a nehéz keresztet. Az orosz föld ebben az időben a tatárok igáját nyögte. Dimitrij Ivanovics Donszkoj nagyfejedelem egy összecsapás előtt személyesen látogatott el Szent Szergij kolostorába, hogy áldását kérje. Szergij megjósolta a nagyfejedelem győzelmét. 1380. szeptember 8-án, az Istenszülő Születésének ünnepén az orosz seregek teljes győzelmet arattak Kulikovo mezején a tatárok felett, amivel megkezdődött Oroszország felszabadulása a tatár iga alól. Angyali életéért Szent Szergij mennyei látomásban részesült Istentől. Egyszer a szent az Istenszülő ikonja előtt imádkozott. Miután befejezte a kánont, leült és tanítványának Szent Mihejnek (ünnepe május 6.) azt mondta, hogy csodás látogatásban lesz részük. A következő pillanatban megjelent előttük az Istenszülő, Szent Péter és János apostolokkal együtt. A szokatlanul éles fény miatt Szent Szergij arcraborult, az Istenszülő pedig megáldotta és megígérte, hogy mindig védelmezni fogja a kolostort. Szent Szergij fél évvel halála előtt pontosan megnevezte elhunytának napját. Ezen a napon összehívta a testvéreket és a kolostor vezetésére szeretett tanítványának Nyikonnak (ünnepe november 17.) adott áldást. Lelke csendes ima közben távozott az Úrhoz 1392. szeptember 25-én. Halála előtt ezt kérte tanítványaitól: „Figyeljetek önmagatokra, testvérek. Mindenek előtt féljétek Istent, őrizzétek a lelki tisztaságot és legyen bennetek képmutatás nélküli szeretet…” Szent Szergij ereklyéit 1422 július 5-én tárták fel, utóda, Szent Nyikon idején (+1426). 1408-ban, amikor a tatár hordák megtámadták Moszkvát, a Szent Háromság kolostort is felégették. Nyikon igumen és a testvérek, elrejtvén a szent könyveket, ikonokat, kelyheket és más Szergijhez kapcsolódó emlékeket, a közeli erdőbe menekültek. A tatár támadás előtt Szent Szergij megjelent tanítványának és értesítette a közelgő megpróbáltatásokról, de megnyugtatta, hogy azok nem lesznek hosszantartóak és a kolostor újra fog épülni a hamuból. Az új, az életet irányító Szent Háromság tiszteletére emelendő templomot 1412-ben kezdték építeni. A templom építésekor tárták fel Szent Szergij romlatlan ereklyéjét. Ezt Dimitrij Donszkoj fejedelem jelenlétében ideiglenesen a régi fatemplomban helyezték el (ma a Szent Lélek templom áll ezen a helyen). 1426-ban ünnepélyesen vitték át az elkészült Szent Háromság kőtemplomba, ahol az ereklye a mai napig nyugszik. Szent Szergij szerzetesi iskolája – az általa és tanítványai és tanítványainak tanítványai által épült kolostorok hálózata egész Oroszországban – áldásos hatással volt az egész oroszországi Egyház életére. Az orosz kolostorok egynegyedét alapította Szergij és tanítványai. Az orosz nép „az orosz föld igumenje” jelzővel illette a Szent Háromság Házának alapítóját. Ilyen vagy olyan módon az elkövetkező évtizedek orosz szentjei mind Szent Szergijhez kapcsolódnak. Az Egyház megemlékezik Szent Szergij azon ismeretlen tanítványairól is, akiknek neve nem maradt fenn. A szentet, az imádságos szellem és az isteni kegyelem elapadhatatlan forrását, ortodox hívek nemzedékei keresik fel évről. Kolostorát 1744-ben emelték Lavra (főkolostor) rangra. Az orosz emberek Szent Szergijben országuk védőszentjét látják, nehéz időkben minden nemzedék Szent Szergij segítségét és közbenjárását kérte. Nem véletlen, hogy 1917 után, a bolsevikok a leghamarabb Szent Szergij Szent Háromság kolostorát verték szét, amelyet az Egyház csak a második világháború után kapott vissza. A „Szent Háromság Háza” a mai napig az Orosz Orthodox Egyház szellemi központja. Itt gyűlnek össze a Szent Lélek kegyelméből az egyházi zsinatok. A Szent Háromság Szent Szergij Lavra előljárója maga az Orosz Orthodox Egyház elöljárója, Moszkva és egész Oroszország patriarchája.

Explore posts in the same categories: Szentek élete

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: