Az Efezusi 7 szent ifjú


efezskí mládenciA III. században Efezus városában élt hét keresztény ifjú. Miután Traianus Decius római császár parancsa ellenére sem voltak hajlandóak áldozatot bemutatni a pogány isteneknek, félelmükben a város melletti hegyen egy barlangba rejtőztek. A császár nagy kövekkel torlaszoltatta el a barlang bejáratát, s az ifjak odabent mély álomba merültek.

A hét efezusi ifjú: Maximilian, Jamblicus, Martinian, János, Dionysius, Exacustodianus (Konstantin) és Antoninusa III. században éltek. Szent Maximilian apja Efezus városának vezetője volt, a többi hat ifjú Efezus előkelőségeinek fiai voltak. A fiatalok gyermekkoruk óta barátok voltak, és együtt végezték el a katonai szolgálatot is.

Amikor Decius császár (249-251) Efezusba érkezett, megparancsolta a város polgárainak, hogy áldozzanak a pogány isteneknek. Kínzás és halál várt azokra, akik nem engedelmeskedtek. A hét ifjúnak, miután kémek beárultak őket, meg kellett jelenniük a császár előtt, hogy feleljenek a vádakra. A hét fiatal a császár előtt megvalotta Krisztusba vetett hitét.

Azon nyomban megfosztották őket katonai öveiktől és jelvényeiktől. Decius engedte, hogy szabadon távozzanak, azt remélve, hogy a katonai tábortól távol megjön az eszük. Az ifjak kiszöktek a városból és egy barlangban bújtak el az Ochlon hegyén, ahol imádsággal töltötték idejüket, és készültek a mártíromágra.

A legfiatalabb ifjú, Szent Jamblicus koldusnak öltözve ment a városba, hogy kenyeret vegyen. Az egyik ilyen városi vásárlása során meghallotta, hogy császár visszatért és őket keresi. Szent Maximiliam sürgette társit, hogy hagyják el a barlangot, és jelentkezzenek mindannyian a bíróság előtt.

Amikor a császár megtudta, hogy az ifjak hol rejtőzködnek, megparancsolta, hogy a barlang bejáratát torlaszolják el kövekkel, azért hogy a szentek éhen vagy szomjan haljanak. Ketten azon tisztviselők közül, akik a bejáratot lezárták, titokban keresztények voltak. Szerették volna megőrizni a szentek emlékét, ezért a barlangban elhelyeztek egy zárt edényt, benne két fémtáblával. Ezekre írták fel a hét ifjú nevét, valamint szenvedésüknek és haláluknak történetét.

Az Úr azonban egy majd két évszázadig tartó csodálatos álomot bocsátott az ifjakra. Időközben a keresztények üldözése abbamaradt. A jámbor császár, Ifjabb Theodosius uralkodása idején (408-450) voltak bizonyos eretnekek, akik tagadták a halottak általános feltámadását a mi Urunk, Jézus Krisztus Második Eljövetelekor. Egyikük azt mondta: “Hogy támadhatna fel a halott, amikor sem a lelke, sem a teste nem lesz ott, hiszen azok addigra már elporladnak?” Egy másik pedig így szólt: “Egyedül a lélek támad fel, hiszen lehetetlen, hogy a test feltámadjon és éljen több ezer év után, amikor még hamvai sem maradnak fenn.” Ezért az Úr a hét szenten keresztül megmutatta a halottak feltámadásának és a jövőbeli élet misztériumát.

Az Ochlon hegyen található föld tulajdonosa egy nap felfedezte a kőtorlaszt, és munkásai megnyitották a barlang bejáratát. Az Úr életben hagyta az ifjakat, felébresztette álmukból őket, akik nem is tudták, hogy két évszázad telt el. Testük és ruházatuk teljesen jó állapotban voltak.

Felkészítvén magukat a kínzás elfogadására, az ifjak még utóljára megkérték Szent Jamblicust, hogy vásároljon nekik kenyeret a városban. A város felé menet az ifjú elcsodálkozott, hogy keresztet lát az ajtókon. Ahogy hallotta, hogy Jézus Krisztus nevét nyíltan ki lehet ejteni, kezdett kételkedni abban, hogy valóban az ő városához közeledik.

Amikor kifizette a kenyeret, Jamblicus a kereskedőnek olyan érméket adott, amiken Decius császár képe volt. Őrizetbe vették azzal vádolva, hogy régi pénzet rejteget. Szent Jamblicust a város vezetője elé vitték, aki történetesen Efezus püspöke is volt. Hallván a fiatalember zavaros válaszait, a püspök megértette, hogy Isten egyfajta titkot akar kinyilvánítani a fiatalemberen keresztül, és több emberével a barlanghoz ment.

A barlang bejáratánál a püspök megtalálta a lezárt edényt, és kinyitotta azt. Elolvasta a fémtáblákon a hét ifjú nevét és a barlangba zárásuk történetét, amit Decius császár parancsára tettek. Mindenki, aki a barlanghoz ment és látta a szenteket életben, örvendezett és megértette, hogy az Úr azzal, hogy felébresztette őket hosszú álmukból, megmutatta az Egyháznak a halottak feltámadásának misztériumát. Hamarosan maga a császár is Efezusba érkezett és beszélt a fiatalokkal a barlangnál. Aztán a szent ifjak mindenki szeme láttára a földre hajtották fejeiket és álomra szenderültek, ezúttal az általános feltámadásig.

A császár díszes koporsókba akarta helyezni mindegyiküket, de ők megjelentek neki álmában, és megmondták neki, hogy testüket ott kell hagyni a barlangban. A XII. században egy orosz zarándok, Daniel igumen látta a hét ifjú ereklyéit a barlangban. Sírjukhoz egészen addig zarándokoltak, míg a muzumán uralom lehetetlenné nem tette azt.

A székesfehérvári orthodox templomban található XVIII. századi freskójuk.

Explore posts in the same categories: Szentek élete

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: