Palamasz Szent Gergely


Hrihorij_PalamaNagyböjt második Vasárnapja

Palamasz Szent Gergely, Thesszaloniki érseke, a Teremtetlen Fényről szóló orthodox tanítás védelmezője, 1296-ban született Kis-Ázsiában. A török támadások elől családja Konstantinápolyba menekült és befogadást nyert II. Andronikosz Paleologosz (1282-1328) udvarában. Szent Gergely apja magas méltóságot viselt a császári udvarban, de hamarosan meghalt. Andronikosz maga gondoskodott az elárvult, de tehetséges és szorgalmas gyermek neveltetéséről és oktatásáról.

A császár azt szerette volna, ha Gergely állami szolgálatba lép, de az ifjú 20 éves korában az Athosz hegyre ment és novicius lett a Vatopedi monostorban. Szentéletű Vatopedi Nikodémosz (ünnepe július 11.) vezetésével indult el a szerzetesi életúton. Egy év múlva látomásban megjelent neki Teológus Szent János evangelista és védelmet ígért a számára. Gergely anyja és nővérei szintén szerzetesek lettek.

Szentéletű Nikodémosz halála után Gergely 8 éven keresztül Nikiphorosz sztarec vezetése alatt élt, annak halála után pedig Szentéletű Athoszi Athanasziosz Lavrájának közösségébe lépett át. Három év múlva, mivel szigorúbb remeteéletre vágyott, Glosszia kis remetekolostorába ment. E szerzetesközösség vezetője tanította meg a fiatalembert a belső, értelmi imára, amelynek hagyománya a szerzetesek között a IV. századi nagy remetéktől fogva fennmaradt. A XI. században Szent Szimeon Új Teológus munkássága nyomán terjedt el a belső ima gyakorlata az athoszi szerzetesek között. Ezt a mozgalmat nevezzük hészükhaszta (gör. hsucia – béke, hallgatás) mozgalomnak.

A török támadások veszélye miatt a testvérek Thesszalonikibe költöztek, ahol Gergely részesült a papság szentségében, azonban továbbra is remeteéletet élt. Szombatonként és vasárnaponként a nép közé ment, Szent Liturgiát végzett és tanította az embereket. Néha eljárt a városi értelmiségi fiatalság teológiai beszélgetéseire. Gergely körül egy kis remeteközösség alakult ki, amelyet 5 éven keresztül vezetett.

1331-ben újra visszatért az Athosz hegyre és a Nagy Lavrától nem messze fekvő Szent Szavvasz szkitibe költözött. 1333-ban a Szent Hegy északi részén fekvő Efszigenu monostor igumenjévé választották. 1336-ban visszatért a Szent Szavvasz szkitibe, ahol teológiai munkásságba kezdett, amelyet élete végéig folytatott.

A XIV. század 30-as éveiben a bizánci Egyházban olyan események történtek, amelyek során Szent Gergely az Orthodoxia egyik legnagyobb védelmezőjeként nyilvánult meg.

1330 körül Kalabriából Konstantinápolyba érkezett Varlaam tanult szerzetes. Az Athosz hegyre utazott, ahol megismerkedett az athoszi szerzetesek lelki és szellemi életével, a hészükhaszta mozgalommal. Az Isteni Lényeg felfoghatatlanságának dogmája alapján, eretnekségként támadni kezdte az értelmi, belső ima gyakorlatát. Varlaam vitába szállt a szerzetesekkel és be akarta bizonyítani a Tábor-hegyi Fény teremtettségét; kigúnyolta a szerzetesek életmódját és szellemiségét.

Szent Gergely védelmezte a Tábor-hegyi Isteni Fény orthodox tanítását: „A világi és hiú bölcsességgel elteltek, akik nem figyelnek a szellemi tudományban tapasztalt férfiakra, amikor hallanak arról a Fényről, amely megvilágosította az Urat a Színeváltozás hegyén és amelyet láttak az Apostolok, valami érzékit és teremtettet látnak ebben…, bár Maga a Fényben Feltündökölt a Tábor-hegyen világosan rámutatott, hogy ez a Fény teremtetlen, Isten Országának nevezvén azt (Mt. 16, 28)… Mindenütt jelen van a Mindenek Királya, és mindenütt ott van az Ő Országa, tehát az Ő Országának eljövetele nem annak egyik helyről a másik helyre vonulását jelenti, hanem az Isteni Lélek erejéből való megnyilatkozását…

Az Úr Színeváltozásának Fénye nem születik és nem tűnik el és nem vethető alá érzéki képességnek, és bár testi szemekkel szemlélhető…, de az Úr tanítványai a Lélek által bennük elért érzelmeik megváltoztatásán keresztül akkor a testből a szellembe változtak át…

Feltündökölt a Megvallhatatlan Fény és titokzatosan feltárult az Apostolok előtt… akkor, amikor (az Úr) imádkozott; ezzel megmutatja, hogy e boldog látomás szülője az ima, hogy a tündöklés az értelem és Isten egyesüléséből eredt és tárult fel, és mindenki részesül belőle, akik a jótettek és az ima szüntelen gyakorlatában elmélyülnek, értelmüket Isten felé irányítják. Az igazi szépséget csak megtisztult értelemmel lehet szemlélni.

A mi Urunk Jézus Krisztus Önmagától bírta ezt a Fényt. Ennek okából kifolyólag nem volt szüksége az imára ahhoz, hogy feltündököltesse Saját testét az Isteni Fénnyel, csak megmutatta, hogy honnan ered ez a Fény Isten szentjeire, és milyen módon lehet azt szemlélni: mert írva vagyon, hogy „az igazak fénylenek, mint a nap” (Mt. 13, 43), vagyis akiket teljesen átjár az Isteni Fény, meglátják Krisztust… Hiszzük, hogy Ő a Színeváltozásban nem más valamilyen fényt tárt fel, hanem azt, amelyet eltakart Őnála a test függönye; ez a Fény az Isteni Természet Fénye volt, ezért Teremtetlen és Isteni…”

Szent Gergely tanítását „Triádok a szent hészükhaszták védelmében” (1338) c. munkájában fejtette ki. 1340-re az athosz-hegyi szerzetesek Szent Gergely részvételével választ adtak Varlaam támadásaira. Ez volt az ún. „Szenthegyi tomosz”.

A Szent Szophia székesegyházban tartott 1341-es konstantinápolyi zsinaton vita alakult ki Szent Gergely és Varlaam között a Tábor-hegyi fény természetét illetően. 1341 május 27-én a zsinat elfogadta a szent érvelését arról, hogy Isten, aki elérhetetlen Saját Lényegében, olyan energiáiban tárja fel Önmagát, mint a Tábor-hegyi Fény, amelyek a világ felé irányulnak és érzékelhetőek, de teremtetlenek.

Bár Varlaam tanítását, mint eretnekséget, a zsinat elítélte, őt magát pedig kiközösítette, a palamiták és a varlaamiták közötti viták nem fejeződtek be. Varlaam követői voltak tanítványai, Akindinosz bolgár szerzetes és XIV. (Kalenasz) János patriarcha (1340-1347) és őket támogatta III. Andronikosz Paleologosz császár (1323-1341) is. Akindinosz számos traktátust írt, amelyekben szent Gergelyt és az athoszi szerzeteseket okolta az egyház életében kialakult vitákért. Szent Gergely részletesen cáfolta a vádakat. Ennek ellenére a patriarcha kiközösítette az Egyházból a szentet (1344) és börtönbe záratta, ahol a Gergely 3 évig raboskodott. 1347-ben, amikor XIV. Jánost a patriarchai trónon Izidorosz (1347-1349) váltotta fel, Palamasz Szent Gergelyt kiszabadították, a kiközösítést semmisnek nyilvánították és Thesszaloniki érsekének választották meg. 1351-ben a blakhernai zsinat ünnepélyesen orthodoxnak nyilvánította tanítását.

Szent Gergely három évvel halála előtt tért vissza Thesszalonikibe. Halála előtt megjelent neki Aranyszájú Szent János. Szent Gergely 1359 november 14-én adta át lelkét az Úrnak. 1368-ban Philotheosz patriarcha (1354-1355; 1362-1376) idején a konstantinápolyi zsinat szentté avatta, összeállíttatta életírását és istentiszteletét.

November 14 / november 27 , valamint a Nagyböjt Második Vasárnapja.

Explore posts in the same categories: Szentek élete

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: