Nagy Szent Bazil


Bazilvelky

Január 1/14

Szent Bazil a Kappadókiai Cezárea püspöke volt. Előkelő, sokgyermekes keresztény családból származott. A család anyagi helyzete megengedte, hogy Bazil kellően hosszú ideig tanulhasson. Széleskörű tudásra és szellemi műveltségre tett szert.
Tanulmányai befejeztével hazatért Cezáreába. Különböző hivatalok betöltősőre kérték fel, de Bazil a keresztséget választotta, melyről később ezt irta: „Mintha mély álomból ébredtem volna, hogy meglássam az evangélium igazságának csodálatos világosságát.“
Röviddel ezután szerzetessé lett, mert vágya volt a tökéletesség, és úgy érezte, hogy ez az út majd elvezeti oda. Megirta a közösségi élet szabályzatát. Melynek lényege a feltétel nélküli engedelmesség és szigorú fegyelem volt.
Bazil, mint a tettek embere, nem nézte tétlenül a türelmi rendelet utáni helyzetet, amikoris a hitvitákba a császárok önkényesen beleszóltak. Lassan eljutott arra az elhatározásra, hogy belép az egyház szolgálatába. Erre 364 –ben került sor, amikor pappá szentelték. Segédpüspöksége rövid ideig tartott, mert a helyi püspök halála után 370 – ben ő lett Cezárea új püspöke. Minden visszaélésre keményen lesújtott, nem tűrte a botrányokat. Mindig törekedett arra, hogy ne csak hatalomból cselekedjen, de meg is értesse az emberekkel indittatásait.
Népszerűsége nagy volt, örökölt vagyonát szétosztotta a szegények között. Előkelő származása ellenére tudta pártfogolni a szükséget szenvedőket. Nem elégedett meg azzal, hogy csak prédikációival szóljon a problémákról, de szociális központot is létre hozott. Ezzel bizonyitva, hogy nem csak a szavak, de tettek embere is.
Bazill jó pásztor volt az anyagi ügyekben, de még nagyobb volt lelkivezetőnek és teológusnak. A görög egyházatyák közül ő az első irodalmi értelemben vett képzett szónok.
Nem kímélte a gazdagokat: ,,A ruhák, amelyeket ládáitokban őriztek, elegendőek volnának egy egész didergő nép felöltöztetéséhez.” Kíméletlenül támadta az uzsorásokat: ,,Pénzt csikarsz ki a síróból, fojtogatod a ruhátlant és vered az éhezőt.”
Még ötven éves sem volt, amikor 379-ben meghalt. Életerejét felőrölte a szigorú aszkézis, a szüntelen megfeszített munka és a betegség. Fáradozásai azonban megtermették méltó gyümölcsüket. Felnőtt fejjel tért Krisztushoz, és soha többé nem tekintett hátra.

Explore posts in the same categories: Szentek élete

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: